Contratiempo (2016)
2017. május 29. írta: danialves

Contratiempo (2016)

Törés-utánérzés Barátok közt-színvonalon

Adrian Doria egy sikeres üzletember volt egy gyönyörű családdal, most mégis gyilkosság vádjával tartják házi őrizetben. A vádnak látszólag könnyű dolga van, minden bizonyíték arra mutat, hogy a férfi ölte meg szeretőjét, ő azonban még reménykedik a kedvező ítéletben. Éppen ezért ügyvédje elküldi hozzá egyik legprofibb kolléganőjét, Virginia Goodmant, hogy készítse fel Adriánt a tárgyalásra, és ahogy Virginia a tanúvallomást szimulálva elkezdi sarokba szorítani védencét, egyre több zavarba ejtő részlet derül ki az ügyről.invisible-guest.jpg

De még mennyi! A Contratiempo egy szövevényes, utolsó részletéig maximálisan kidolgozott rendszert épít, amelyben nemcsak az apró tárgyak, elszólások térnek és ütnek vissza később, de egyik oldalról sem lehetünk biztosak abban, hogy a flashbackekként megjelenő jelenetek mennyiben ábrázolják a valóságot. Az eseményeket visszafelé megfejtő keretnek hála okosan adagolt információmorzsák és kissé sietősen, de remekül időzített fordulatok jellemzik a filmet - ezzel pedig el is mondtam róla nagyjából minden pozitívumot.

Kezdjük ott, hogy bár a játékidő utolsó 20 percében kis túlzással több csavar vár ránk, mint a Shyamalan-életmű során összesen, ezek közül a legfontosabb nagy vonalakban már kezdetektől sejthető. Azonban ennél is nagyobb baj, hogy a Contratiempo is az a fajta mű, ahol ezeknek a fordulatoknak semmi súlya nincs: mivel narratívája szinte egyedül a múltbeli események újrameséléséből és átértékeléséből áll, nincs mi miatt invesztálnunk a figurákba. Főszereplőnk már a gyilkosság gyanújának árnyéka miatt sem szimpatikus, a vele szemben ülő ügyvédnőről pedig csak annyit tudunk meg, hogy rendkívül profi - de sebezhetőségnek, őszinte érzéseknek ő sem adja tanúbizonyságát, lévén, hogy már az első percekben bevallja, hogy a kiképzés részeként manipulálja ügyfelét.inv.jpg

Szereplőink személyisége tehát nem teremti meg a lehetőséget egy tétekkel, nézői bevonódással járó drámához, de macska-egér harcuk sem mesteri játszma, hanem inkább izmozó szájkarate. Bár elvileg pszichológiai hadviselést látunk, a gyakorlatban ez konstans farokméregetésként csapódik le, ahol tíz percenként valamelyikük megpróbálja bebiztosítani dominanciáját. Az erőltetett szövegekhez pedig hasonlóan kényszeredett színészi játék párosul, amelynek esélye sincs arra, hogy hitelesen lekövesse az ilyen helyzetben lejátszódó érzelmeket. Persze ehhez hozzátartozik, hogy már a flashback-ek során felvázolt történetfolyam is egy szappanoperákba illő bűntényt tár elénk, ahol átlagemberek égbekiáltó butaságokat követnek el, vagy éppen meghökkentő hidegvérrel viszik véghez a legnagyobb mocsokságokat is.

A Contratiempo tehát arra remek, hogy szenvtelenül ülve előtte próbáljuk fejtegetni rejtvényeit, filmként azonban szinte minden téren alulteljesít. Nincsenek valódi konfliktusai, nincs benne dráma, karakterei és helyzetei elnagyoltak és hiteltelenek - egy ötletesen megkomponált bűntény esetlenül elmesélve.

6/10

A Contratiempo teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3212548089

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

iBKV 2017.08.24. 06:32:37

Murvara nem ertek veled egyet, sot sztem a lenyeget nem fogtad meg. Az nem farokmeregetes, hanem epiti a kartyavarat, majd rombolja es ujrakezdi. Ha az megvan, ujra lerombol, a szamodra farokmeregetes, pedig egy teljesen jogos jatszma. Ezzel az 'arrogans' stilussal gyozi meg vegre es hamozza a sztorit es szerez tekintelyt, bizalmat, amivel tovabbgorsul es nyilik meg a sztori. Pont a lenyeget, a fuszert, az esszenciat fikazod, ezaltal total hiteltelen ez a review....

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.08.24. 09:39:42

@iBKV: Itt ha valaki valamit nem fogott meg, az te voltál a kritikával, de akkor már elmagyarázom: elő szokott fordulni egy kritikában (vagy egy random véleményben), hogy valaki értelmezi az alkotói szándékot, csak éppen sikertelennek tartja azt. Ez egy viszonylag gyakran felmerülő retorikai eszköz, de meg tudom érteni, ha sokszor nem olvasható ki magától értetődően a sorok közül, mindenesetre elég világosan jelzik az olyan mondatok, mint hogy "Bár elvileg pszichológiai hadviselést látunk, a gyakorlatban ez konstans farokméregetésként csapódik le". Tehát lehet, hogy jót tesz a kognitív disszonanciának meg az ego-nak ilyenkor kioktatóan elmagyarázni újra az alkotói szándékot, de érdemben pont nem sikerül megtámadni a kritika állításait, amitől viszont a társított pökhendi stílus erősen visszássá válik...

A biztonság kedvéért még egyszer: elég világos számomra is, hogy mit akar a film, csak baromi messze van ez az "agresszíven leugatom a másikat, majd három mondat erejéig üvöltözünk egymással és ő elkotyog valamit"-stílus a valódi pszichológiai hadviseléstől. Tipikus esete annak, amikor valaki szeretne nagy klasszikusokat (Usual Suspects és társai) másolni, csak nem igazán vannak meg az eszközei, tehetsége hozzá (pontosabban akár még meg is lettek volna, ha lett volna kellő idő és mélység, és nem kellett volna 5 percenként egy fordulatot felvezetni ezekkel a párbeszédekkel.) Szóval felfogtam, mi volt a cél, csak nem nyaltam be, ennyi.
süti beállítások módosítása