Könyvkritika: Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító (2016)
2016. november 19. írta: tonks

Könyvkritika: Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító (2016)

felnoni_kiabrandito.jpg

Úgy ​​érzed, kilógsz a sorból? Szeretnéd kapcsolatépítésen keresztül előremozdítani a karrieredet? A felnőttség olyan új, izgalmas kihívás a számodra, amire érzésed szerint teljesen fel vagy készülve? Hát pfuj. Kérlek, állj odébb!

Annyian szeretnének a nőkről nőknek szólni, hogy a próbálkozásokat számon tartani is felesleges, főleg, hogy nehéz értelmes, jó könyvet találni a témában. Úgyhogy külön poénnak veszem, hogy egy képregényben találtam meg az eddigi egyik legőszintébb hangot. Sarah Andersen egyszerű, de nagyszerű képkockái ismerősek lehetnek, mert néha már fel-felkapta őt is a hazai internetvilág, de most végre magyarul, egy kötetbe rendezve is van néhány találó gondolat arról, milyen is a mai fiatal felnőtt nő átlagos élete. Mindezt jóféle humorral tálalva.


Sarah Andersen egy brooklyni művész, aki saját életéből inspirálódik és szerencséjére több millió másik nő is hozzá hasonlóan él a világban - köztük én is. Nem hittem volna, hogy ennyire betalálnak nálam a rajzok, de már az első oldalon szembesültem magammal és a poénok nagyszerűen lejöttek. Jól esett nevetni kicsit Andersenen, magamon, a világon. Nagyon jól bemutatja a mai huszonévesek generációját. A főszereplő lány ráadásul igazi könyvmoly, használja a közösségi médiát, és introvertált személyiség. Szóval tényleg már-már zavarba ejtően ide bökhetem az #életem hashtaget.

picmonkey_collage_1.jpg

A hétköznapi problémákon kívül - a ruhák különböző idióta számozása, a lámpaláz beszéd közben - megjelennek a barátnők és a Fiú is, nem ledegradálóan vagy piedesztálra emelve, hanem egyenértékű társként. Pár elmés, ironikus gondolattal a főszereplő lány öregkori énje is felbukkan, a lelkiismeretet pedig mi más, mint egy nyuszi szimbolizálná, akit talán csak a lány méhe köröz le, hiszen ő is hallatja a hangját, nehogy megfeledkezzen róla az ember lánya, hogy létezik. A humor végig ezen a kicsit ironikus vonalon mozog, de ettől lett tényleg életszagú.

A cím egyébként igazat beszél, felnőni tényleg kiábrándító, de külön tetszett az, hogy azért megjelent az az oldala is, hogy az önálló személyiség ilyenkor tud igazán kibontakozni, például leszarod, mások mit gondolnak és akkor borotválod a lábad, amikor neked tetszik. Igen, ez aprócska dolognak tűnik, de nekünk lányoknak a társadalom, a média, vagy más lányok nyomása alatt kell erről döntenünk. A feminista felhang természetesen meg van, de nem a képedbe nyomva, hogy "hahh, igen, ez feminizmus, nézd, nézd, NÉZD", egyszerűen csak ott van, ahogy a mindennapjainkban is. Talán az első generáció vagyunk, aki szabadon élhet, dönthet, tanulhat - és ezt a feminizmusnak köszönhetjük.

Lehet mostantól ezt a könyvet kellene minden ember kezébe belenyomnom, aki meg akar ismerni? Talán, de a lényeg, hogy 10/10, és kár, hogy ilyen rövid, kérek még. A 112 oldal átfutása bátran ajánlott mindenkinek.

picmonkey_collage2_2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4211931723

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása