Öveket becsatolni, az űrbuli végre folytatódik! Űrlordék a semmiből száguldottak bele a szívünk kellős közepébe három évvel ezelőtt, ideje volt már, hogy folytatódjanak az agyeldobós kalandok a világűrben. A Galaxis őrzői hatalmas sikerének az volt a titka, hogy még talán a Marvel sem hitt benne igazán, egyetlen sztárt sem szerződtetett hozzá, így a rendező, James Gunn szabadjára engedhette a kreativitását. Lazára vette a figurát, olyan bulis nótákat tolt nekünk aláfestésnek, hogy viharsebesen előkerestük a fiók aljából a régi walkmant, a kazettákat és adtunk a retronak. Megkedveltük a szereplőket Űrlorddal és a mosómacival az élen, de a szívünket Groot tépte szét teljesen. Egyátlalán nem vette magát komolyan a film, amelynek a hangulata sikeredett felejthetetlenre, adva volt a feladat az alkotóknak, hogy a folytatásban hozzák a szintet. Nos, jelentem, csak egy árnyalattal lett halványabb a második felvonás, mint az első, a cukiságfaktort Baby Groot szállította (imádás van!), a szövegelésben Űrlord és Mordály verhetetlen, Gamora felfogása kicsit még mindig nehéz, ha érzelmekről van szó, Drax magához képest szerencsére nem változott semmit, csatlakozott a csapathoz Űrlord apja, Ego, és Gamora nővére, Nebula, Yondu sem maradhatott ki a buliból, valamint egy mentalista lánnyal is beljebb vagyunk. A tét a szokásos, a galaxis jövője, de egy elég meglepő családi csavarral megspékelve. James Gunn nem változtatott a korábban már sikeres recepten, de nem másolta szolgaian az első részt, a karakterek fejlődtek, kár, hogy a kerettörténet nem túl acélos, ennek örömére jól túltolták a látványt, hátha nem tűnik fel nekünk olyan nagyon. De mivel a hangulatot sikerült egy az egyben sikerült átmenteni az első felvonásból, nincs hiányérzet, azt kaptuk, amit vártunk, betegre nevettük magunkat a filmen, nemcsak a szemünk, hanem a lelkünk is jóllakott, jöhet a következő rész!

Űrlord (Chris Pratt) és csapata egy intergalaktikus szörnyet tesznek el nagy nehezen láb alól egy nem túl szimpatikus nép, a szuverének felkérésére, azonban Mordály puszta megszokásból ellopja azokat a kristályokat, amelyek megvédésének díjaként elvihették magukkal Gamora nővérét, Nebulát. Innentől kezdve elkezdenek nagy bajban lenni, mert nemcsak a pszichopata testvér jelent számukra veszélyt, hanem az érthetően dühös megbízók is. Az űrhajójuk lezuhan, azonban Űrlord apja, Ego (Kurt Russell), aki nemes egyszerűségel egy isten, megmenti őket, és elviszi őket a bolygójára. Azonban a családegyesítés nem egészen úgy sül el, ahogyan azt gondolnánk....

Nem hagynak bennünket sokáig kétségek között az alkotók arra nézvést, hogy jó lesz-e film, már a bevezető olyan dögös, hogy megnyugodva hátradőlhetünk a széken és átadhatjuk magunkat a felhőtlen szórakozásnak. Azért akad itt dráma is, a végére célszerű bekészíteni egy csomag zsepit, de főleg a nevetéstől fog csurogni a könnyünk, mert kinyitották a szövegládát Űrlordék rendesen, de hát ezért mentünk be miattuk újra a moziba, nem igaz? Ahogyan az az előzetesek alapján várható volt, Baby Groot elviszi a show-t, de a többi karakter sem marad háttérben, mindenki megkapja a maga játékidejét, fejlődhet, akciózhat, de igazi csapatként működnek együtt, sőt, immár családdá váltak, amelyre komoly veszélyt jelent Ego, hiszen Űrlord apja egy igazi isten, aki számítana a fiára a saját terveihez, de aztán jön a csavar, és hőseink még magukhoz képest is elég nagy slamasztikába kerülnek. A család a kulcsszó ebben a részben, Űrlord végre megtudja, ki volt az igazi apja, Gamora és Nebula is próbálják tisztázni a félreértéseket, de a legfontosabb az, hogy a csapat tagjai bízhatnak egymásban. Az érzelmek és az akció egyensúlyban vannak, viszont a CGI-orgia kicsit túlszaladt, megértem én, hogy a szakemberek mennyire élvezték, hogy elengedhették a fantáziájukat, de James Gunn egy picit tovább engedte őket kreatívkodni, mint ahogyan az a film számára üdvös lett volna (=oké, ez egy látványfilm, de egy idő után bele lehet fáradni a szebbnél szebb képekbe, még jó, hogy még mielőtt beleunnánk, jönnek újra a kalandok).

Stan Lee szokásához híven most sem tartotta távol magát a filmtől (csecsemőknek: minden Marvel-moziban beköszön egy-két mondat erejéig, nála ez már hagyomány), de akad még olyan cameo ebben a nagyon szórakoztató alkotásban, amitől leteszed a hajad. Nem voltak könnyű helyzetben az alkotók, hiszen egy nagy sikerhez méltó folytatást gyártani igazi kihívás, de összességében jól vették az akadályt. Mivel a meglepetés ereje már odalett, meg kellett tartani a hangulatot, amit a nézők annyira szerettek, de rá is kellett tenni egy-két lapáttal a történetre, hogy kitöltse a játékidőt. A lazaság maradt, a dögös zenével egyetemben, a korábban már jól működő sablonokra építettek, de feljebb tudták csavarni a kakaót, vagyis James Gunn azt tette, amit kell, melynek eredményeként nem érezzük izzadtságszagúnak a filmet, sőt, alig várjuk, hogy lássuk, hogyan folytatódnak a kalandok, vagyis csalódás nuku, irány mozi!

Chris Pratt ismét jól hozza az űr-Indiana Jones figurát, és nem mindig hagyja magán a pólóját, ami nekünk lányoknak plusz piros pont, az uraknak nincs ilyen szerencséjük, Zoe Saldana és Karen Gillan nem vetkőzik le, ellenben időnként dögösen jól elcsépelik egymást. Drax még mindig nagyon vicces és jól ki van gyúrva, Mordály és Michael Rooker jellemfejlődésben mindent visz, Sean Gunn végre saját arcával is nagyobb szerepet kapott a filmben, Kurt Russell látható élvezettel ugrott be bulizni egy kicsit, de Baby Groot simán veri a mezőnyt, annyira cukifalat.

Űrlordékat nem kell sokáig hiányolnunk, jövőre ők is beugranak a Bosszúállókhoz, de nem kell aggódni, lesz nekik újabb külön filmjük is, csak még nem tudjuk, hogy mikor. Jó a csapat, sikerült szinten tartani a franchise-t, a jól muzsikáló Marvel-gyárban az Őrzők jövője is biztosított, vagyis fog még nekünk szövegelni Mordály és Űrlord, Gamora előbb-utóbb csak megtanul romantikázni, Groot kamaszkora sem lesz sima menet, Drax nélkül nem lenne teljes a kozmikus család, amely új tagokkal bővült. Várnak ránk az űrcsaták, a galaktikus kalandok, hajrá mi,  mert mi vagyunk (Baby) Groot!

8/10

A galaxis őrzői vol.2 teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.