Smoking Classic: Metropolis (1927)
2017. április 03. írta: FilmBaráth

Smoking Classic: Metropolis (1927)

Fritz Lang klasszikusa igazi mestermű

metropolis.jpg

Minden sci-fi őse. Mestermű. Mindkettő igaz Frizt Lang klasszikusára, amely olyannyira megelőzte a korát, hogy a bemutatón megbukott, azonban az idő őt igazolta, a rendező gigantikus látomásának hangulata és jelenetei alapjául szolgáltak a műfaj olyan kiváló darabjainak, mint pl. A szárnyas fejvadász. A német expresszionizmus kiemelkedő alkotásának elég hányatott sors jutott, hiszen az eredetileg 153 perces filmből a bemutató előtt 40 percet kivágtak, majd az amerikai forgalmazás során tovább kurtították, így végül 95 perc hosszúságú lett. Azonban az utókor vette magának a fáradtságot, és helyreállította az eredeti hosszúságot (az elveszett jeleneteket összekötő szöveggel oldották meg), a zenét is modernizálták (közkeletű tévedés, hogy a némafilmek hang nélkül kerültek vetítésre, valójában rendkívül kifejező muzsikát írtak hozzájuk és ez, valamint a színészek mimikája pótolni tudta a beszéd által nyújtott előnyöket), melynek eredményeként a mai nézők számára is élvezhető és értékelhető minőségben tekinthető meg (pl. itt) a filmművészet egyik legnagyobb klasszikusa. Zseniális darab!

Joh Federsen (Alfred Abel) alkotta meg Metropolist, amelyet a gépek tartanak életben, amelyeket a munkások működtetnek, miközben a gazdagok élvezik az életet. Egy nap Federsen fia, Freder (Gustav Fröhlich) meglátja Mariat (Brigitte Helm), és követi őt a munkások közé, ahol megtudja, hogyan élnek ezek az emberek. A munkások már elég régen elégedetlenek, ezért amikor a zseniális feltaláló, Rotwang (Rudolf Klein-Rogge) megalkotja a robotnőt, akit Maria külsejével ruház fel, aki annyira feltüzeli őket a gépek ellen, hogy elpusztítják őket, azonban ezzel saját gyerekeik életét sodorják veszélybe...

Kőkemény társadalomkritika, egy olyan világot mutat be, amelyben a gazdagok elnyomják a szegényeket, azonban Fritz Lang és a forgatókönyvíró (Thea van Harbou, aki a film előkészítése és forgatása idején a rendező felesége volt, 1933-ban váltak el) elsősorban egy filozófiai látomást álmodott vászonra, amely annyi témát érint, és annyira erős drámaisággal bír még ennyi évtizeddel a születése után is, hogy még mindig földhöz tudja vágni a nézőjét. Félelmetes, hogy mennyire előre látták az alkotók a sok - sok évvel később épült metropolisok világát, az elidegenedést, a technikai találmányokat (felhőkarcolók, városi vasút, stb.), és természetesen a robotot, annak minden erkölcsi problémájával együtt.

Saját korának legdrágább filmje volt, 5 millió birodalmi márkából készült a Babelsberg Stúdióban, monumentális díszletekkel, amelyek erőteljes steampunk vonásokat mutattak, tényleg döbbenetes, hogy mennyire merészen újítóak voltak az alkotók. Érdekes, hogy a ridegség és a szakralitás (a templomok által nyújtott lelki nagyság erejének bemutatása) tökéletesen kiegészíti egymást ebben az alkotásban, jól megfér egymással a szupertechnika és a hét főbűn, valamint a Halál ábrázolása. Azonban a külcsíny önmagában nem ért volna sokat a kiváló forgatókönyv nélkül, hiszen egy teljes történet került bemutatásra, a Metropolis pusztulása során a főszereplők sorsa összefonódik, mindenki bejár egy saját fejlődési utat, van, akinél az őrület lesz a végkifejlet, és van, aki rádöbben arra, hogy az érzelem is van olyan fontos, mint a tudás. A film mondanivalója az, hogy az ész és a kéz közötti hídat a szív jelenti, a Bábel tornya történetét rendkívül látványosan mutatja be erre az összefüggésre kihelyezve, azonban a kivitelezés során olyan sokrétegű lett a történet, hogy az értelmezési tartomány gyakorlatilag végtelen, a totális diktatúráktól (nem véletlenül volt Goebbels kedvence ez a film anno, aki annyira tisztelte Fritz Langot, hogy zsidó származása ellenére felajánlotta neki az UFA filmstúdió vezetését, emberünk azonban észnél volt, és még aznap éjjel áttette a székhelyét Párizsba, ahonnan később Hollywoodba vezetett az útja) a modern Rómeó és Júlia történetig.

