Frankenstein játékai / May (2002)
2016. október 29. írta: Werewolfrulez

Frankenstein játékai / May (2002)

Házikészítésű barát, női Frankenstein-módra

mayposter.jpgLucky McKee egyedi, nem egyszer fekete humorral átitatott horrorfilmjei szinte mindig a női nem körül forognak. A 2002-es keltezésű, lányiskolában játszódó Az erdő; a Masters of Horror antológia Sick Girl története; az általam igen nagyra becsült The Woman 2011-ből; és a három évvel ezelőtti All Cheerleaders Die is mind-mind a gyengébbik nem képviselőit állítja a középpontba, és női szemszögből közelíti meg a borzalmak világát. A rendező első nagyvászonra álmodott rendezése, a pályáját beindító Frankenstein játékai (May, 2002) tökéletesen kiindulópontot jelent az alkotó munkásságában: ebben a moziban megtalálható minden olyan elem, ami a direktor későbbi műveit is fémjelzi, és ez a sztori is egy kifejezetten feminim látásmódot tükröz.

A történet főszereplője May, aki egy furcsa, gátlásokkal és mentális problémákkal küzdő, zavart fiatal lány. Kancsalsága miatt soha nem tudott igazán barátokat szerezni, így gyermekkora óta az egyetlen "barátnője" a Suzie nevű porcelánbaba, amit még az édesanyja készített és adott neki. May valódi emberek felé irányuló kapcsolatteremtési kísérletei rendre kudarcba fulladnak: fura viselkedése feszélyezi és menekülésre készeti az általa kiszemelt férfit, leszbikus-nimfomán munkatársnője pedig csak kihasználja őt. May lassan arra az elhatározásra jut, hogy jobb lesz megfogadnia édesanyja tanácsát, mi szerint "ha nincsenek barátaid, csinálj magadnak egyet". A lány azonban már nem elégszik meg egy porcelánbaba elkészítésével...

A Frankenstein játékaiban szépen felleltározható McKee minden egyes jellemző rendezői kézjegye. A női szemszög egyértelmű, a történet May körül forog, a narráció kizárólag rá koncentrál, a nézőnek muszáj azonosulnia vele. A jelenetek közötti, tolakodónak ható (vörös, álomszerű, stb.) áttűnések itt is feltűnőek (ahogy pl. a Red esetében is), mint ahogy a csúcsponton felgyorsuló és nagyon hatásosan alkalmazott vágások is megjelennek (érdemes összevetni pl. Suzie baba vak gyerekeknek történő bemutatását a The Woman "kutyás" jelenetével).  Az első pillanatra furcsának ható zeneválasztás is megvan, ami a tévéfilmes látványvilággal hozza a csak McKee-re jellemző, gyomorforgatóan negédes-bumfordi hangulatot, amelyet aztán a finálé perverz örömmel zúz szét és fordít át vérfürdőbe.

Persze nem attól lesz a produkció jó, hogy itt alakította ki jellemző stílusjegyeit McKee úr. A titok egyrészt a főszereplő személyiségében, másrészt a Frankenstein-mítosz újraértelmezésében  lakozik. Kezdjük May karakterével!

may_1.png

Angela Bettis - akit McKee előszeretettel szerepeltet a filmjeiben - nagyszerűen hozza a címszereplő zavart figuráját, és nagy átéléssel jeleníti meg a karakter lelki átalakulását. Profi módon formálja meg a helyét nem találó, a társadalomba folyton beilleszkedni próbáló, és a nőiségét megtalálni igyekvő, de ezen célkitűzései közben folyamatosan elbukó, fura fetisizmussal és sutasággal megvert lányt. Bettis hiteles alakítása nyomán szerintem mindannyiunkban felidéződik olyan osztálytársunk vagy egyéb ismerősünk alakja, aki ha nem is volt kifejezetten csúnya, ám testi-lelki különcsége, netán túlsúlya miatt valahogy mindig kilógott a társaságól, soha nem tudott igazán mély kapcsolatot kiépíteni más emberekkel. Ahogy én végiggondolom, ezek az ismerőseim hosszú-hosszú évek alatt azért általában ki tudtak teljesedni valamilyen formában, és sok esetben társra is leltek a világban. May számára ez nem adatik meg, mivel nem a megfelelő emberekkel ismerkedik meg ahhoz, hogy megtalálja a boldogságát. Adam (Jeremy Sisto), May "szerelme", bár a külvilág felé azt közvetíti, hogy bírja a horrorfilmeket, a vért, és a fura dolgokat, valójában hagyományos elveket vall, és taszítja a címszereplő mélyen gyökeredző "kattantsága". May nemcsak Adamben, hanem más emberekben is csalódik: a kudarcok sok hasonló habitusú ember számára bezárkózást eredményeznének, a mi hősnőnk azonban nem úgy adja fel az emberi kapcsolatok kergetését, ahogy az egy normál nőtől elvárható lenne.

May gyakorlatilag egy modern kvázi-Frankenstein doktorrá változik, aki nem zseniális tudós, és nem feltétlenül képes arra, hogy valódi, élő szörnyeteget alkosson. Ez a lány szintén konstruál valami retteneteset és a természeti szabályoknak ellentmondót, de nem magának a tudománynak az érdekében, hanem azért, hogy egy megértő barátra találjon, aki egyesíti magában az általa megismert emberek előnyös külső-belső tulajdonságait. Spoilerveszély miatt ennél többet nem írhatok - valószínűleg már így is túl messzire mentem.

A produkció Roman Polanski 1965-ös, Iszonyat című mozijával mutat erős hasonlóságot abból a szempontből, hogy mindkét alkotásban egy sérült személyiségű fiatal nő a főszereplő, akin az elfojtott vágyak, majd bizonyos átélt traumák hatására elhatalmasodik egy sajátos téveszme, amely végül pusztító őrületbe csap át. McKee filmje azonban hangulatilag kevésbé homogén, és jóval játékosabb hatást kelt, mint Polanski klasszikusa.  Jelen film, a végének nyilvánvaló slasher/bodyhorror vonásai mellett egy viszonylag könnyedebb hangvételű alkotás lett, mivel egészen végig sajátos, nem túl harsány, inkább finomnak nevezhető, de tagadhatatlanul végig jelen lévő fekete humor jellemzi. Elég csak a nyíltan kimondott Argento-utalásokra, Adam zombis vizsgafilmjére, vagy éppen May ebéd közbeni kutyabelezős élménybeszámolójára  gondolni, ezek a szegmensek ugyanis jól kifejezik a történet sötéten ironikus humorát.

may_2.png

Minden erénye ellenére jómagam nem a Frankenstein játékait tartom McKee csúcsteljesítményének (hanem a The Womant). A számomra zavarónak ható körülmények a filmben a következők voltak: a sztori első háromnegyede fukarkodik a horror elemekkel, és leginkább egy kínos helyzetekkel operáló romantikus komédia hatását kelti; Anna Faris (Horrorra akadva-széria) szokás szerint túljátssza a szerepét, jelen esetbe kissé hiteltelenné téve a leszbikus Polly alakját; és bizony a végjáték sem olyan iszonyú véres és erős, mint amit elvárhatnánk, a gore jelenetek nagy része a képernyőn kívül zajlik le.

A negatívumok le nem tagadása mellett azonban én kifejezetten ajánlom nektek ezt a furán őrült főszereplővel és szokatlan hangvétellel bíró, érdekes alkotást. Amennyiben Halloweenkor egy nem mindennapi horrorfilmre vágysz, esetleg kedveled a Frankenstein-mítoszt, vagy éppen Polanski Iszonyatát, akkor ez a te mozid lehet.

 8/10

A film teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9411823237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása