A Nagy Fal /The Great Wall/ (2016)

Az abszolút középszer mintapéldánya lett ez a mozi. Hiába hangzik jól a rendező Yimou Zhang (Hős, A repülő tőrök klánja) és a főszereplő Matt Damon (Bourne-filmek) neve, hiába tűnik egzotikusnak a környezet, és érdekesnek a Kínai Nagy Fal fantasybe mártogatott alaptémája, ez bizony nem más, mint egy egyszer nézhető kamu-történelmi látványmozi, CGI-szörnyekkel, sablonos hősökkel, nagy robbanásokkal, minimális mondanivalóval és izgalommal.

Bár vannak kétségtelenül tetszetős momentumai a produkciónak (pl. a Nagy Falat védelmező rend specializált harcosokból álló szervezete), alapvetően minden bántó klisébe belegyalogol, amibe csak bele tud. A szörnysereget egy királynő irányítja, amelynek elpusztítása jelentené a győzelem kulcsát; a nagy fehér harcos jobban vív, lő, és általában mindenben eredményesebb, mint a kínai katonák; a támadó szörnyek elől mindig az utolsó pillanatban, lassítva lökik félre a főbb szereplőket, stb. Szerencsére a szerelmi szálat mellőzték a filmből, legalább emiatt nem kell fájni a fejünknek...

Annyi minden jót bele lehetett volna rakni ebbe a filmbe! A kínai katonák egy-egy jellegzetes harci stílusú képviselőjéből és két, egyenlő módon ügyes, de más-más területen kiváló nyugati zsoldosból nagyszerű fantasy kommandót lehetett volna összerakni. A helyszín és a köré kanyarított mítosz kapcsán grandiózus, 300-féle eposzi történetet lehetett volna rittyenteni. A keleti és a nyugati kultúra találkozásából is születhettek volna drámai pillanatok vagy akár vicces jelenetek is. Mindebből nem lett semmi, csak egy meglepetések nélküli, akciókra alapozó látványfilm, ami csak a felszínen tűnik egzotikusnak, és igazából még bűnös élvezetnek sem az igazi.

Francba, és én ezt moziban néztem meg!

(A pozitívumok kapcsán annyi még hozzátartozik a dologhoz, hogy mivel elég sok nyílvessző, lándzsa, pajzs, stb. repül a film során a kamera felé, azért a 3D hatás látványosan kijön a moziban.)

5/10

A Nagy Fal teljes adatlapja a Mafab oldalán

Blair Witch (2016)

Én annyira tudtam, hogy Adam Wingardban nem szabad hinni! A The Guesttel egyszeriben felkapottá vált horrorrendező a found footage alapmű The Blair Witch Project friss folytatásával számomra ismét csak azt mutatta meg, hogy a tehetsége nem elégséges ahhoz, hogy egy teljes egészében élvezetes produkciót hozzon össze. Ahogy a szintén Wingard által jegyzett You're Next, vagy a V/H/S-filmek vonatkozó darabjai is, úgy a Blair Witch is csak egyes szegmensei vonatkozásában tud maradandó élményt nyújtani, összességében meglehetősen vegyes érzéseket vált ki a nézőjéből, és semmiképpen nem nevezhető a műfaji sablonok megújítójának, vagy kimagaslóan jól sikerült kihasználójának.

Mit vártam a Blair Witchtől? Azt, hogy az 1999-es első résszel ellentétben  ezúttal nem csak egy ügyes no-budget bűvészmutatványt kapunk. Azt, hogy sikerül valamit kezdeni a kézikamerás horror megcsontosodó és unalmassá váló kliséivel. Ezen felül eredeti ötleteket, szerethető karaktereket (netán hősöket), és végül, de nem utolsó sorban valódi horrort.

Mit kaptam a filmtől? Az első felétől semmit. A lehető legunalmasabb, legsablonosabb felvezetést kapta a történet, amit csak ki lehetett találni. Hát persze, hogy ismét el kell bandukolnia egy tizenkettő-egytucat amatőr forgatócsoportnak az erdőbe, hát persze, hogy az első részben eltűnt hölgy öccse vezeti a csoportot, és hát persze, hogy megint eltévednek, ÚRISTEN MILYEN MEGLEPŐ!!!

A film második felében már azért vannak értékelhető dolgok, pl. a gennyedző, véres sebesülések látványa, valamint a gallyakból kirakott figurák "újfajta" funkciója kifejezetten ütött, plusz a hirtelen ijesztgetések is működtek. Viszont a drónt, mint a found footage koncepció megújítására tálcán kínálkozó lehetőséget abszolút nem sikerült kihasználni, a kézikamerás berkeken belül már ezerszer látott képhibák iszonyú idegesítőek voltak, és persze a boszorkány figurájának megjelenésétől sem fognak a horrorrajongók elégedetten csettinteni (szándékosan fogalmazok ködösen, spoilerveszély miatt). Egy jelenet erejéig sikerül megidézni a The Descent fullasztó barlangos hangulatát, és az alapmű végső fordulatát is relatíve logikusan bele tudták szuszakolni a filmbe - sajnos azonban a végjáték és a lezárás suta és erőltetett lett.

Csak egyetlen ok miatt adok a közepesnél egy leheletnyivel jobb osztályzatot a filmre. Ez az ok Callie Hernandez, aki a filmben a Lisa nevű tech nerd szereplőt alakítja. A végjáték részben azért nevezhető - kis túlzással - izgalmasnak, mert a Bruce Campbellt megszégyenítő állberendezéssel rendelkező hölgy iszonyú nagy átéléssel játszik, és a forgatókönyvíró minden bénázása ellenére majdnem azzá az erős, emlékezetes karakterré tud válni, aki nagyon kellett volna ennek a filmnek.

Majdnem.

6/10

A Blair Wich teljes adatapja a Mafab oldalán