Daráló: Grant kapitány gyermekei / V poiskakh kapitana Granta (1986)
2017. január 14. írta: FilmBaráth

Daráló: Grant kapitány gyermekei / V poiskakh kapitana Granta (1986)

Nem fogott az idő ezen a remek sorozaton, erősen ajánlott darab

grant_kapitany_gyermekei.jpg

Nem tudom elégszer elmondani, mennyire sajnálom a mai gyerekeket, amiért folyamatosan kapják a pofijukba a színes-szagos látványos, de rettenetesen üres sorozatokat. Nekem volt olyan mázlim, hogy még átélhettem, milyen egy igazi kalandfilm, amelyen betegre izgulhattam magam, még akkor is, ha könyvben már olvastam a történetet, tehát tudtam, milyen fordulatok várhatóak. Winnetou első helye a szívemben örök, de mindjárt utána egy nagyon régi orosz (szovjet vagy valami ilyesmi) tévésorozat következik, amelyet rongyosra néztem gyerekkoromban, annyira imádtam. Jules Verne regényeit a mai napig nem tudtam kinőni, ha belelapozok akármelyikbe (naná, hogy ott sorakozik a polcomon a teljes sorozat), azonnal évtizedeket fiatalodom, és újra kalandra éhes kisgyerek leszek. A Grant kapitány gyermekei maradt az abszolút kedvenc, nem a könyv, hanem a sorozat miatt. Számomra érthetetlen módon legalább 20 évet kibírtam anélkül, hogy újráztam volna, most azonban ellenállhatatlanul rámtört a vágy, hogy ismét ott hajózzam a Duncan fedélzetén a bátor és nemes utazókkal, akik eldöntötték, hogy meg fogják találni Grant kapitányt. A technikai avulás már nyilván látszott a képeken, de az élmény szerencsére ugyanaz maradt, mint régen, mindenkinek csak javasolni tudom, hogy bátran vágjon bele a megtekintésébe, nem fogja megbánni!

Lord és Lady Glenarvan sétahajózást tartanak a Duncan fedélzetén, és egy nap a matrózok kifognak egy cápát, amelynek a gyomrában egy három nyelven írt segélykérő üzenetet találnak. A papírosok sajnos nagyon elmosódottak, csak találgatni tudnak a tartalmát illetően, de miután megismerkednek az elveszett Grant kapitány gyermekeivel, Maryvel és Roberttel, úgy döntenek, elindulnak megkeresni a hajótörést szenvedett családfőt. És a kalandok elkezdődnek...

A zseniális szinkront kell kiemelnem először, a szórakozott professzor, Paganel a mai napig Dunai Tamás hangján szólal meg a fejemben, ahogyan McNabbs őrnagy Vass Gáborén, John Mangles kapitány pedig (akibe természetesen halálosan szerelmes voltam anno, mert nagyon jól nézett ki) Cseke Péterén. Aztán a forgatókönyv következik, ugyanis remekül adaptálták tévére Jules Verne regényét, és attól az elsőre merész húzástól sem riadtak vissza az alkotók, hogy magát az írót is belevonják a történetbe. Ezzel pedig sikerült adni egy igazán különleges ízt ennek az amúgy is remek történetnek, hiszen a szemünk előtt alakul a regény sorsa, figyelemmel kísérhetjük, hogyan alkotta meg Jules Verne a Grant kapitány gyermekeit (a végén persze nem tudtak ellenállni a kísértésnek és összeeresztették az írót az általa kitalált karakterekkel, de szerencsére nem mentek túl a jóízlés határain, így nem maradt rossz érzésünk a történet végén).

Jules Verne regényei azért időtállóak, mert szórakoztatva tanítanak, a rengeteg kaland közepette hihetetlen sok tudást csepegtet az olvasó buksijába, én például a mai napig fejből tudok egy rakat olyan infót Patagóniáról, amelyre valószínűleg az életben nem lesz szükségem, mégis öntudatlanul is belémivódtak a történet megismerése közben. A 37-ik szélességi körön hajózva több kontinent szelünk át Dél-Amerikától Ausztráliág, és miközben betegre izguljuk magunkat hőseink kalandjain, úgy érezzük, mi is ott vagyunk velük, amikor lecsap rájuk a pampero és ezer más veszély leselkedik rájuk, de ők bátrak és nemes szívüek (és nem mellesleg nagyon ráérnek, mert másfél év alatt gyakorlatilag körbejárják a Földet, de ne legyek már ennyire gonosz, fúj), és minden akadályt legyőzve természetesen megtalálják Grant kapitányt (zsepit bekészíteni, a felnőttkor nem ment meg az elérzékenyüléstől), és miután kiörömködtük magunkat, kitörthet a happy end.

grant_kapitany_gyermekei2.jpg

A karakterek megírása során Jules Verne biztosra ment, de volt annyira tehetséges író, hogy el tudjon térni annyira a sablonoktól, hogy mindvégig érdekesek maradjanak a szereplők és a történet is. Lord Glenarven egy makulátlan nemesember, akinek helyén van a szíve, és bármikor átvedlik akcióhőssé, ha a helyzet megkívánja, Lady Glenarven pedig méltó párja, okos, bátor, és nagyon jó szíve van. McNabbs őrnagy igazi katona az elmaradhatatlan szivarral a szájában, Robert aranyos, Mary bájos, John Mangles nagyon jól néz ki, de az egész történet fabatkát sem érne a rendkívül szórakozott Paganel professzor nélkül. A rokonszenves tudós folymatosan csetlik-botlik ugyan, de mégis ő az események motorja, a többiek meglehetősen egysíkú karakterével szemben az ő figurája nagyon is sokszínű, mindig meg tud lepni bennünket, és lenyűgözően tud mesélni azokról az országokról, amelyekben hőseink megfordulnak kalandjaik során.

A mai napig teljesen le tudja kötni a nézőjét ez a nem mostanában készült tévésorozat, olyannyira sodróak az események és magával ragadó a történet, egyetlen hibájául a technikai avulást tudom felróni (nincs mit tenni, mai szemmel nézve már sajnos feltűnik, hogy azok a kenguruk csak be lettek vágva, hőseink valójában a lábukat nem tették be Ausztrália földjére)  és a mára már időnként kicsit avíttosnak tűnő szöveget, de ez nem von le semmit a sorozat zsenialitásából. Ha újra akarjuk élni gyerekkorunk kalandjait, ne habozzunk, essünk neki rögvest! Erősen ajánlott darab!

9/10

A Grant kapitány gyermekei teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2512078947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Moltobene 2017.01.14. 14:39:47

Nekem is a kedvencem volt!! Annyira hogy a skot juhaszomat Mcnabbs-nek neveztem el. Le lehet tolteni valahonnan a teljes sorozatot?

David Bowman 2017.01.14. 15:11:00

Verne Gyula már nem hat a gyerekekre. Lejárt. Én eltettem az enyémeket, hogy legyen majd a fiamnak, de 2000ben már nem hatott. Ő Gyűrűk Urát olvasott. Így is kiszolgált öt nemzedéket.
A Grand Kapitány Gyermekeit tavaly nyáron néztem újra. Néha megmosolyogtatott. A szovjet Robinson Crusoe is nagyon jó volt.

David Bowman 2017.01.14. 15:12:36

FilmBaráth! Azt hittem, te lány vagy.

David Bowman 2017.01.14. 15:14:53

Az az igazság, hogy a 37. szélességi kör pont Patagóniától északra van.

FilmBaráth 2017.01.14. 15:16:45

@Moltobene: @David Bowman: a youtube-on fent van a sorozat, le sem kell tölteni:-)

David Bowman 2017.01.14. 15:22:56

A keselyű semmit se tud felkapni, mert nincsenek karmai, és más a lába. A sas, az tudja ezt, mert ebből él. Racsnisak a karmait mozgató inai. Megfog valamit, de csak akkor tudja elengedni, ha leszállt.
www.youtube.com/watch?v=a8vXrUEs8wk
Ezért van, hogy néha hatalmas pontyot, vagy süllőt lehet fogni a Balatonból, aminek két sasláb van a hátában.

David Bowman 2017.01.14. 15:29:36

Engem a szinei zavartak legjobban. Ha valaki rászánja a pénzt, nagyon szépen lehet restaurálni. Még at ORWO hatást is ki lehet szűrni. A filmet szineire kell bontani, minden alapszint digitálisan
az eredetire visszaállítani, majd újra összekeverni. A Lúdas Matyit is milyen szépen megcsinálták, pedig szinesben rég nem lehetett levetíteni. Amúgy rossz film.
Az akkori TVfilmes megoldásokban pedig tudom értékelni a múzeális jelleget. Múzeumi darabként tekintek rájuk.
süti beállítások módosítása