Mostanában betegesen rettegetünk a vitától. Kommentekben ugyan előszeretettel gyalázkodunk, de a közösségi médiában egyre inkább burokba zárjuk magunkat, és olyan mesterséges környezetbe menekülünk, ahol nem kell megmérettetnünk érdemben saját álláspontunkat. (Mi sem jellemezhetné ezt jobban, mint hogy hazánk első embere sem vállalkozott erre példátlan módon a legutóbbi kampány folyamán.) Ezzel párhuzamosan pedig minden átpolitizálódik, átideologizálódik, kész világnézetet és érvrendszer kapunk, ez alól pedig a történelem sem kivétel. Magyarország második világháborús részvétele vagy Horthy megítélése kapcsán megvannak az előre kialakított skatulyáink, amelybe szépen besorolunk másokat - de ez nem csak magyar sajátosság, a holokauszthoz kapcsolódó közbeszéd a zsidóság részéről szinten hasolóan működik mind a mai napig. Éppen ezért volt nagyon fontos és lépett egyben rettentő ingoványos talajra a Tagadás vállalkozása.

Történt ugyanis, hogy a 90-es évek derekán egy hitlerimádó brit történész, David Irving (Timothy Spall) elkezdte kétségbe vonni a tragédia megtörténtét, ezzel párhuzamosan pedig előszeretettel provokálta azokat, akik vele vitába szálltak. (És mivel Magyarországgal ellentétben az angolszász demokráciákban ez nem büntetőjogi kategória, ezt szabadon meg is tehette...) Így járt például Deborah Lipstadt professzor (Rachel Weisz) is, akit végül rágalmazásért be is perelt, amikor a nő hazugnak nevezte őt egyik könyvében. Deborah pedig úgy döntött, hogy a megegyezés helyett bíróság előtt fogja bebizonyítani a történelemtudomány Donald Trumpjának, hogy a holokauszt igenis megtörtént, és Irving szándékos csúsztatásokkal próbálja tagadni azt.

Az ebből kinövő tárgyalótermi krimi pedig hibátlanul van megvalósítva, ugyan ezúttal nem egy konkrét búnügyet követhetünk végig, de mint a filmből kiderül, a holokauszt bizonyítékainak és cáfolatának nyilvánosság elé tárása éppen ugyanolyan szerkezetre fűzhető fel. A forgatókönyv pedig pazar dinamikával alakítja az ügy menetét, hol Irving, hol Lipstadt ügyvédeit jutattva előnyösebb helyzetbe, még úgy is, hogy a 22 napos tárgyalássorozatból csak a legfontosabb fordulópontok bemutatására jut idő. Ebben a történetben ugyanis legalább ekkora hangsúlyt kap a peren keresztül kibontakozó mondanivaló - amely a témából adódó giccset elkerülve meglepően érettre sikeredett.

A Tagadás gyakorlatilag rögtön saját magát hozza nehéz helyzetbe azzal, hogy egy olyan történelmi esemény tagadhatatlanságáról kíván beszélni, amelyről (ahogyan azt az egyik karakter is kimondja) 50 évvel megtörténte után történt meg az első érdemi vita és vizsgálat. De ahogyan főhőse, a film is úgy dönt, hogy beleáll a kihívásba, és úgy próbálja meggyőzni nézőjét, hogy közben semmit nem akar erőszakkal lenyomni a torkán. Pedig a koncepció teljes mértékben lehetőséget ad a témát övező érzelmi alapú moralizálás kibontására (ld. A hölgy aranyban), sőt, a főszereplő maga is ezt a harcos szemléletet képviseli: ügyvédei tanácsa ellenére túlélő szívfacsaró történeteivel szeretné meggyőzni a bíróságot, egyiküket pedig önérzetesen leteremti, amiért az nem gyászol, hanem bizonyítékokat gyűjt Auschwitzban.

Azonban a Tagadás nemcsak krimiként építkezik remekül, hanem kiválóan bontja ki azt is, ahogyan Deborah fokozatosan belátja, ügyvédei első látásra rideg, számító hozzáállása lehet, hogy nem hozza el az általa áhított látványos igazságszolgáltatást, viszont segíthet megnyerni az ügyet. A játékidő során az a paradox helyzet áll elő, hogy miközben főszereplőnk a hagyományos giccsparádék elvárásai szerint hangzatos és dicsőséges monológokat kellene tartania, néma csendben ül a tárgyalóteremben, törvényes képviselői (elsősorban a Tom Wilkinson alakította ügyvéd) válnak a történet valódi hőseivé.

Azzal pedig, hogy Deborah ezt végül nemcsak eltűri, hanem be is látja, a Tagadás éppen olyan csattanós választ ad a történelmi és politikai diskurzusokat csak érzelmektől túlfűtött gyalázkodásokként folytatni képes rétegeknek, mint a szalonnácizmusnak. Illetve természetesen annak a közhelynek is, hogy a holokausztról szóló beszéd már unalmas, lerágott csont. Lehet, hogy nem lesz maradandó darab, de egy többszörösen is komoly csapdákkal terhelt alapállásból igencsak dicséretes egy ennyire érett és színvonalas filmet kihozni.

8/10

A Tagadás teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán