I Am Not a Serial Killer (2016)
Segítő szándékú olvasóink a 2016-os év top 10 horrorfilmjét összegző posztom kommentszekciójában említették meg nekem ezt a filmet, amelyet rohanvást pótoltam is. Meg kell mondanom, nem bántam meg a produkció megtekintését, hiszen egy szokatlan és egyedi hangvételű, sajátos atmoszférával és zenével bíró alkotáshoz volt szerencsém, ami nem szűkölködik emlékezetes pillanatokban (Pandás símaszk, "Késő, megöltem valakit"-jelenet), kegyetlen halálesetekben, és nagyszerű színészi alakításokban (Christopher Lloyd különösen zseniális). A történet jól játszik rá a néző elvárásaira, és kiválóan kerüli ki az átlagos coming-of-age, illetve ifjúsági krimi sztorik megszokott hülyeségeit. Sajnos azonban helyenkénti ritmustalanságai, unalmasabb pillanatai, dramaturgiai buktatói és a finálé több szempontból is fejvakarásra késztető megoldásai miatt mégsem tudom rehabilitálni, és 2016 legjobbjai közé nevezni ezt az alkotást. Azt azonban nem zárom ki, hogy rövid időn belül kult státuszra is szert tehet az I Am Not a Serial Killer, tekintettel arra a tényre is, hogy az alapjául szolgáló, magyarul Nem vagyok sorozatgyilkos címen megjelent Dan Wells-kötet is hatalmas népszerűségnek örvend. Hmmm... lehet, hogy a film hatására még én is elolvasom a könyvet!
7/10
Az I Am Not a Serial Killer MAFAB-adatlapja
Ouija: Origin of Evil (2016)
Ha időben látom, Mike Flanagan (Oculus, Hush) filmje simán bekerülhetett volna a tavalyi horrorokat összegző toplistámra, mégpedig a The Conjuring második része mellé, tekintettel arra, hogy ez a mozi is a kísértetjárta ház-démoni megszállottság-halottláló médiumok szentségtelen hármasát járja körül, és még a retro hangulat, illetve a James Wan-féle "ügyes horroriparos" megközelítés is stimmel. A 2014-es, igencsak középszerű Ouija-film előzményeként ez a produkció elég szűk kereteken belül mozog, ám a rendelkezésére álló teret Flanagan nagyszerűen kihasználja, ezúttal sem kellett csalódnom benne. Bár az alkotás a zsánerben szokásos klisékből építkezik, jumpscare és egyéb jellegű ijesztgetései jól működnek, szereplői szimpatikusak, szépen adagolódik a fesztültség, a történet pedig néhány vargabetű után példás módon kapcsolódik össze az "eredeti" Ouija-filmmel. A rendezőnek apró trükkökkel (régi mozitekercseket idéző "cigarettanyom" a kép sarkában, az Oculusból ismert tükör elhelyezése a háttérben, "szétválni a lehető legrosszabb ötlet"-műfajreflexív duma, stb.) pont annyi pluszt sikerült vinnie a filmjébe, hogy kitűnjön a hasonszőrű produkciók arctalan tömegéből. Már várom a rendező következő filmjét, amiről remélhetőleg végre a fiatal tehetség Magnum opusaként számolhatok be - ezzel ugyanis még adós az egyébként egyenletes jó színvonalon dolgozó horrordirektor.
8/10
Az Ouija: Origin of Evil MAFAB-adatlapja
Morgan (2016)
A Morgan kicsit kakukktojás itt, merthogy csak részben minősíthető horrornak (vagy inkább thrillernek, tekintve, hogy gore, jumpscare, stb. nincs igazán benne), igazából nagyot merít az akciófilmek és a sci-fi eszköztárából is. Ha röviden össze akarom foglalni, kb. ez a film képviseli az Ex Machina B-kategóriás akcióhorror verzióját, csak android helyett egy lombikban fogant lányról van szó, akit nem egy magányos zseni, hanem egy csapatni tudós nevelget. A lehúzó külföldi recenziók és azon tény ellenére, hogy még a 8 millió dolláros gyártási költségét is alig bírta összekaparni a film a mozikban, én meglepően jól szórakoztam az alkotáson. Ez három tényezőnek köszönhető: 1. Hihetetlenül tehetséges színészek játszanak benne (Kate Mara, Anya Taylor-Joy /A The VVitchből ismered!/, Toby Jones, Rose Leslie, Michelle Yeoh, Paul Giamatti, Jennifer Jason Leigh), mégpedig többnyire igen jól. 2. A film végére egy viszonylag logikus, nagyjából ki is található, de nagyon ide illő csavar került, ami új fénybe helyezi az egész történetet. 3. Az operatőri munka kifejezetten míves - a Taboo sorozatot is fényképező Mark Patten nevét jó lesz megjegyezni. Azért a film negatív megítélése sem nevezhető alaptalannak, hiszen gyengébben sikerült aspektusokban is bővelkedik. A forgatókönyv a történet tudományos-fantasztikus alapvetését rendkívül pongyolán kezeli, és szinte teljesen kiaknázatlanul hagyja az ebben rejlő gondolati lehetőségeket, valamint az akciójelenetek vágása is túl gyors lett, ez is ront a produkció élvezeti értékén. Összességében azért én átlagon felülire értékeltem ezt a sci-fi/akció/thriller hibridet, bár nem írta be magát a kedvenceim közé.
7/10