Ismerős az a helyzet, amikor van egy elég érdekes alaptörténete egy filmnek, esetleg még egy ideig még működik is a dolog, hogy aztán darabjaira hulljon később az egész koncepció? Na, valami ilyesmi történt a Széttörve esetében is.

A film főszereplője Kevin (James McAvoy), akinek a fejében 23 különböző személyiség lakozik. Ha ez önmagában nem lenne elég bizarr, a férfi fényes nappal elrabol három fiatal lányt, és egy pincehelyiségbe zárja őket. A foglyok számára a cél innentől nyilvánvaló: kiszabadulni egy teljesen kiszámíthatatlan, őrült férfi karmai közül.

A Széttörve első fele kifejezetten színvonalasra sikerült. Sok újdonságot ugyan nem látunk, de a kötelező köröket tisztességesen tálalja nekünk az író-rendező. A felvezetés sincs elnyújtja, gyakorlatilag már az első percekben megtörténik az emberrablás, onnantól fogva pedig egyértelművé válik, hogy mit fogunk a a hátralévő idő nagy részében látni. Eleinte betekintést nyerünk abba, hogy Kevin tudathasadása hogyan is néz ki, valamint a lányok ésszerű szabadulási ötleteit is végigzongorázza M. Night Shyamalan. A jelenetek feszült hangulatának megteremtéséhez nagyban hozzájárul a többszörösen skizofrén főszereplő kiszámíthatatlansága. A fogságba ejtett lányokkal együtt a néző sem tudja eldönteni, hogy melyik pillanatban mennyire ártalmas személyiség fog az emberrablóban testet ölteni, amihez James McAvoy maximálisan hozzáteszi a magáét. Senki nem alakít kirívóan rosszul, de a skót színész így is lesöpör mindenkit a vászonról. Az egészen apró arcrezdülések mellett félelmetesen jól hozza a túlspilázott, nagyívű gesztusokat is. Igazi jutalomjáték volt számára ez a szerep.

Dicsérendő továbbra az is, hogy egy ideig meg tud maradni a realitás talaján a Széttörve. Már amennyire földhöz ragadt lehet egy 23 személyiségből álló tudat története. A nagyon súlyos gond az utolsó 20-30 perccel volt. Amikor ezt a részét megírta Shyamalan a filmnek, szerintem nagyon messzire elgurult az indiai direktor gyógyszere, ugyanis olyan vad ámokfutást rendez az összképbe abszolút nem illő elemekkel, hogy az porig lerombolja az addig egész korrekt módon felépített cselekményt. Shyamalan fantáziájának semmi nem szabott határt, egyszerűen hiteltelen és hihetetlen az, amit a film utolsó harmadában látunk. Persze logikus rendezői húzás révén minden képtelenségnek tűnő dolog a skizofréniára van visszavezetve, amivel nem is lenne semmi probléma, ha nem nézné totál hülyének az embert. Maga a finálé viszont kifejezetten érdekesre sikeredett, bár a létjogosultságát és a miértjét a poszt megírásáig nem sikerült megfejtenem.

Elég csalódott és dühös vagyok, hogy egy ígéretesen induló thrillert ennyire sikerült elbaltázni. Bőven volt potenciál a Splitben, ám ezeket a lehetőségeket csak részben sikerült Shyamalannak kihasználnia. Kicsit az volt az érzésem, hogy a rendező a saját művészi egóját nem tudta félretenni, muszáj volt, valami teljesen elborult marhasággal rányomnia a védjegyét az amúgy színvonalas filmre. James McAvoy parádézása miatt viszont megéri megnézni.

5/10

A Széttörve teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán