Kong: Koponya-sziget / Kong: Skull Island (2017)
2017. március 12. írta: FilmBaráth

Kong: Koponya-sziget / Kong: Skull Island (2017)

Coolságban Kong a király!

kong.jpg

Jaj, ne már, minek még egy remake King Kongról? Az 1933-as klasszikust úgysem tudják felülmúlni, az 1976-os Jessica Lang-es változaton nőttem fel, 2005-ben miszlikbe szaggattam dühömben a mozijegyet kifelé jövet, amikor nagy reményekkel beültem megnézni, hogyan gondolta újra Peter Jackson a történtetet. A hócipőm tele van már a CGI-orgiával, tehet a stúdió egy szívességet, az én pénzemre ne pályázzanak! Egészen pontosan addig a pillanatig gondoltam így, amíg nem néztem meg az első trailert. És tudtam, hogy nekem ez kell! Annyira hangulatos volt az egész, dögös zenével megsegítve, látható élvezettel tolták az akciópornót az alkotók, pokolba az előítéletekkel, ezt látni kell! Az előzetesekből azt szűrtem le, hogy ezúttal nem a romantikára helyezik a hangsúlyt, hanem csak simán adnak a kalandnak, a látványnak, a királyság lényeg, nem a mondanivaló, hát legyen, nem kell mindig a királydráma, szórakozzunk egy jót! És pontosan ezt kaptam a filmtől: egy übercool feldolgozást, amelyben minden a helyén volt, olyan jól keverték az Apokalipszis, most-ot a CGI-mozikkal, hogy öröm volt nézni, fullba nyomták az akciót, a zenét, adtak a látványnak, de nem csak a szemünk lakott jól, hanem a lelkünk is, végre egy igazán hangulatos filmet kaptunk annyi felejthető középszer után. Nagyon kellemes meglepetést okozott ez az alkotás, irány a mozi, coolságban Kong a király!

1973-ban járunk, most ért véget a vietnámi háború, Packard ezredes (Samuel L. Jackson) azonban még kap egy utolsó feladatot, mielőtt hazatérne a csapatával: egy tudósokból álló expedíciónak kell katonai kíséretet nyújtaniuk, amelynek tagjai egy korábban ismeretlen szigeten folytatnak kissé homályos kutatásokat. A könnyű kis kalandnak induló felfedezőút azonban viharos gyorsasággal túlélőtúrává változik, amikor feltűnik a színen Kong, a sziget királya...

Jó lesz ez - dőltem hátra megnyugodva, amikor véget ért a főcím előtti jelenetsor. Kong beköszönt, hangulat megjött, hadd szóljon! És az utolsó percig kitartott a dögös zene, az izgalom, az igazi KALAND érzés, amelyhez nagyon régen nem volt már szerencsém a moziteremben. Pedig nem sok esélye volt annak, hogy ilyen jól sikerüljön a remake, a stúdiók nem arról híresek, hogy hagyják a rendezőket kibontatkozni, inkább a biztos középszer és bevétel, mint a kockázatos kísérletezés. Azonban a rendezői székbe ezúttal Jordan Vogt-Roberts ült, aki a független filmek világából érkezett, még nem tagózodott be a stúdiórendszerbe, tudta, hogy nyereséges produkciót kell összehoznia, de nem görcsölt rá a témára, összedobott nekünk egy dögös, szórakoztató mozit, amelynek látszólagos könnyedsége mögött valójában kőkemény profizmus bújik meg.

Ez egy macsó film, a romantikát csak néhány jelenet erejéig engedték be a történetbe (ennek az volt az ára, hogy a Brie Larson által játszott női főszereplő igencsak háttérbe szorult, a szokásos sikítozás is elmaradt, a ruházata sem volt olyan lenge, mint a megszokott), ami maradt, az a kőkemény akció, látványos bunyók szörnyek között (Kong nem kímélte az óriásgyíkot, szó szerint péppé verte, némi emberi segítséggel), nem túl éles kontúrokkal megrajzolt karakterek (ez alól Packard ezredes a kivétel, ő pontosan olyan szinten idézte meg Kurtz ezredest, amit a műfaj még elbír anélkül, hogy önmaga paródiája legyen). Mégsem lett üres látványorgia a végeredmény, sikerült tartalommal megtölteni a jól felépített jeleneteket. A végsőkig lecsupaszították a sztorit, Kong-ot nem ruházták fel emberi vonásokkal, ő egy vadállat (aki amúgy a jó oldalon áll, hiszen ő védelmezi az embereket azoktól az ocsmány gyíkoktól), ezúttal a lábát sem teszi ki a Koponya-szigetről (bebuktuk az Empire State Buildinget, de nem hiányzott, tényleg), a hangsúly az akción és a coolságfaktoron van.

kong2.png

Tom Hiddlestone-ról eddig egyetlen percig sem gondoltam komolyan, hogy tényleg jó James Bond lehetne belőle (pedig nagyon hajt a szerepre), azonban most meggyőzőtt arról, hogy jól áll neki az akcióhős szerepe (és nőként muszáj megjegyeznem, hogy elég rendesen kigyúrta magát, és kibírta, hogy nem vette le a felsőjét sajnos). Samuel L. Jackson végre igazán ördögi lehetett, jó volt újra látni John Goodman-t, Brie Larson azonban nem nagyon tudott labdába rúgni, lévén, hogy meglepően kis szerepet kapott a történetben. John C. Reilly megbízhatóan szállította a humorfaktort, Toby Kebbel egy mellékszerepen túl Kongot is eljátszotta (inkább nem akarom tudni, milyen lehetett a forgatáson az a jelenet, amit én a moziban láttam, ragaszkodom az illúzióimhoz).

Összefoglalva: egy igazi bűnös élvezet ez a film, amelyet olyan jól összeraktak, hogy az utolsó percig boldog mosollyal arcunkon nézzük végig, holott nem sok művészi értékkel bír, ámde annál szórakoztatóbb, és ami a legfőbb, el tud jutni a néző szívéig, köszönhetően a CGI, a forgatókönyv, a színészek és a rendező minőségének, de a zene mindenek felett, az adja meg az igazi hangulatot, amelyet magunkkal hozunk ebből az észevesztően dögös kis moziból, amely nem akar több lenni, annál, ami, és ez nagyon jól áll neki. Alig várom, hogy összeengedjék Godzillával Kongot, nagy zúzásnak ígérkezik!

8/10

A Kong: Koponya-sziget teljes adatlapja a Mafab (Magyar Filmes Adatbázis) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3612330219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.03.16. 09:11:25

Egyetértek, én is hasonlóképpen szerettem és élveztem a filmet, bárcsak minden blockbuster ilyen lenne. Mondjuk azzal pont vitatkoznék, hogy Kongot nem ruházták fel emberi vonásokkal, szerintem semmi másról nem szólt ez a film, mint hogy emberibbé tegyék a szörnyfilmeket, és többek között ez az egyik nagy kontrasztja a Godzillához képest. De erről lehet, hogy írok majd bővebben.