Másodvélemény: Rémálom az Elm utcában / A Nightmare on Elm Street (2010)
2016. november 08. írta: danialves

Másodvélemény: Rémálom az Elm utcában / A Nightmare on Elm Street (2010)

AldoWinnfield kritikáját itt olvashatjátok

Nehéz a remake-ekkel és rebootokkal kapcsolatos gyűlölethullám antipatikus voltáról beszélni úgy, hogy Hollywood lépten-nyomon felesleges újrázásokkal indokolja annak létjogosultságát. Ráadásul nemcsak olyan darabokkal, amelyek esetében már az ötlet megfoganásával eldőlt ezt a feleslegesség, de olyan esetekben is, amikor bőven lett volna értelme egy remake-nek - ha azt jól csinálják. A Rémálom az Elm utcában pont ezért tekinthető a jelenség állatorvosi lovának: annyira nem akart túlnőni elődjén, hogy amiben túl is nőtt, abban is csak tudattalanul volt képes.nightmare_on_elm_street46.jpg

Eleinte döbbenten tapasztaltam, hogy a nosztalgiasznobok által a sárga földig lehordott remake gyakorlatilag az eredetivel kapcsolatos összes aggályomra reagált, mintha írói értették volna, hogy pontosan mit is kéne csinosítani azon: sikerül végre megfelelően kibontani Freddy hátterét, megfelelően megteremteni a narratíva fokozatosságát és okszerűségét, cselekvő karaktereket kialakítani, sőt, az alváshiány felső határának látványos deklarálásával még egy sürgősségérzetet adó időlimitet is kapunk. Emellett az összes felesleges vargabetűt (gyilkossági nyomozás, szkeptikus szülők) sikerült kigyomlálni, hogy a helyüket más fontosabb adalékok foglalják el (a mikroszunditások például egy abszolút jó ötlet arra, hogy hogyan lehet következmények nélküli ijesztgetéseket belefűzni a narratívába). Gonosztevőként pedig egy fokkal fajsúlyosabb Freddyt kapunk, akinek teátrális stílusát bár szintén ki lehet nevetni, Jackie Earle Haley játékának hála mégis hiteles rémséggé válik.

Azonban azt, hogy a Rémálom remake egy kerekebb, filmszerű képződmény lehessen, a modern horrorok jól ismert kliséi teremtik meg: az, hogy a gyerekek rémálmai kényelmesen összekapcsolódnak a Freddy háttértörténetét ismertető flashbackekkel, amelyek a horrorfilmek természetfeletti jelenségeket múltbeli traumákkal magyarázó receptje mentén valósulnak meg. De még olyan irreleváns butaságok is gazdagítják az összképet, mint a Horrorra akadvából jól ismert "30 évesnek kinéző színészek játszanak tiniket" axióma vagy az 5-6 éves korukra kollektíve nem emlékező gyerekek. És maguk az ijesztgetések sem lépnek túl az elcsépelt jumpscare-ek, ami annak fényében különösen is nagy teljesítmény, hogy Samuel Bayer rendezői ötletei többnyire kimerülnek Craven megoldásainak kiherélt megvalósításában.nightmare_on_elm_street17.jpg

Éppen a minimális tapasztalattal rendelkező direktor megbízásából látszik a legjobban, hogy mennyire kevés erőfeszítést fektettek a műbe, és ahogy azt sajnálatos módon a remake-ektől megszokhattuk, alapvetően nem az eredeti továbbgondolása, hanem egy népszerű branddel megtámogatott tucatfilm létrehozása volt a cél - az, hogy közben valamilyen szinten előbbi is sikerült, csak kellemetlen melléktermék. Így hiába sejteti sokáig az alkotás, hogy ezúttal alaposabban átgondolták a koncepció sarokköveit, azonban a legfontosabb kérdésekre (pl. miért tud Freddy az álmokon keresztül gyilkolni és ez miért nem döbbent meg senkit?) még így sem kapunk választ, így a sok esetben az eredetihez hasonlóan kidolgozatlanul és elvarratlanul maradnak egyes motívumok.

Az új Rémálom az Elm utcában tehát kétségkívül profibb, alaposabb, de csak annak köszönhetően, hogy 2010-re már adott volt egy útmutató, amely elvégezte a munka oroszlánrészét a forgatókönyvírók helyett. Ha pedig kortársaihoz hasonlítom, gyakorlatilag semmiben nem múlja sem felül, sem alul az évtized fordulójának (vagy akár napjaink) horrorfelhozatalát. Ami csak azért sajnálatos, mert a démonos vagy sorozatgyilkosos tucatdarabokkal ellentétben a Rémálom alapötletében mindig is több volt ennél.

5,5/10

A Rémálom az Elm utcában teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3511939541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sparrow · http://movietank.blog.hu 2016.11.08. 12:03:36

Az eredeti sokkal jobb, de azért eredeti hanggal ez is megér egy misét, mert Jackie Earle Haley egyszerűen félelmetes. :D

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2016.11.08. 12:11:29

Be is lehet zárni mára az internetet.

"Jackie Earle Haley játékának hála mégis hiteles rémséggé válik."

Pont annyira válik hitelessé, mint az a poén, miszerint ez a film jobb, mint az eredeti. :P

Nincs ennek a filmnek olyan része, pillanata, amiben jobb, mint az eredeti. Bárhogy is csavarom.

AldoWinnfield 2016.11.08. 13:20:15

Earle Haley szerintem jó Krueger.

Illetve az lenne egy normális filmben.

Ez nem az.

A cikk szerzőjét inkább nem minősítem. :)))

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.11.08. 14:05:42

@REMY: Hát én az elsőnél sokszor elgondolkodtam, hogy Freddy meg akarja-e ölni is ezeket a gyerekeket, vagy csak élvezi az ijesztgetést. :D

Azért bárhogy csavarod, azokat a dolgokat többnyire pont végiggondolták benne, amiket az elsőben nem. ;)

Father Merrin 2016.11.08. 16:45:35

Ha valaki emlékszik még a remake első előzetesére, akkor annak kapcsán felmerült az a teória, hogy a feldolgozásban Freddy lényegében egy áldozat, egy bűnbak, akin a szülők levezetik a mérgüket és az elkeseredésüket. Ez volt az egyetlen olyan eleme a remake-nek, amitől másabb és így más módon ugyanolyan jó lehetett volna, mint az eredeti.

Viszont nagyon nem az lett. Freddy túl komoly, a film fő témája túl fáradt (hét rész után minimum valamivel frissíteni kellett volna - lásd: Evil Dead-remake). Hiányzik belőle a fekete humor, az ehhez kapcsolódó creative kill, meg persze John Saxon.

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2016.11.08. 16:57:23

@danialves: Élvezi az egész gyilkolást. Szórakozik az áldozatokkal, ezért sem olyan gyilkos, mint Jason, aki szótlanul szedi áldozatait.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.11.08. 19:35:15

@REMY: És pont ettől lesz hiteles valaki, hogy bohóckodik és nem kíméletlenül öl? Mert akkor Hannibal Lecternél és társainál valami nagyon félrement...

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.11.08. 22:40:27

@REMY: Nem, de ha a történet célja az, hogy rettegjek tőle, akkor én pont azt tartanám hitelesnek, ha egy gyilkológép lenne és nem egy showman, akinek a kezéből simán ki tudok csúszni többször is. Vagy akkor legalább indokolják meg, ahogy itt is tették, hogy gyakorlatilag "fárasztotta" az áldozatait, hogy amikor lecsap, már ne tudjanak felébredni. (Arról nem is beszélve, hogy az eredeti ebben végképp nem konzisztens, pl. a 4 killből 2-nél Freddy meg sem jelenik, csak a lepedő felakasztja a srácot meg az ágy bedarálja a másikat - ott akkor mégsem akart szórakozni velük?)

Szóval abszolút kontextusfüggő a dolog, a Joker is hülyén vette volna ki magát a TDKR-ben, Bane meg a TDK-ban, mert teljesen más szerepet töltöttek be a narratíva szempontjából.
süti beállítások módosítása