Némaság / Silence (2016)
2017. május 08. írta: danialves

Némaság / Silence (2016)

Martin Scorsese legújabb filmje a hatalmas várakozások, az áradozó kritikák övezte bevonulás után végül látványosan nem találta az utat sem a nézők, sem az Akadémia-tagjai szívéhez, hogy végül dicstelenül távozzon a filmvilág porondjáról. Ez az ellentmondásosnak tűnő szereplés azonban a produkció ismeretében teljesen érthető: a Némaságot irgalmatlanul nehéz szeretni, ugyanakkor az igazán döbbenetes nagysága abban rejlik, hogy nem is vágyik arra, hogy szeressük.andrew-garfield-silence-1000x520.jpg

A Némaság nem a megszokott utat járja sem filmként, sem a keresztény vallásról szóló filmként. Andrew Garfield például egy teljesen más keresztény hőst alakít, mint A fegyvertelen katonában: nem jut osztályrészéül gyors megdicsőülés, érdemeit nem az emberek, hanem csak Isten látja, és úgy megy át pokoli szenvedéseken, hogy Desmond Doss-szal ellentétben az egyetlen karcolást is egy véletlen esés ejti rajta. Amíg Dosst a körülötte folyó vérfürdő csak megacélozta, Rodriguest egyre inkább megtöri, Garfield pedig ennek érzékeltetésében is hibátlan. Főszereplőnkhöz méltóan pedig számunkra sem adatnak látványosan megfestett gondolatok, könnyen megélhető katarzisok, nekünk is együtt kell vele tipródnunk, hogy igazán megéljük a Némaságot. Rodrigues jelenléte minden percet áthat, még akkor is ott áll velünk együtt szemlélőként, ha szigorúan véve nem játszik szerepet - és bizony rengetegszer van passzitivásra kárhoztatva. Hiszen egyik fő dilemmája éppen az, hogy nem tudja mártíromsággal bizonyítani hitét, hanem tétlenül kell szemlélnie, ahogyan saját lankadatlan hite újabb és újabb keresztények végzetét okozza. Újra és újra, végeláthatatlan pokollá változtatva főhősünk számára a dicsőségesnek ígérkező üldöztetést.

És pokollá változtatva számunkra is. A Némaság egész egyszerűen gyötrelmes élmény, tele kínosan sokáig futó jelenetekkel, minimális progressziót felmutató narratívával és egy szakajtónyi tehetetlenséggel, azonban az idő előrehaladtával kiviláglik, hogy mint egy isteni mestertervben, a szenvedésnek itt is célja van. Ebben az alkotásban ugyanis pont az a jó, hogy nem jó nézni. És nem abban az értelemben, ahogyan azt egy gyomorforgató horrorról, egy nyomasztó atmoszférájú tragédiáról elképzeljük, a Némaság ennél sokkal finomabb eszközökkel dolgozik, a bizonytalanságában vergődő hősének kálváriája azonban így kúszik a legjobban a bőrünk alá. Scorsese megtehetné, hogy egy-egy időugrással levegővételhez juttat, hogy bizonyos jeleneteit rövidre zárja vagy hogy kiirt minden repetitív jelleget mozijából, azonban ezzel éppen a lényeg veszne el. Ha egyetlen árnyalatot is kispórolna Rodrigues atya utazásából, ha elfordíthatnánk a fejünket az ábrázolt szenvedés elől, ha elmenekülhetnénk főszereplőnk gyötrődése mellől, a Némaság minden bizonnyal lényegesen kevésbé frusztráló darab lenne, de egyben értelmetlen is. Még Rodrigo Prieto képei is úgy időznek el a gyönyörű, érintetlen japán vidéken, hogy abba belekomponálja szereplői frusztráló izolációját, vagy éppen rendületlenül gyalogol a japán inkvízió legmélyebb bugyraiba.silence_1.jpg

Ez nem jelenti azt, hogy az összkép ne lehetne egy lehetnyivel fókuszáltabb, a Rodrigues számára adódó konfliktus például másodhegedűssé válik a japán inkvizítorok filozófiai-teológiai vitái és a módszereik jelentette kihívások között - ami persze még egy lapáttal rátesz a mű kellemetlennek érződő módszerességére. És lehet azt mondani, hogy a szenvedés, ha isteni eredetű is, ugyanúgy szadizmus, tehát Scorsese sem érdemel magasztalást, de az elvitathatatlan, hogy közel tökéletesen valósította meg, amit eltervezett. Szeretni ezért valószínűleg kevesen fogják a Némaságot (én sem tudom), de ettől mint a mozgóképes funkcionalitás egy hatalmas diadalmenetének tartom.

8/10

A Némaság teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7012487717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

David Bowman 2017.05.08. 19:49:23

Na, ez tetszik. Majd jól megnézem.
Amúgy, ha jól veszem ki, ez valami misszionárius vs Nippon sztori. Véleményem szerint a japók helyesen jártak el. A kereszténység még nem használt egy országnak sem.