Az összes írásom itt olvasható
Filmek
(Félkövér: 2017-es filmek, Dőlt: újranézések, Sárgával kiemelt: kívánságlistás filmek)
War on Everyone - 10 perc után kuka, ritkán látni olyan filmet, ami ennyire görcsösen akar vicces lenni.
Zero Days - Jó és fontos doksifilm, de ugyanazt éreztem, mint a Going Clearnél, h azért borzasztó nagy revelációval nem szolgált Gibney.
The Town - Affleck egy kifejezetten erős filmet hozott össze egy alapvetően nem sokra hivatott szkriptből. Remek heist-thriller, csak jó néhány karakter sokkal több teret érdemelt volna benne. Legközelebb mindenképpen a 150 perces bővítettel fogok tenni egy próbát. 8/10
The Light Between Oceans - Kritika
Swiss Army Man - Második nézésre talán még több réteget is lehet felfedezni benne, mint elsőre.
Ez csak a világ vége - Én értem, csak nem érzem, és Dolantól pont a forditottjához vagyok hozzászokva. Érdekes, de idegesítő darab, leginkább azért, mert egy harsány, szájbarágós, és egy kizárólag szubtextusból dolgozó film viaskodik benne. 6/10
Gone Baby Gone - Remek film, de utólag döbbenetes, hogy Affleck mennyire zöldfülű még itt, tévéfilmes, bizonytalan az egész hangulata, és a tesója sem a legjobb főszereplő. De persze ettől függetlenül még mindig az egyik kedvencem. 9/10
Jack Reacher: Nincs visszaút - 20 perc alatt több hatásvadászat volt benne, mint az elsőben összesen, ezen a ponton pedig úgy éreztem, hogy nincs szükség arra, hogy megállapítsam azt, amit mindenki más.
Unforgiven - Stimmel ez az "Eastwood beveri az utolsó szöget is a western koporsójába" narratíva, csak azt éreztem, hogy előtte még azért végig kell néznünk a western haláltusáját. Kicsit belefullad az illúziórombolás agóniájába, a finálé viszont tényleg zseniális, ott már teljesen kivirágzik (és az addig látottaknál talán együttvéve is összetettebb) Eastwood műfajrombolása, de ezt erőt addig nem véltem felfedezni a filmben. 8/10
Florence Foster Jenkins - Kritika
The 9th Life of Louis Drax - Fél óra alatt annyit raktam össze róla, hogy ez valami disneys műbájolgás, sci-fi és fantasy keveréke akar lenni - nem győzött meg.
Billy Lynn's Long Halftime Walk - Addig bírtam, amíg Vin Diesel el nem kezdett hitről meg spiritualitásról bullshitelni... Koncepcionálisan nem egy rossz alkotás, de kicsit az összes iraki PTSD-film összegyúrva, irtó gáz párbeszédekkel.
A Nagy Fal - Guilty pleasure kimaxolva, ötcsillagos agyrohasztás, kb. mint Emmerich fénykorában. Sokkal inkább egy ilyen film, mint a BvS-féle megalomán blockbuster--katasztrófák. 6,5/10
A kör - Sokkal elegánsabban és működőképesebben van felépítve, mint az eredeti, viszont a jobb tálalás ellenére ezt sem gondolom igazán eredetinek és igazán remek horrornak. 7,5/10
Üdvözöljük Norvégiában! - Kritika
The Edge of Seventeen - Kritika
Manchester by the Sea - Lonergan remekül bánik szereplői elfojtott érzéseivel, kimondatlan fájdalmával. Lélekemelő és sokrétű film, az amerikai drámák legszebb hagyományait követve és frissítve fel. 9/10
Ouija: Origin of Evil - Mint egy fullklisé, de vérprofi és hangulatos Conjuring spin-off. A vége viszont már nagyon gázra sikeredett. 6,5/10
Tűz a tengeren - Már 10 perc alatt rettenetesen meguntam, mintha egy végtelenített híradó lenne...
