Bár a Smoking Barrels szerkesztősége igyekszik minden magyar forgalmazásba kerülő filmről kritikát írni, vannak elmaradásaink. Ennek több oka is lehet, a most terítékre kerülő darabok például azért nem kaptak eddig értékelést, mert senkit nem érdekeltek annyira a tagok közül, hogy megnézze ezeket. Kivétel engem. Én szeretek abszolút képben lenni a blockbuster kínálat tekintetében (is), és sokszor egészen kiválóan szórakozom a leggyengébb filmeken is. A negatív kritikai visszhang ellenére bizalmat szavaztam hát ennek a három alkotásnak, és pár sorban elmondom a véleményemet is ezekről. De lehet, hogy elég lenne, ha annyit írnék csak, hogy ezek 2016 legfeleslegesebb filmjei. És ez tény.
Ben-Hur (2016)
Nem vagyok híve annak, hogy egy rossz feldolgozás bármilyen formában negatívan befolyásolhatja az eredeti film megítélését. A Ben-Hur esetében ez már csak azért is necces lenne, mert már az 1959-es, 12 Oscar-díjjal kitüntetett remekmű is remake volt, szóval lépjünk is túl ezen a problémán. A lényeg annyi, hogy az 57 évvel ezelőtti változat olyan magasra rakta azt a bizonyos lécet, hogy nem sok értelme van egy újabb változatnak. Minőségileg ugyanis bajos lenne hasonlót csinálni (lehet amúgy, de nem egy Bekmambetov szintű rendezőnek), a nagy szandálos filmeknek sincs manapság túl nagy divatja, s valljuk be, márkanévnek sem túl erős a mai moziba járó közönség körében a Ben-Hur. Meg is bukott pénzügyileg ez a darab, amiről annyit érdemes tudni nagyjából, hogy lehetett volna rosszabb is. A 2016-os verzió kiszűr minden mélységet a történetből, felpörgeti, popcornosítja az eseményeket, s a fókuszba természetesen a látványt, a CGI-t helyezi egy tengeri ütközet és a fogatverseny képében. Az egészen felületesen megfestett testvérviszály döcögősen, de működik, a vizualitás, a tempó apró bakikkal, de rendben van, és még a színészek sem kifejezetten rosszak. Nem 'fáj" a film, nem borzasztó, nem pocsék, épp csak egyszerű, mint egy fadarab. A mutatós akciójeleneteket kedvelő nézők nagy örömüket lelhetik a két már említett részben (bár a CGI néhol röhejes - figyeljétek az elszabadult lovat), a többiek viszont hanyagolják nyugodtan a filmet, mert a tartalom kimaradt belőle. Viszont van totális happy end. Az is valami.
4/10
A film adatlapja a MAFAB oldalán
Tarzan legendája / The Legend of Tarzan (2016)
Ha feltennék nekem a kérdést, hogy mire nincs szüksége a világnak, sok válaszom lenne rá, és a listámon valahol szerepelne az is, hogy 'egy új Tarzan filmre". Annyiszor megénekelték már a dzsungelben indákon lengedező majomember történetét, hogy kb. nincs az a mozgókép-szerelmes, aki képes lenne végignézni az összes folytatást, változatot. Valahol a messzi USA-ban azért valaki mégiscsak úgy gondolta, hogy remek ötlet egy új Tarzan filmet csinálni, összehoztak hát egyet. A szereplőgárda ígéretesnek tűnt, a rendező, David Yates meg csinált már jó dolgokat is a Harry Potter univerzumban, szóval feleslegessége ellenére akár tűrhető, vagy jó is lehetett volna ez a darab. Nem lett. És nem azért, mert a CGI néhol már-már kriminálisan gyenge, vagy mert a színészeknek elfelejtettek eljátszásra érdemes figurákat írni. Nem is azért, mert közhelyes, sablonos a cselekmény. Még csak nem is azért, mert a rasszista felhangokat tartalmazó regényből nem sikerült valami ma is relevánsnak tekinthető üzenetet kibányászni. Ez a film azért lesz rossz, mert láthatóan még azok sem hittek benne egy kicsit sem, akik dolgoztak rajta. Az arccal a gázsinak felfogás pedig lefolyik a vászonról, és teljes érdektelenségbe taszítja ezt a 110 perces kalandmozit.
3/10
A film adatlapja a MAFAB oldalán
Tini Nindzsa Teknőcök 2: Elő az árnyékból / Teenage Mutant Ninja Turtles: Out of the Shadows (2016)
A gyerekkorom pont arra az időszakra esett, amikor a remek TMNT rajzfilmsorozat a fénykorát élte a magyar tévében. Így hangzott a főcímdal:
'Elszánt és gyors csodahős.
Sok veszély közt a helyét megállja,
Az ellenségét kivont karddal várja.
Ki gonosz mind reszket és fél,
mert vív, küzdd az igazságért.
Tini Nindzsa Harci Teknőc, tini Nindzsa Harci Teknőc
Tini Nindzsa Harci Teknőc."
Ezt dúdoltam magamban, miközben a négy páncélos testvér legújabb mozgóképes ámokfutását láttam, és megállapítottam vénséges vén öregapó módjára, hogy a régi jó dolgokból nem maradt már semmi. De félre a nosztalgiasznobizmussal! Az igazság az, hogy nem azért gyenge az Out of the Shadows, mert nem olyan, mint a rajzfilmsorozat. Azért ciki, mert megtestesít mindent, ami miatt ma szidni lehet a látványmozikat. Buta, felületes, kidolgozatlan, ötletek nélküli katyvasz az egész, tulajdonképpen egy mozgóképes gyorskaja, a gyengébbik fajtából. Fogyasztható, néha jól is esik, de igazából nem érdemes rászánni a pénzünket. A tempó persze gyorsabb, mint egy Forma 1-es autó, a teknőcök pofája be nem áll, mindig van valami CGI a képkivágatban és Megan Fox is beveti bájait. A külsőségekkel próbálják palástolni pl. a minőségi írás hiányát. Ez annyiban sikerül, hogy néhol azért szórakoztatóvá tudták tenni az alkotók a teknőc kalandot, a maga lüke, oktondi stílusában vannak jó pillanatai a filmnek. Mindez azonban csak arra volt elég, hogy egyre lankadó figyelmem kitartson a stáblistáig. Ezt is felesleges volt így, ebben a formában folytatni...
4/10