metropolis2.jpg

Modern korunk sok mindenben hasonlít ahhoz a képhez, amelyet Fritz Lang még a 20-as években filmvászonra festett (a nagy gyárak lélektelensége, a munkások tömegének megérkezése a reggeli munkakezdésre, a gépek uralma a hétköznapokban, stb.), döbbenetes erejű látomás ez az alkotás, ma is teljesen aktuális kérdéseket vet fel (a robotoknak lehet-e személyiségük, van-e átjárás a gazdag és szegény rétegek között, játszhat-e az ember Istent, vagyis alkothat-e a saját képére egy élőnek látszó mechanizmust stb.). Ugyanakkor a dráma igazi ereje az emberi lélekben van, hiszen az eseményeket azok az érzelmek viszik előre, amelyeket a főszereplők átélnek: a fiú és a lány szerelme, ami erősebb minden osztálykülönbségnél, az apa szeretete a fia iránt, amit képtelen kimutatni, a feltaláló őrült szerelme egy régen halott asszony iránt, illetve a riválisa ellen érzett gyűlölete, valamint az a manipuláció, amelyet a robotlány folytat a férfiakkal, legyenek azok gazdagok vagy szegények. Az utolsó percig izgalmas a történet, a két és fél órás játékidő gyorsan elillan, a felújított zene és színészek játéka rendkívül kifejező, egyetlen pillanatra sem lanyhul a néző érdeklődése, annyira sűrű az a dráma, amelyet elénk tárnak az alkotók. Fritz Lang klasszikusa olyan erős hatást tud kiváltani még mindig, amellyel bebizonyítja, hogy a film mégiscsak művészet elsősorban és csak másodsorban iparág.

A Metropolis nem véletlenül legendás alkotás, műfajt teremtett, Fritz Lang feltalálta a sci-fit, tökélyre fejlesztette a német expresszionizmus legnagyobb találmányát, a fény-árnyék játékot, lenyűgöző képeket hagyott hátra a hálás utókornak (amelyek természetesen később visszaköszöntek sok más filmben), hihetetlen, hogy a kor technikai színvonalához képest milyen látványvilágot hozott létre, igaz, hogy rengeteg pénzből, de azért mégiscsak a kreativitás miatt vállhatott igazán időtállóvá és megkerülhetetlen alapművé ez a fantasztikus film.

10/10

A Metropolis teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4112395113

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

David Bowman 2017.04.03. 11:02:55

Gondolom, sose láttál gyárat belülről. Már rég nem olyanok. gyári munkásnak lenni ma élhető jó életet jelent. Legalábbis a metropoliszokban.

fátum 2017.04.03. 15:33:00

A sci-fit már sokkal korábban feltalálták könyv alakban. Fritz Lang az első sci-fi filmet készítette.

Pipas 2017.04.03. 17:10:58

Úgy van, a sci-fi != filmek

Duplaxiii 2017.04.03. 17:53:04

A scifi őse minimum Verne...
A többit leírták előttem.

Duplaxiii 2017.04.03. 18:00:45

Egyébként ha képeznéd magad, akkor nem esnél bele a szoksásos hibákba.
A sci-fi egy gyüjtőhalmaz! Rengeteg alszekcióval, hiba scifinek nevezni a Star Wars-t, az Utazó-kat, az ET-t, a Harmadik típusú találkozásokat.
Mert ezek mind alfejezetei a scifinek.
A Lang Metropolis-a
Sci-fi / Jövőképek rész több al-alpontjába sorolható, mert nincs benne tudományos rész, viszont hatalmas társadalomtudományi látványvilága, utópiája van. Ennyi erővel Chaplin Moder idők-je is scifi?

spinat 2017.04.03. 18:02:33

Az Utazás a Holdba volt az elso sci-fi film

Baloldali érték 2017.04.03. 18:46:15

Azért valljuk be nem ártott neki hogy megvágták. Végignéztem az eredeti verziót, egyes jelenetek indokolatlanul hosszúak.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2017.04.04. 12:45:38

hm szóval ezt is egy zsidó csinálta :)
a filmművészet is sokat vesztett azzal hogy a németek benácultak... ráadásul a németek a mai napig nem nagyon tudnak jó filmeket csinálni, mert mindent elnyomnak magukban...

David Bowman 2017.04.04. 16:33:47

@endike: Én szeretem a német filmeket.

bbocs2 2017.04.04. 21:59:01

elég jó német filmeket is láttam mostanában:
Das Leben der Anderen, Die Welle, Barbara, Lola rennt, Der Baader Meinhof complex, Goodbye Lenin, Das Boot, Der untergang, Stalingrad, Das Experiment, Im Juli, Der Himmel über Berlin, Iron Sky, Europa Europa: ezek mind tök jók.
Toni Erdmann, Stefan Zweig: Farewell to Europe, Die Fälscher: elmennek
süti beállítások módosítása