Lego Batman - Erőltetettebb és fantáziátlanabb, mint a Lego Movie (kb. mint a Megamind egy HISHE-epizóddal összegyúrva), de kellően vicces, szórakoztató és pörgős még mindig. 7,5/10
Paterson - Nem ez lett az első Jarmusch-film, amit nem untam, de a coeni jelentéktelenség és eseménytelenség ellenére is kellemesen elvarázsolt, tök jó volt merengeni rajta. 7,5/10
Moonlight - Kellemesen ellebegtem vele a semmibe. Hiába szép és jól elmesélt történet, engem igazán sem megérinteni, sem elgondolkodtatni nem tudott, számomra nem jött ki túl jól a linklateri hangulat-realizmus és a transzcendens esztétika találkozása. 7,5/10
First Blood - Lényegesen magasabb produkciós értékkel bír, mint Zs-kategóriába hajló követői,de nem akciófilmként, hanem a poszt-vietnámi drámák szatírájaként és továbbfejlődéseként működik igazán. Ironikus, hogy ennek ellenére pont a kőbuta akciómozik prototípusaként terjedt el. 7/10
A szarvasvadász - Elképesztő, letaglózó és semmihez sem fogható film. Hihetetlen, ahogyan Cimino szabadjára engedi a jeleneteit, beránt ebbe a világba, ugyanakkor mindig hagy benne felfedezni valót. Még igazán azt sem bánom, hogy a szerkesztése katasztrofális és egy-két jelenetben kifogy belőle a szufla. 9/10
I Don't Feel at Home in This World Anymore - Kritika
#Sohavégetnemérős - Kicsit túl vannak tolva a szkeccsek, illetve wellhelloék sem jó színészek, de nagyon kreatív és bájos, amolyan VANosan. Egy remek kis feelgood hangulatfilm. 8/10
T2 Trainspotting - Hibátlan görbe tükröt tart a most divatos nosztalgiahullámnak és űz gúnyt egyszerre saját magából és nézőiből is. Nincs benne az első flashy kultfilmessége, a Fight Club-idézetek mellé kiragasztható nagyonmenő szövegek, hanem sokkal érettebben, higgadtabb viszonyul saját magához. És nem gondoltam volna, hogy pont ez a film fog meghatni. 9/10
Blood Simple. - Ugyanaz a bajom, mint kb. az összes többi Coen-filmmel: vannak benne tök jó dolgok (a fordulatok, a hulla eltüntetésének kálváriája), de végeredményben nem tud túlnőni a saját jelentéktelenségén. 7/10
Assassin's Creed - Fél óra után a konklúzió: totál sótlan és érdektelen, még az akciójelenetei sem jók, azt hiszem, hiszek a kritikáknak.
Ghost in the Shell - Tele remek ötletekkel, pazar kérdésekkel és lenyűgöző látvánnyal, de a rövid játékidő nagyon nem hagyja kibontakozni, egy elkapkodott, kifejtetlen film lesz a végén. Valamint egyre jobban frusztrál az animék ritmustalansága, ami ebben is abszolút tetten érhető. 7,5/10
Bokeh - Kb. a feléig néztem, gyakorlatilag egy montázsfilm, ami tartalom van is benne, az is közhely.
Memo - Ebbe is csak belenéztem, izgalmas koncepciónak tűnt, de nagyon nem tartott sehova + a rendezés is elég iskolás.
John Rambo - Nem tudom, hogy véletlenül vagy szándékosan, de az elsőhöz méltó módon cinikus film. Én szégyelltem magam, hogy ennyire élveztem az akcióit meg a vérfürdőjét. Persze ezt leszámítva minden eléggé B-kategóriás benne. 7/10
The Fate of the Furious - Kritika
Children of Men - Azon kevés filmek egyike, amelyek egy évtized elteltével még jobban is működnek, mint annak idején, e szempontból egészen látnoki. Cuarón vágatlan jeleneteinek komponáltsága és ereje szinte felfoghatatlan, sokat kozmetikáznak a történet alkalmankénti egyszerűségén is. 8,5/10
The Last Temptation of Christ - Kritika
Neruda - Amennyire izgalmas volt a stílusa, annyira idegesített is, mintha egy szándékosan túljátszott-túlstilizált színdarab lenne, musical zene nélkül. Fél órát bírtam.
A galaxis őrzői vol. 2. - Ha a Rogue One a rendező és a stúdió csatája volt, akkor ez itt bár kevésbé látványos, de hatványozottan igaz. Sokáig tök lusta, kényszeredett és fárasztó, a látványvilága továbbra is jellegtelen, de Gunn emberfeletti küzdelemben szerethető filmet farag ebből a patikamérleg-űr-szappanoperából, a végére még jobban földhöz vág, mint az első. A humora is akkor jó igazán, ha nem a Marvel-sémákat erőlteti, hanem tud építeni a karaktereire. 7,5/10
Derült égből fasírt 2 - Az első rész poénvilágát nagyjából hozza, viszont ez a félig megrágott klisékből összeeszkábált sztori még fél óráig sem kötött le.
500 Days of Summer - Egy hangyányit elfárad már újranézésekkor, de még mindig imádtam, az egyik legjobb romkom evör. 9/10
Eurotrip - Félidőig azt találtam a legérdekesebbnek benne, hogy hogyan alakították Csehországot Párizzsá meg Londonná, szóval nem néztem végig...
A szépség és a szörnyeteg - Kritika
Az eljövendő napok - A feléig néztem, amikor rájöttem, hogy engem ez amúgy baromira nem érdekel.
A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka - Kritika
A Karib-tenger kalózai: Holtak kincse - Hát az meglepetésként ért, hogy annyira gyenge, hogy végig sem tudom nézni. Viszont egy nagyon tanulságos példája annak, hogy miért nem szabad a karakterek helyett az irreleváns subplotokra építeni egy egész filmet.
A Karib-tenger kalózai: A világ végén - Adtam neki egy esélyt, de ez is pont ugyanolyan, mint az előző.
A szépség és a szörnyeteg - Sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy ez ennyire rossz lesz. Színpadias alakítások, kegyetlenül ötletszerű rendezés, az alapanyag totál nem értése (a narráció nem azért lenne, hogy ne kelljen egy montázzsal is szájba rágni ugyanazt?), röhejesen félrement polkorrektkedés (a bigott középkori faluban több fekete él, mint egy mai francia kistelepülésen) - és ez még csak az első 5 jelenet. Elég is volt ennyi.
The Wizard of Lies - Féltávnál még semmi érdemleges nem derült ki, össze-vissza csapong, a körítés nem hogy tévéfilmes, de dokumentumfilmes...
Crazy Heart - Alapvetően szeretem az ilyen csendes, de megingathatatlanul érzelmes drámákat, és szerettem ezt is, de a végére már túlságosan leeresztett és kiszámíthatóvá vált. 7/10
The Lure - Fél óra után sajnos már eléggé látszott, hogy ezt a különcködő alapötletnek kéne elvinnie a hátán valódi sztori híján, nagyon durván style over substance.
The Belko Experiment - Kritika
After Hours - Nagyon jól kitalált kis film, de Scorsese rendezése határozottan fura és nem is annyira érzi a komikumokat. 7,5/10
A múmia - Amikor nem aranyosan giccses, akkor giccsesen aranyos, egyszóval guilty pleasure-nek jó, de kalandfilmként azért sok szempontból biceg. 6,5/10
The Rundown - Felsorakoztat mindent, ami egy kellemes kalandfilmhez kell, de annyira szárazon, hogy a végén már csak fárasztott. Peter Berg itt még inkább Bay, mint Greengrass. 6/10
Transformers: Az utolsó lovag - Kritika
The Bad Batch - 40 perc után tömény videoklip-esztétika, amiben nem történik semmi. Annyi talán van benne, mint az A Girl Walks Home Alone at Night-ban, de erre nem voltam kíváncsi két órán keresztül.
Tesis - Tipikus első film, tele van jó ötletekkel, de azok jórészt csak egymásra vannak dobálva és ügyetlenül lettek kidolgozva. A gondolatai ugyanakkor tetszenek, bár Amenábar azokat sem a legprofibban fűzte bele. 7/10
Ghost in the Shell - Ebben a palackban semennyi szellem nem volt, viszont akármennyire is klisés, üres és kiszámítható, simán vállalható, a production design meg a Fury Road óta a legjobb. 6,5/10
Tour de Pharmacy - Olyan, mint egy nagyra nőtt SNL-geg, de nagyon állat a humora, én 40 perc alatt régen röhögtem már ennyit. 9/10
Millions - Kicsit a Gettómilliomos előképének érzem, jön a gonosz pénz, ami megtanít arra, hogy igazából nem a pénz a fontos. Jópofa meg aranyos, de Boyle-nak talán az egyik legmainstreamebb filmje. 7,5/10
War for the Planet of the Apes - Kritika
Dunkirk - George Miller fogadásból megcsinált egy Michael Bay-filmet... Egy az egyben a Pearl Harbor, gusztustalan heroizmussal, és túl sok utolsó pillanatos megmeneküléssel, de közben meg kegyetlen hatásos ez a minimalisztikus stílusa, 106 percig nem vettem levegőt. 8/10
Una - Provokatív és vibráló filmnek indul, de rövid úton belefullad a színpadiasságba, így nem szabad színdarabból adaptálni. Nem néztem végig.
Million Dollar Baby - Szeretem azt a minden tekintetben egyszerű eleganciát, ami ömlik Eastwood filmjeinél, de speciel ennél nem bántam volna, ha egy kicsit több ambícióval vág bele. Szép, klasszikus történet, de borzasztóan keveset vár el a nézőjétől. 7,5/10
Dunkirk - IMAXben is meg kellett néznem.
Rough Night - Fél óra alatt 0 poén, tök béna rendezés, ennél a forgatókönyv ezerszer jobb volt...
Unlocked - Ebben sok minden nem volt kliséken kívül, ameddig néztem, korrektebb az átlagnál, de ugyanúgy nincs benne semmi érdekes.
Death Note - Belenéztem, mert nem akartam elhinni, hogy ez ekkora szar, de tényleg az. Azt tudom még elképzelni, hogy ez valami béna paródia akart lenni.
Gran Torino - Utolérhetetlen együttállása a remek írásnak, Eastwood sallangmentes rendezésének és egy olyan kornak, amikor még cinizmus nélkül lehetett ilyen Amerika-szagú filmeket készíteni. 9/10
The Hitman's Bodyguard - Kritika
A remény másik oldala - A hideg kirázott ettől a szándékosan bénán bevilágított, Anderssonosan merev stílustól, nem zárom ki, hogy ebből valami jó sült ki, de én minimális ideig bírtam nézni.
Logan Lucky - Nagyon jól ki van találva, a heistba még galiba sem kell, annyira szórakoztató egyáltalán azt nézni, ahogy végigviszik, tök jók a karakterek, alakítások, látszik, hogy egy nagy tudású filmes áll mögötte. De azért ott motoszkált bennem, hogy ha én Hollywoodra nagyokat kurvaanyázva visszavonultam volna már egyszer, biztosan nagyobb durranással tértem volna vissza. 8/10
Barry Seal: A beszállító - Erről a wannabe-Wall Street farkasa/Fegyvernepper vonalról eddig ez volt a legsemmilyenebb. 6/10
M.F.A. - A filmben van egy mondat, hogy a művészet akkor jó, ha kimondja a kényelmetlen igazságokat meg felkavar, na csak éppen ezt nem sikerült képviselnie ennek. Exploitationnek túl komolyan akar a témáról beszélni, pedig vártam, hogy a gyilkolás-művészet párba állításon elindul ugyanaz, mint a Rawban a kannibalizmus-felnövés párhuzamon, de nem akart egy ilyen fél-szatírába átmenni. Komoly filmnek viszont nem fogalmaz meg semmit, vagyis kb. felsorol minden olyan dolgot, ami már közhely azok számára, akik nem Puzsértól tájékozódnak a témában. És még így is én vagyok az, aki ebben az országban a legjobban szerette, mert speciel ezt legalább tök korrektül végigviszi. 7/10
Call me by Your Name - Kritika
Incendies - Formailag talán ez Villeneuve legkevésbé erős filmje (ennél még egy fokkal a Polytechnique is sajátosabb megoldásokat alkalmazott), jó néhány eleme sincs eléggé kidolgozva, de nyilván nem ezek fognak megmaradni belőle, hanem amilyen gyomrosokat bevisz. 8/10
A szerencse háza - Amikor fél óra után sem volt egy értékelhető poén, feladtam...
