A Netflix egyre bővülő és egyre elképesztőbb léptékekben (90 millió a Brightra, több mint 100 Scorsese új alkotására) mozgó filmes portfóliójának legújabb darabja ez a Sundance-nagydíjas mű, amelyben egy egy átlagos nő úgy dönt, ő maga keríti kézre betörőjét, ha már a rendőrség erre képtelen. Az I Don't Feel at Home in This World Anymore azonban annyiban mindenképpen hasonlatos a streamszolgáltató saját produkcióihoz (és az általuk kiadott felhozatalhoz), hogy bár rengeteg izgalmas vonással bír, az átgondoltsággal és a kiforrottsággal egyelőre még adós marad.
A film sikerének oka és legnagyobb fegyverténye, hogy a nyomozás narratívája mögött a társadalomban elharapózó érzéketlenséget és rosszindulatot teszi meg témájául. Macon Blair már az első percekben remekül ragadja meg ennek különböző megnyilvánulásait, utána pedig ezt díszíti fel az indie-filmek szokásosan bizarr fordulataival és karaktereivel. Az Eszeveszett mesék pazarul továbbgondolt hétköznapi frusztrációi köszönnek vissza az egyre durvább fordulatokat vevő, önhatalmú detektívmunkából, azaz hiába az elcsépelt botcsinálta hős-motívum ismétlődik a gegekben, mindig látni az emberi esendőséget a figurák cselekedetei mögött. Mind a főszereplő Melanie Linskey, mind Elijah Wood szenzációsan képes ezt a kettősséget megragadni karakterében.
Ellentmondásosság azonban nemcsak bennük, hanem az alkotás egészében is található, méghozzá egy sokkal károsabb fajta.Az idő előrehaladtával egyre zavarba ejtőbb stílusbeli váltások történnek, hamarosan egy egész sötét akciókrimiben, majd egy tarantinoi vérfürdőben találjuk magunkat, amely nemcsak totálisan lerombolja az addig felépített kedves-bájos hangulatot, de még az eredeti tartalomtól is messzire visz a látványos műfaji megoldások becsatornázása kedvéért. És hiába készültem fel mindenféle furcsaságra, a történet gondolatmenetében a fantasyregényből spoilerezés bunkóságától az erőszakos bűncselekményekig jutni még így is meglehetős túlzásnak érződött.
Így hiába a kellemes, sziporkázó felütés, végül felemás érzetet és egy jó adag frusztrációt hagyott bennem az I Don't Feel at Home in This World Anymore. Felemás érzetet, mert végeredményben egy teljesen más és egy lényegesen kevésbé sikerült élményt nyújtott, mint amilyet a játékidő első fele ígért, és frusztrációt, mert úgy érzem, egy kiváló témafelvetést tékozolt el az üres manírok kedvéért. Macon Blair egy rendkívül tehetséges alkotó, de ennél sokkal nagyobb önuralomra és következetességre lesz szükséges egy igazán szenzációs darabhoz.
7/10
