Könyvkritika: Matthew J. Kirby: Assassin's Creed: Last Descendants: A New York-i felkelés (2016)
2017. január 12. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Matthew J. Kirby: Assassin's Creed: Last Descendants: A New York-i felkelés (2016)

Bitang jó könyv, higgy a Krédóban vagy a Rendben, kalandra fel!

assassin_s_creed.jpg

Lányból vagyok, úgyhogy Michael Fassbender kellett ahhoz, hogy érdekelni kezdjen az Assassinok világa. A filmet végül nem néztem meg (drága életem drága perceit nem áll szándékomban látványos, de dögunalmas alkotások megtekintésére pazarolni, akármilyen dögös a főszereplője), viszont az őseikkel egy gépen, az Animuson keresztül egyesülő orgyilkosok története eléggé érdekes volt ahhoz, hogy adjak egy esélyt a nemrégiben megjelent könyvnek. Nem kicsit voltam szkeptikus, de viharsebesen magával ragadott a történet, imádtam a jól felépített sztorit, a jól megírt karaktereket és a nagy betűs Kalandot. Így történt, hogy azon kaptam magam, hogy teljes beleéléssel szurkolok a szereplőknek, halvány lila gőzöm sincs, hogy most kik a jók és kik a rosszak (jelen pillanatban az orgyilkosok a szimpatikusabbak, de a templomosoknak is vannak erényeik, annak ellenére, hogy amúgy hatalmas szemétládák), és fel tudnám a rúgni az írót azért, mert olyan befejezést írt a történethez, hogy lekaparom a falat, amíg elolvashatom a következő részt. Vagyis ez egy bitang jó könyv, higgy a Krédóban vagy a Rendben, kalandra fel!

Owen egy átlagos tini, aki egy nem túl jó hírű környéken él apja halála után a nagyszüleivel és az édesanyjával. Meg van győződve arról, hogy édesapját félreismerték az emberek, ő pedig tudni akarja az igazságot róla. Monroe, az iskola informatikatanára beszél neki az Animusról, egy olyan gépezetről, amelynek virtuális világába belépve talán választ kap a kérdéseire. Barátjával, Javierrel, és néhány, számára addig ismeretlen diákkal együtt belép a programba, és a hihetetlen kalandok elkezdődnek...

Egyetlen problémám volt ezzel a könyvvel: túl gyors volt a bevezetés, gyorsan felvázolásra kerültek a főszereplők karakterei, aztán már léptünk is be az Animusba, és rajtam kívül senkit sem érdekelt túlságosan, hogy mi ez az egész, csak elhúztunk bulizni és kész. És eddig tartottak a kétségek, mert amint mindenki megérkezik a szimulációban az 1863-as New York-i felkelés időszakába, olyan szinten indulnak be az események, hogy nincs időnk és energiánk ilyesmiken gondolkodni. Akció van, áradnak az érzelmek, egyre jobban megismerjük azt az univerzumot, amelyben az orgyilkosok és a templomosok harcolnak egymással évezredek óta. Jól belecsöppennünk az események közepébe, sodor magával a jól felépített történet, amelyet olyan jól sikerül megcsavarni, hogy a végére már tényleg elhisszük, a világ jövője függ azon, hogy melyik fél találja meg a Szigonyt. De ez már sajnos csak a következő részből fog kiderülni...

assassin_s_creed2.jpgSoha életemben nem játszottam videojátékkal, így az Assassin's Creed is kimaradt, de most komolyan elgondolkodtam ratja, hogy lehet, hogy tennem kellene vele egy próbát. Mert ez a szimulációs világ tényleg nagyon izgalmas, hősök lehetünk, világot menthetünk (vagy taszíthatunk romlásba, nézőpont kérdése), átélhetjük őseink kalandjait, és a múltból táplálkozva a jelenben végrehajtott cselekedeteink határozhatják meg az emberiség jövőjét. Gyerekes? Az, de ki mondta, hogy mindenkinek fel kell nőni? Tiniknek íródott ez a könyv, de minden gyermeklelkű felnőttnek érdemes belekezdenie, másodperceken belül bele fog feledkezni a történetbe.

A jól pörgetett akciókon és történeten túl az emeli ki ezt a könyvet a fantasyk tengeréből, hogy nincs jó és rossz, az orgyilkosok és a templomosok közül nem tudjuk eldönteni, hogy kinek van igaza, jólesik a múltban kalandozni, miközben nagyon is a jelenben játszódik a történet, hiszen a világ sorsát eldöntő hajtóvadászat a Szigonyért itt és most zajlik, de az összefüggések ködösek, és nagyon izgalmas a szereplőkkel együtt kideríteni az igazságot (vagy amit annak hiszünk).

Összességében egy nagyon jó kis fantasyt kaptunk, amely nem váltja meg a műfajt, viszont tökéletesen szórakoztatja az olvasóját, abszolút ki tud kapcsolni a hétköznapok szürkeségéből az, aki belép az Animusba, és hagyja, hogy magával ragadja a mesterséges, de mégis annyira valódinak látszó szimuláció. Időnként kell egy jó kis akciódús világmegváltás, erre tökéletesen alkalmas ez az izgalmas könyv.

9/10

A könyvet a Fumax Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2712106367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2017.01.13. 09:54:49

"drága életem drága perceit nem áll szándékomban látványos, de dögunalmas alkotások megtekintésére pazarolni, akármilyen dögös a főszereplője"

Se játék, se film, inkább elolvasol egy könyvet az ACról? Az se rossz :D Bár ezek után nem tudom hova tenni a 9/10-es értékelést.
süti beállítások módosítása