Sorozat: The OA - 1. évad
2017. február 09. írta: danialves

Sorozat: The OA - 1. évad

Tavaly év végén a Netflix egy elképesztően bizarr előzetessel hozta ki a The OA-t, azonban ha valaki ismerte a sorozatot alkotó Zal Batmanglij, illetve a főszerepet játszó Brit Marling korábbi munkáit (elsősorban a Sound of My Voice-t, de akár az The East-et is), az a legkevésbé sem lepődött meg a sorozat titokzatosságán és szokatlan hangulatán. Én magam pedig rettentő kíváncsi voltam, hogy a párosra jellemző rejtélyesség, misztikum és a szektaszerű közösségek hogyan fejlődik ki egy ekkora léptékű történetben - sajnos azonban a The OA ambícióihoz már nem bizonyult elegendőnek tudásuk.theoa.png

Hiába elsőrangú építész valaki és vágyik monumentális csodákat létrehozni, ha - önhibájából vagy azon kívül - csak harmadosztályú alapanyagokból dolgozhat (avagy megpróbáltam elegánsan megfogalmazni, hogy "szarból nem lehet várat"...). A The OA-re pedig ez hatványozottan igaz. Marling és Batmanglij minden eddigi művüknél bizarrabb és komplexebb történetet komponálnak, amelyben az élet és a halál határmezsgyéjére kalauzolnak el, ennek a területnek minden misztikus és tudományos-fantasztikus megközelítését beleolvasztva művükbe - miközben még ettől teljesen független történeteket is próbálnak mesélni. Aronofsky Forrása is belepirulna egy ilyen vállalkozásba, azonban a The OA-ben egyedül ez a szándék az, ami dicséretet érdemel és különlegesnek mondható.

Minél kisebb elemekre bontjuk ugyanis a koncepciót, annál kínosabb részletekre bukkanhatunk: Prairie élettörténete mintha egy brazil szappanoperából csöppent volna ide, de az évad apróbb húzásai, fordulópontjai is kivétel nélkül a tucatsorozatok és -filmek hatásvadász megoldásaira hajaznak. Batmanglij szinte hibátlan érzékkel találja meg a lehető legmesterkéltebb, legsekélyesebb ötleteket története előrelendítéséhez és megfelelő irányba terelgetéséhez. Erre alapozva pedig a nagy érzelmi csúcspontok, a transzcendens élmények is hamisan csengenek, ugyanakkor paradox módon mégis azért működnek valamennyire, mert a szándék ott van bennük többnek és egyedibbnek lenni az átlagnál. A The OA folytonosan egy saját mitológiát és világot igyekszik teremteni és még egy olyan konvencionális környezetet is új megközelítésből mutatni, mint egy közép-nyugati kertváros - és éppen ezért teljességgel felfoghatatlan, hogy ezzel az atmoszférával hogy tud ilyen ízléstelen, elhasznált klisékbe beleesni.theoa2.png

Azonban ez a végeredmény végső soron nem meglepő, belegondolva abba, hogy mennyire szerteágazó évadról beszélhetünk: történetünk valódi kiindulópontjához a 3. epizódban érkezünk el, ami egy 8 részes évadtól eleve meglehetősen nagyvonalú (és itt vegyük figyelembe azt is, hogy a 6-7. rész együtt tesz ki 70 percet), de utána is jellemző, hogy időben és térben is folyton ugrálunk olyan történettöredékek között, amelyeknek esélyük sincs, hogy összekapcsolódjanak. A sorozat így képtelen arra, hogy egy epizódban egyáltalán csak tiszteletadás szintjén foglalkozzon karakterei túlnyomó részével, és bár szinte minden széria megengedi magának, hogy egy-egy figurát mellőzzön vagy háttérbe szorítson ennyi időre, itt az megy ritkaságszámba, ha kivételesen akad egy pár perc valaki karakterdrámáját elmélyíteni és sorsát tovább alakítani. Ebből adódik az is, hogy rendkívül esetleges évaddal van dolgunk, amely részről részre képes teljesen más hangulatot felölteni, annak függvényében, hogy éppen melyik történetszál vagy figura kerül a középpontba, fordulatait pedig megalapozatlan hirtelenséggel tálalja.

A The OA-t az védi csak meg a totális katasztrófától, hogy mindvégig látható benne egy szilárd elképzelés. Érezzük, majd az évadzáróban tapasztaljuk is, hogy hiába a misztikum, a számos WTF-pillanat, az alkotók ezt nem használják kifogásként arra, hogy elvarratlanul hagyjanak szálakat és az összképbe nem illő, öncélú ötletekkel dobálják tele a történet folyamát. A befogadásban pedig rengeteget segít, hogy igenis tartunk valahova, van mondanivaló, még ha az igencsak esetlenül is kerül átadásra.

Azonban ezzel együtt sem sorolnám a kiemelkedő és élvezetes sorozatok közé a The OA-t, amely még Batmanglij korábbi alkotásainak fényében is csalódásnak érződik (bár ironikus módon legjobb húzásait éppen azokból kölcsönzi). Ugyan magában hordozza ugyanazt a zsenikre jellemző nagyban gondolkodást, de úgy tűnik, a rendező alapossága és történetmesélési készségei láthatóan nem terjednek túl másfél órás indie-gimmickek megvalósításán.

A The OA teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr312239632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

K.Leslee 2017.02.23. 12:24:10

Nekem is az tetszett benne hogy egyszerre szigoruan tudomanyos es spiritualis. Engem mar azzal megvett a sorozat hogy egy teljesen uj szemszogbol latjuk ezt a temat meg akkor is ha nem is biztos h Marlingek tudtak hogy mit akarnak ebbol kihozni (pedig szinte mindenre van valasz a filmben).
Jason Isaac hatalmas benne es az egesz koncept hatborzongato. Prairie tortenete azert ilyen csavaros hogy megjobban osszezavarja a nezot es ez remekul mukodik. Szerintem az irok nagyon jol hasznaljak ezeket a kliseket es tele van kreativ megoldasokkal a sztori. Meg a komolynak szant de kinos ritualis tancjelenetek sem hatottak munek,. Mer ujat mutatni es nem torodik az elvarasokkal.
Mondjuk nekem majdnem minden bejott eddig az iroparostol amit lattam, de elismerem hogy nagyon egyedi a stilusuk es ez nem mindenkinek jon be. Azt ertekelem hogy minden filmjuknek egyedi hangvetele van meg a ketes befejezesekkel egyutt is. Ha belegondolsz akkor az OA vege teljesen jol lezarta a sztorit. En ugy ertelmeztem hogy ami a vegen tortent az megvalositotta Prairie tervet es osszekototte a ket idovonalat. Persze ha nem, akkor majd folytatjak es vegigszenvedheted a masodik evadot is:-)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.02.23. 20:28:59

@K.Leslee: "Meg a komolynak szant de kinos ritualis tancjelenetek sem hatottak munek"
Ezt aláírom, de a többi? Kicsit fellélegeztem, amikor SPOILER felmerült, hogy az egészet csak kitalálta (akármekkora Pi élete rip-off is lett volna), mert akkor legalább láttam volna okát annak, hogy miért ilyen elnagyolt elemekből fércelték össze a sztorit.

Egyébként a vége kapcsán egyetértek, kerek volt, akárhogy is értelmezed. Folytatni meg tuti folytatják, be van rendelve a második évad, de az tuti, hogy én már nem fogom végigszenvedni. :P

K.Leslee 2017.02.23. 23:45:38

@danialves: szerintem szandekosan voltak a sztoriban az altalad emlitett megoldasok, ahogyan a tulzasok is. Eppen ezert, nalam sosem estek at a lo tuloldalara ezekkel a dolgokkal. Csak majdnem.
Kezdjuk ott, hogy egy agressziv tinedzser mikor egyezne bele hogy egyik hetrol a masikra elszokjon otthonrol ejszakankent csak azert hogy egy full kamunak tuno sztorit hallgasson a halalkozeli elmenyekrol meg egy arva kislanyrol 2016-ban. Ki van zarva.
Arrol nem is beszelve, hogyha valaki ezt a sztorit egy olyan farkasos pulcsiban adna elo, eselye mem lenne hogy meggyozzon :-). Bar eleve megvetem a spiritualis, altudomanyos dolgokat de itt valahogy a helyen voltak ezek a dolgok...es mukodnek. Ezek kikacsintasok a nezore. Folyamatosan jatszik a sorozat az elmeddel, olcso megoldasokat kreativ es egyedi csavarok kovetnek, spiritualis jeleneteket pedig tudomanyosak. Egy keverek valosag es kepzelet vagy tudomany es altudomany kozott. Pont mint a valo vilag ahol semmilyen forrasban sem bizhatunk. Ez mind benne van a filmben. Pl mikor SPOILER interneten rakeresnek azokra a dolgokra amiket Prairie meselt (zsenialis huzas volt). Nade bizhatsz az internetben?

En nagyon kivancsi vagyok a masodik evadra, viszont nagyon kockazatos dontes folytatni.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.02.24. 06:38:04

@K.Leslee: Azt a részét még pont benyeltem, elvégre még ha nem is hiszem el, hogy OA-ben volt valami megbabonázó, simán láttunk már olyat, hogy egy-egy megnyerő pszichopata vagy szekta teljesen magával tudott ragadni bárkit. De pl. az ő szálaik is annyira kifejletlenek voltak, mindenki kapott kb. 5 percet otthon, hogy lássuk, honnan jönnek, de igazán egyik sem adott semmit a sztorihoz, másrészt tök el is sikkadtak. (pl. Steve minden további nélkül lecserélte azt a csajt, aki miatt majdnem megölte a srácot, vagy azt gondoltam, hogy French "nem csinálhatsz semmi gázos dolgot" problémájából is ered majd valami valódi konfliktus, de semmi...)

K.Leslee 2017.02.24. 13:32:55

@danialves: valoban, de majd lehet hogy a folytatasban lesz amit nem fogsz megnezni :-)
süti beállítások módosítása