Valerian - Tök jól elvoltam vele, de már az elejétől nyilvánvaló volt, hogy nem fog bennem mély nyomot hagyni. Sokszor erőltetett, közhelyes, éppen a túltolt lazasága idegeníti el a nézőtől, de csomószor meg ötletes és rettentő szórakoztató, szinte elrepült az a 140 perc. 6,5/10
Emlékszem rád - Egy fenékkel a kísértethorror-lovat és a skandináv krimi-lovat sem lehet megülni, két fél film marad ez is (amiből az egyiket nem is igazán értem, mire akart kifutni). De ettől függetlenül mindkét szál elég hatásosan, kellően erős atmoszférával van feldolgozva, szóval alapvetően nem rossz film. 6,5/10
Thor: Ragnarök - Majdnem kritika
What Happened to Monday - Kritika
Columbus - Otthagytam félúton, rettentő bágyasztó, és nagyon úgy éreztem, hogy ez a tipikus kisvárosi útkeresős sztori, csak több apátiával és építészettel.
Boldog halálnapot! - Amikor az utolsó pillanatban baszod össze a beadandódat, de kapsz rá egy 3-ast, mert ügyesen másoltad le a haverodról. De tényleg, h ennyire zéró erőfeszítést öljenek egy filmbe... Nem vészes, de rendesen fel tudott húzni, mennyire lusta. 6/10
Radius - Egészen addig tetszett, amíg rá nem jöttem, hogy ez semmiről nem szól, és a sci-fit is csak álcaként használja a tucat amnézia-thrillerhez. Az elején volt még benne egy-két jó ötlet, a végén már a nagy fordulat is inkább csak "meh", a blocking és a színészek játéka pedig B-kategóriásan merev. 6/10
OtherLife - Azon kívül, hogy a világ összes sci-fijéből lopta össze az ötleteit, tetszett, bár a harmadik felvonásra ez sem igazán tudja, mihez kezdjen magával. De érezhetően sok energiát fektettek a megvalósításába, a hiteles prezentációba, vizuális és narratív szempontból is az ötletekbe, szóval ezt mindenképpen értékelni kell benne. 7/10
A Cure for Wellness - Egy röpke 3 hónapos szünettel, de végignéztem. Igazából már az elején látszott, hogy nem fog szólni semmiről, de operatőri showreelként eléggé lenyűgözött, van valami megbabonázó abban, hogy mindent újrahasznosít, de igazán nem látod, hogy honnan. Jó filmnek ettől függetlenül nem nevezném, de határozottan érdekesebb volt, mint egy tucatmozi. 6,5/10
Vincent és a világvége - Az előzetese jobban megfogott, mint az első fél órája...
Dupla szerető - Nagyon kicsit menti ezt az orbitális marhaságot, hogy Ozonon néha azért látszik, hogy akarja, hogy legyen értelme. 4/10
The Party - Az első fél óra alapján ez ugyanaz a koncepció, mint a Carnage: színpadias, túltolt karakterek, a lényeg csak az, hogy mindenki megőrüljön.
LEGO Ninjago - Erre a sávszélességet is kár volt pazarolni.
Thelma - Ezt annyira untam, hogy a felénél ki is nyomtam.
Victoria and Abdul - Nem tudom, hogy a kapkodása vagy a bárgyúsága zavart jobban, de ez sem tartott sokáig.
Egy szerelem gasztronómiája - Ezt már nagyon az elején láttam, hogy nem nekem való, sajnálom, hogy egy Hurok után Madarász Isti ilyesmire pazarolja a tehetségét.
Az igazi csoda - Az idei filmek közül ez árult a legkevésbé zsákbamacskát, pontosan azt kapod, amit egy torzszülött kisfiú történetétől várnál: kiszámítható fordulatokat, rózsaszín, felemelő konklúziókat, megtörhetetlen pozitivitást. Kellemes feelgood mozi, inkább hiteles, mint giccses, de azért ennél nekem több kellett volna. Robert és Wilson párosa azért imádnivaló benne. 7/10
Egy szent szarvas meggyilkolása - Lantimosznak továbbra is zseniálisan elborult ötletei vannak és továbbra sem tud életképes dramaturgiát kihozni belőlük. Ugyanaz, mint A homár: egy óráig imádtam, aztán kifogyott belőle a szufla és csak szenvedtem rajta. Barry Keoghan viszont félelmetesen jó benne, meg hát egy csomó dolog az, csak itt is azt éreztem, hogy mondanivaló / gondolatiság / bármi szintjén sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. 7/10
Breathe - Ilyen gyorsan szerintem még nem nyomtam ki filmet idén, de ez a legrosszabb Hallmark-giccs-csel csapott agyon már az első perctől fogva. Nagyon remélem, hogy Serkis rengeteg színészi melót fog kapni, és nem ér rá majd rendezni...
Jumanji: Vár a dzsungel - Standard popcornmozi, viszont elég szórakoztató, ez a videojátékos meta-narratíva nagyon ül, a poénoknak is jól megágyaztak, jól kitalált, célra törő, kikapcsolódásnak tökéletes. 7,5/10
Számi vér - Amikor már másodszorra pörgettem bele 2-3 percet úgy, hogy semmiről nem maradtam le, rájöttem, hogy ez nem nekem való film.
Battle of the Sexes - Nincs ezzel sem nagy baj, de egy óra után annyira meguntam, hogy nem néztem tovább.
Sorozatok
Archer - Az első kb. 3 évadát imádtam a cinikus humorával, a szóvicceivel és az elborult karaktereivel, utána viszont egyre inkább belefásult ez is a saját manírjaiba. Az elején még részről-részre meg tudott újulni, de egy ponton mintha ezt elvágták volna és egyre inkább csak a bejáratott megoldásait ismételgette, és leginkább a külsőségekben próbált egyedi lenni (5. évad). A 6. évad elején teljesen ráuntam.
High Maintenance - Ez nem tudom mi akart lenni, vígjátéknak nem vicces, dramedynek túl mesterkélt és mégsem elég érdekes - egy rész elég is volt.
Black Mirror (1. évad) - Teljesen lenyűgözött, főleg a második rész, különösen is tetszik benne, ahogyan a technológiát különböző társadalmi / pszichológiai jelenségekkel kapcsolja össze, és amennyire ötletesen feldolgozza ezeket a témákat.
Black Mirror (2. évad) - Kritika
Black Mirror (3. évad) - Kritika
Sherlock - Semmi más baj nincs ezzel, mint hogy egy bugyuta matiné szintjére lövi be magát, ahol elég minden részben ugyanazokat a manírokat előadni, és a nézők tapsolni fognak. Súlytalan bohóckodás az egész, egy részig még élveztem, aztán beleuntam az önismétlésébe.
The Expanse (1. évad) - Kritika
Rick and Morty (3. évad) - Kritika
A szökés (5. évad) - Ez nekem volt kínos, az első rész végéig sem jutottam el...
The Leftovers (3. évad) - Kritika
Dear White People - Ha nem lenne így megjátszva és az arcunkba tolva, még talán tetszene is. Mindenesetre így még jobban értékelem a Get Outot.
Master of None (2. évad) - Féltávnál kasza, egyre kevesebb az új ötlet, viszont a korábbi idegesítő dolgok még gázabbak. Ami jó volt benne, azt meg már megírta Ansari a Modern románcban.
House of Cards (5. évad) - Kritika
Trónok harca (7. évad) - 7 epizód alatt sikerült meggyűlöltetni velem az egyik kedvenc sorozatomat, összecsapott, kapkodó, olcsósított fanservice lett belőle, iszonyú csalódás.
Gypsy - Ebből 15 perc is elég volt, az a baj, hogy túl sok sorozatot láttam, ami a nagy semminek ekkora jelentőséget próbál tulajdonítani, miközben minden párbeszéd szinte leesik a képernyőről.
The Good Place (1. évad) - Tetszett az ötlet, de egy nagyon limonádé és semmitmondó sorozat jött ki belőle, 4 rész után elkaszáltam.
Atlanta (1. évad) - Tetszett, nagyon jellegzetessé tette ez a bágyadt beletörődés, bár egy idő után már sok volt a fatalizmusból és az "úgyis minden marad ugyanolyan szar"-fordulatokból. De a szatírája, főleg a B.A.N. zseniális volt.
Young Sheldon - Meglepően aranyos és szívhez szóló dramedyt kaptam egy kiüresedett előzménysorozat helyett, kellemes csalódás, de azért annyira nem volt nagy szám, hogy folytassam.
Black Mirror (4. évad) - Kritika
Könyvek
George Orwell: 1984 - Kritika
Réz András: Már egyáltalán nem szorongok, de teljesen be vagyok szarva - Néha úgy éreztem, hogy csak azért ír, hogy írjon valamiről (a szarról folytatott fejtegetéseit pl simán átlapoztam), meg ez a sejtelmes"úgy csinálok, mintha nem akarnék semmit mondani, de közben meg igen" stílusa sem jött be, de egyébként eredeti gondolatai vannak, rendkívül tájékozott, a filmes részt meg külön szerettem, szóval összességében abszolút érdekes esszégyűjtemény.
Dan Simmons: Ílion - Picit szerintem több benne az öncélú manír, mint amennyi egészséges lett volna (stílusban és terjedelemben is), de így is egy tök jó, könnyed, szórakoztató űropera.
Murakami Haruki: Norvég erdő - Sikerként értékelem, hogy én nem öltem meg magam az olvasása közben. Nagyon érzékletes, de egyben frusztrálóan nihilista, a modoros, körkörös dagonyázással előadott szenvedés meg fárasztó is. A végére megbarátkoztam vele, de lényegesen céltudatosabb könyvként sokkal jobban szerettem volna.
Csíkszentmihályi Mihály: Flow - Tele van remek gondolatokkal, de kicsit erőltetettnek éreztem ,hogy ebből egy ekkora mű szülessen. Amikor oldalakon keresztül csak példálózott és fél-bullshit közhelyeket mantrázott, hajlamos voltam már átlapozni. Szóval rendkívül tanulságos, csak tudni kell megragadni belőle a lényeget.
Yuval Noah Harari: Sapiens: A Brief History of Humankind - Remekül és provokatívan világít rá a történelem döbbenetesen egyszerű összefüggéseire, mindenkinek ajánlott!
John Scalzi: Az összeomló birodalom - Kritika
Fantasztikus világok - Kritika
John Judis: The Populist Explosion: How the Great Recession Transformed American and European Politics - Rövidsége ellenére is rávilágít pár fontos összefüggésre, bár kicsit elveszi az élét, hogy pont a legfontosabb momentumokra (Trump és Macron elnökké választása) nem tud már reagálni.
Jason Brennan: Against Democracy - Egy remek és közérthető politológiai eszmefuttatás, de egyben nagyon szomorú, hogy ezt pont a címzettek nem fogják megérteni.
Josh Malerman: Ház a tó mélyén - Nagy jóindulattal is csak egy bő lére eresztett novella, talán kissé közhelyes is, de Malerman stílusa továbbra is lenyűgöz. Megbabonázó, költői, magával ragadó mű.
Mihail Bulgakov: Kutyaszív - Másodjára olvastam talán, de még mindig zseniálisnak tartom.
Yuval Noah Harari: Homo Deus: A Brief History of Tomorrow - 100 oldal tájékán ez még mindig a Sapiens újrafogalmazása. Az meg jó volt, de azért ennyire nem...
Dallos Sándor: A nap szerelmese - Elképesztően gyönyörű stílusa van, az első 150 oldal pedig letaglózó kendőzetlenséggel mutatja be a korabeli parasztság kínjait, dramaturgiailag viszont eléggé dagályos, önismétlő és szájbarágós, helyenként jócskán frusztrált.
Film Crit Hulk : Screenwriting 101 - Eszméletlen jó, még akkor is, ha egyébként semmi forgatókönyvírói ambíciód nincs, Film Crit Hulk minden mondatát élmény olvasni.
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd - Azt hittem, ez egy laza szatíra lesz, mint a 22-es csapdája, nem gondoltam volna, hogy Vonnegut ennyire abszurd módon végigtrollkodja az egészet, de nagyon hatásos lett így is, utánozhatatlan élmény.
N.K. Jemisin: Az ötödik évszak - Wow. Ez simán a legjobb fantasy, amit eddig olvastam. Elképesztően hatásos, alapos és elegáns világépítés, zseniálisan összefogott történet, és a Metro 2033 óta nem láttam olyat, hogy egy könyv egy-egy mondatával így fel tudjon zaklatni.
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége - Néha kicsit soknak éreztem már az egy oldalra jutó nagy életigazságok számát, de sokszor alaposan szíven ütött és elgondolkodtatott.
Angela Nagle: Kill All Normies: Online Culture Wars from 4chan and Tumblr to Trump and the Alt-Right - Nagyon tömény, inkább hivatkozásjegyzékként fogható fel, mint elemzésként, de ettől függetlenül nagyon sok mindent segít megértetni a kortárs jelenségekből.
Megan Miranda: A tökéletes idegen - Kritika
Mark Fisher: Capitalist Realism - Egy ideig tök érdekes volt, de inkább csak elrettentő példája annak, hogy miért nem szabad összeereszteni a neomarxizmust és a szabadbölcsészetet...
N.K. Jemisin: Az obeliszkkapu - Kritika