47 Meters Down - Ez egy-két ultragáz módon B-kat dolgot leszámítva nagyon menő volt, méltó párja lehetne A zátonynak. Sík egyszerű, de remek rendezés, csak ne idegeld fel magad azon, hogy tipikus balfaszhorror. 7,5/10
A Ghost Story - Ez a mozi csodája: ha valaki előzetesen azt mondja nekem, hogy az év legjobbjai között lesz nálam egy film, amelyet Casey Affleck lepedőben tol végig, Rooney Mara pedig 7 percig (lemértem) eszik benne egy pitét, valószínűleg kiröhögöm. Ha az első 20 perc után beletörődsz, hogy ez tényleg ilyen eseménytelen lesz, akkor egy gyönyörű filmélményben lesz részed. Elképesztően lírai darab, már-már Lubezkit idéző operatőri munkával, de az igazi töretlenséget a hátborzongatóan stílusos vágás biztosítja. 9/10
Csábítás - Olyan érzést keltett, mint amikor a ponyva okos akar lenni. Egy ilyen történet sava-borsát az alaposság és a mélység adná meg, itt meg csak pont ez a kettő hiányzott. És dögöljek meg, ha értem, mire nyert ez legjobb rendezést... 6/10
Killing Gunther - Egy gyönyörű tanulmányt lehetne ebből írni, hogy mennyire kínos már ez a negyedikfalas-összekacsintós intertextualitás, de meghagyom a lehetőséget másnak, én 10 perc után kinyomtam.
A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja - Ebből legalább fél órát bírtam, de rossz volt már nézni: lélektelenül elénk hányva minden, amit a Karib-tenger jellegzetességeinek gondolnak, bárgyú kínlódásban Johnny Deppel az élen. Láthatóan ők is érzik már, hogy bőven túl lett húzva ez.
Kingsman: Az Aranykör - Határozottan fantáziátlanabb, mint az első, de bárcsak minden folytatás ilyen szórakoztatóan lenne fantáziátlan! 8/10
Spider-Man: Homecoming - Nagyon bírtam a humorát, a lazaságát, hogy próbálja az átlagemberek életét megmutatni a Bosszúállók mögött és nem megint a világmegmentésről szólni, simán lehetne az egyik legjobb Marvel-film - ha nem csömörlöttem volna meg. Kész, egyszerűen belefáradtam, hogy még az ilyen tök jó módosításokkal is 16-odszorra nézem ugyanazt, és meg sem próbál többet mondani vagy máshogyan megfogalmazni magát. A set-piece-ek kapcsán meg végképp nem erőltették meg magukat, rohangálás, pofozkodás, földön, vízen, levegőben, ennél azért nekem egy picit több kell. Azért kap egy 8/10-et.
IT - Hihetetlenül felidegesítettem magam, mert ez a film konkrétan nem szól semmiről, nincs dramaturgiája, 135 percen keresztül annyi történik csak benne, hogy halálra fosatják ezt a hét gyereket. Egy scarefest az egész, annak viszont mesteri, Muschietti továbbra is iszonyat tehetséges és stílusos, és amíg olyan jeleneteket alkot, mint a vetítős, nem lep meg, hogy megbocsátják neki. De ez megint a klasszikus esete annak, amikor a papírvékony karakterek, a tematikai ív és az atmoszféra hiánya (Derry olyan, mint egy King utánérzés-utánérzése, ahol szinte semmilyen szinten nem sikerül reflektálni arra, hogy tucatjával tűnnek el a gyerekek, szülőt még csak nem is látni szinte a filmben) meg a totál felesleges kitérők (Kiefer Sutherland-hasonmás suhanc...) meg vannak bocsátva, csak mert horror. Ja meg persze 80-as évek, nosztalgia, meg most volt a Stranger Things, amivel már olyan szinte minden mindennek utánérzése, hogy azt sem tudjuk, mi volt előbb. 6/10
Blade Runner 2049 - Úgy pergett le a 163 perc, hogy után még néztem volna. Hamisítatlan Villeneuve, kimért, de tökéletes ritmusú, és hiába eseménytelen látszólag, minden részletnek szerepe van. Azért itt is becsúszott pár funkciótlan részlet, plusz kicsit már zavar, hogy a rendező szerint attól (is) lesznek elegánsak a filmjei, hogy kilúgozza a karaktereit. Ettől függetlenül gyönyörű (nem csak képileg), tökéletesen kitalált, és a mondanivaló szokás szerint nagyot üt. 8,5/10
Overdrive - Hihetetlen, de 40 percen keresztül hittem abban, hogy ebből még lehet egy B-filmesen menő akciófilm egy trash-Halálos iramban helyett...
