A végtelen űr és egy szimpla vasárnap délután halálosan unalmas lenne a Játék és Calderon nélkül. Emberünk nemcsak veszettül jóképű, de főnemes és úriember, aki nem temetkezik hitelből. Ez a legfőbb oka annak, hogy olyan kalandokba keveredik, amelyektől csak kamillázni lehet, mert olyan vad dolgok történnek a parancsnoklata alatt űrhajóján, a Wellstone-on, hogy a Star Trek-en és Star Wars-on edződött olvasó is csak néz kifelé a buksijából, és mohón falja szemeivel a betűket, hogy megtudja, vajon ki nyeri ezt az egyre jobban elfajuló Játékot. Romantikus semmiség létére lehengerlő stílusa és humora van ennek a remek könyvnek, izgalmas fordulatszövés és kiváló karakterépítés jellemzi ezt a kiemelkedő fantáziával megalkotott történetet, amelynek az volt az egyetlen hibája, hogy pont előtte olvastam az írónő egy későbbi könyvét, amely egy fokkal még ennél is jobb és kiforrottabb alkotás. Tökéletesen szórakoztató űropera, amelyben abszolút egyedi univerzumot alkot az írónő, mesterien ötvözve a romantikát a nagybetűs Kalanddal, a férfi és a nő közötti örök Játékkal, amelynek a tétje ezúttal amúgy mellékesen a hon (vagyis jelen esetben a galaxis) megmentése holmi anarchistáktól, akik mindent megtesznek azért, hogy megkeserítsék hőseink életét, olyan viharsebesen zajlanak a rendkívül akciódús események, hogy levegőt venni sincs időnk. Mindenki a saját felelősségére kezdjen bele ebbe a zseniális regénybe, mert azonnal meg fog szűnni körülötte a valódi szürke világ, mert egy politikai intrikákkal, szellemi és fizikai csatákkal és romantikával teli univerzumban felejti magát, amelyet nagyon szomorúan hagy ott néhány száz oldallal később.

Genius Calderon minden vágya, hogy meghaljon, mert elveszítette a feleségét, akiért odadobott rangot és vagyont, hiszen főnemesként elvett egy közrendű lányt. Azonban a nemesség kötelez, nem engedheti, hogy hitelből temessék el, ezért még elvállal egy kapitányi feladatot egy űrhajón, kizárólag azzal a célzattal, hogy az urnára valót megkeresse. A legénységet nem igazán nyűgözi le a posztjára tökéletesen alkalmatlan felettesük egyedül egy kadét, Taina, aki egy ősi japán szamurájnemzettség leszármazottja érzi meg a mélységet ebben a nagyon jóképű, de tökéletesen felszínes férfiban. De romantikára nem nagyon van idő, mert kiderül, hogy a politikai játszmák miatt az űrhajó teljes legénységének az élete veszélyben forog...

Calderonban megvan az a bizonyos plusz, amiért Kirk kapitányt és Han Solo-t annyira szeretjük, kiszámíthatatlan, igazi zsivány, akinek a szeme sem áll jól, csípős a nyelve, de hősies a szíve, és olyan sármos, hogy mi, lányok, rongyosra tépjük a párnát miatta, a fiúk pedig olyanok szeretnénk lenni, mint ő. Az írónő nagyon különleges figurát gyúrt az ifjú főnemesből, akit neveltetése kiemel a többiek közül, akiknek azonban idővel igazi vezetője lesz, és nem azért, mert mesteri fokon űzi a Játékot (vagyis az emberek manipulását), hanem azért, mert megtanulják becsülni. Többek között azért, mert nem a saját életével törődik (melyet amúgy sem tart sokra, hiszen éppen most akarja eldobni magától, csak ugye előbb a mocskos pénzügyeket kell rendeznie), hanem a többiekével, és bár gőze sincs a szabályzatról, de nagyon ért az emberekhez, és olyan stratégiai gondolkodással rendelkezik, mint senki más. És olyan lenyűgöző stílusa van, hogy nemcsak a kadétlányok alélnak el tőle, hanem az olvasó hölgyek is (tapasztalat), és akkor arról még egyetlen szót sem szóltam, hogy ha kell, egy szál karddal száll szembe az űrfegyverekkel rendelkező rosszfiúkkal. Egy ilyen teljes hőfokon izzó, izgalmas férfi karakterhez természetesen egy higgadt lány illik, Taina tökéletes ellensúlyozza, ugyanakkor ki is egészíti kapitánya lehengerlő karizmáját. Kezdetben persze utálják egymást, de aztán lassan, de biztosan rájönnek, hogy ők egymásnak van teremtve, de most éppen nincsen érkezésük szívük szavát követni, mert éppen meg kell menteniük a világot.

Egy űroperába oltott lovagregényt kapunk, amely olyan kiváló elegyet alkot, hogy öröm olvasni. Az írónő nem fogja vissza a fantáziáját, egy elképesztő világba kalauzol el bennünket, ahol az ősi hagyományok és erények éppen olyan fontosak, mint egy űrhajó irányítása, amely rendkívül bonyolult politikai játszmák kellős közepébe kerül. Miközben a legénység (pontosabban a tisztikar, mert a közlegényektől teljesen el lettek választva, így nekik kell szembenézniük azokkal a lehetetlen és halálosan veszélyes problémákkal, amelyek rájuk zúdulnak) megpróbálja  túlélni a hajó elleni támadást, a kapitány óriási jellembéli változáson megy át, szembenéz saját gyengeségeivel, méltó lesz őseihez és a névhez, amelyet visel, igazi férfi lesz a könnyelmű világfiból. Taina, miközben teljes értékű szellemi társként harcol mellette, nőként próbálja megérteni az ő konzervatív neveltetésétől teljesen idegen kapitányt, és maga sem hiszi el, hogy a kezdeti utálatot egyre mélyebb érzelmek váltják fel. Miközben repkednek a csípős megjegyzések, mindketten tudják, hogy végzetesen egymásba szeretnek, de természetesen csak akkor vállalják fel érzelmeiket egymás előtt, amikor úgy tűnik, hogy ütött az utolsó órájuk. De hát ez egy romantikus regény, ráadásul egy sorozat első része, így nincs más dolga a történetbe teljesen belefeledkezett olvasónak, mint viharsebesen beszerezni a folytatást, hátha abból kiderül, mi lesz a két fiatal sorsa...

Eszméletelen humora van ennek a sodró lendületű fantasy-nek, miközben olyan jól tölti meg a műfaji sablonokat üdítő frissességgel és fordulatos történettel, hogy eszünkbe sem jut, mennyire a nózinknál fogva vezet bennünket az írónő, ebbe a könyvbe űrsebességgel bele lehet szeretni, mert rejtői magasságokba emeli a minőségi ponyvát. Számomra az volt a legnagyobb tanulsága ennek az alkotásnak, hogy a tehetség számít, nem a műfaj, mert miközben istenien szórakoztam ezen a remek könyvön, meg sem fordult a fejemben, hogy "csak" egy romantikus sci-fit olvasok, imádtam a cuccot, úgy, ahogy volt.

9/10