Marjorie Prime - 25 perc alatt sem volt képes arra, amire egy Black Mirror-epizód 5 percben, ráadásul annyira merev a rendezése, hogy az borzasztó.
A Quiet Passion - Ezt is kinyomtam, túl színpadias, túl cizellált, prózának talán jó, de filmnek nagyon nem.
Let the Right One In - Rá kéne jönnöm, miért taszít ennyire Alfredson stílusa, de ezt a filmet még ezért sem vagyok hajlandó végigszenvedni.
GLOW: The Story of the Gorgeous Ladies of Wrestling
Suburbicon - Egy demagóg, szájbarágós szatíra és egy halovány Coen-film ötvözete, kiszámítható, és a 60-as évek stílus-hommage-t leszámítva lapos is. 6/10
Blade Runner 2049 - Ld. fent
Madarak - Tetszett, hogy ez is erősen allegorikus horrorfilm, van benne egy-két igen pazarul megkomponált jelenet, de maga a koncepció nem elég feszült, legtöbbször pedig nevetségesen bénán is érik el, hogy a madarak veszélyesek is legyenek. Leginkább nevetni támadt kedvem, amikor a fél város felgyulladt néhány sirály támadásától. 6,5/10
Dr. Caligari - Klasszikus viktoriánus horror a kor lehetőségeihez képest ötletesen megvalósítva, a végső fordulata nagyon tetszett, de azért nehéz már komolyan venni, plusz rettentően eseménytelen is. 5/10
Audition - Ami nagyon tetszett ebben is, hogy valós félelmekre (jelen esetben egy középkorú férfi életközepi válságára, magányára, a japán társadalom nemi szerepekkel kapcsolatos elvárásaira) épít, utánozhatatlanul szürreális, de számomra már nem feltétlenül a jó értelemben volt WTF-élmény. 7/10
Brawl in Cell Block 99 - Kritika
anyám! - Nagyon felhúzott, de a jó értelemben, ritka az ilyen film, amely ennyire durván kirángat a komfortzónádból. Fényképezés, vágás, sound design szokás szerint perfekt, de nem bántam volna, ha a szimbolika és a sztori összetettebb és kevésbé egysíkú. 8/10
Aurora Borealis - Északi fény - Kritika
Dzsungel - Amit ki lehetett hozni ebből a műfajból, azt kihozta, van benne pár nagyon megkapó és nagyon kemény rész is, összességében tetszett, rendben volt. 7,5/10
Árulók - Köbli Norbert megint egy remek történelmi thrillert írt, Hegedűs D. Géza, egy-két jelenet és a kortárs áthallások egészen zseniálisak, de a tévéfilm-hossz elvágja, mielőtt igazán kiteljesedhetne. 8/10
1922 - Még a gyilkosságot sem vártam meg, annyira sótlan volt.
Crash Pad - Ez sem győzött meg...
The Meyerowitz Stories - Ki gondolta volna, hogy én még egyszer szeretni fogok egy Noah Baumbach-filmet... Nagyon esendő, szerethető, és inkább érzelmes, mint vicces (de azért van benne pár sziporkázó geg), Sandler meg tényleg hatalmas. Jót tett Baumbachnak, hogy végre nem szabadbölcsész hipszterek világfájdalmáról akart filmet forgatni. 8,5/10
