Duplakritika: Ragadozó / Predator (1987)
2016. október 27. írta: danialves

Duplakritika: Ragadozó / Predator (1987)

pred2.jpg

Hányszor láttad már a filmet? Nem elégszer! A 80-as évek egyik ikonikus alkotása több évtizeddel a bemutatója után sem tud kimenni a divatból, melynek legfőbb oka, hogy nemcsak igazi tesztoszteronbomba, hanem thrillernek is kiváló (horrornak azért nem nagyon titulálnám, mert én a műfaj legártatlanabb darabjait is csak kispárna mögül szoktam nézni, ezt a filmet viszont gyerekkorom óta már vagy ezerszer láttam, és soha nem voltak miatta álmatlan éjszakáim). A Ragadozó mára már a popkultúra része lett, pedig ezt a szörnyet még nem a CGI alkotta, hús-vér ember volt a felejthetetlen külső mögött (azt tudtad, hogy eredetileg maga az isteni Jean-Claude Van Damme bújt meg a dögös szerkó és a maszk mögött? Csak pár nap forgatás után kilépett a projektből, és így Kevin Peter Hall nyerte meg magának a feladatot és a majdnem Darth Vader-szintű halhatatlanságot, őt egyébként a film végén néhány jelenet erejéig kosztüm nélkül is láthatjuk a filmben, a helikopter pilótájaként). Régen láttam már ifjabb éveim nagy kedvencét, aggódtam is picit, hogy megrágta már az idő vasfoga, de hamar megnyugodtam, hogy nem, jó film ez még mindig!

Dutch (Arnold Schwarzenegger) és csapata elvállal egy egyszerűnek tűnő megbízást, két minisztert kellene kiszabadítaniuk a gerillák karmaiból, azonban a dolgok viharsebesen elfajulnak, és kiderül, hogy egy nem e világi ellenféllel állnak szemben. Miután sorban elveszíti az embereit, Dutch-nak végül egyedül kell szembeszállnia a nem hétköznapi külsejű és fegyverzetű ragadozóval....

John McTiernan a karrierjét alapozta meg ezzel az alkotással, azonban a forgatás idején még nagyon kezdőnek számított, és igazából Arnie-n kívül nem volt nagy név a stáblistán, Shane Black is "csak" színészi minőségében vett részt a moziban. Na jó, ne legyünk ennyire gonoszak, Carl Weathers mindannyiunk kedvenc Apollo Creed-je a Rocky-ból, és a többi szereplő is a kor fenegyerekei közé tartozott, vagyis nemcsak muszkliban nem volt hiány, tesztoszteronban sem, a kivitelezéssel sem voltak problémák, olyan kőkemény akcióorgiát kaptunk a pofinkba, amelyen még ma is simán be lehet sírni. Azonban ettől még nem emelkedett volna ki a Ragadozó a kor akciófilmjei közül, ehhez kellett maga a Predator, vagyis egy übercool Alien-klón, aki remekül tudja álcázni magát, überállat páncélszerű izében rohangál, Bond-szintű kütyükkel van ellátva, és akkor a mára már ikonikussá lett sisakjáról (és "hajáról") még nem is beszéltem. És még mindig rá tudtak tenni egy lapáttal az alkotók, ugyanis olyan hatásos thrillert rittyentettek a Ragadozó levadászása köré, hogy még a sokadik újrázás közben is betegre tudjuk izgulni magunkat azon, hogy vajon "mi az isten vagy te?", és ezredjére is beájuljunk a tisztázatlan eredetű rosszfiú külsején.

Ezt a filmet nem kell komolyan venni, egyszerűen csak hagyni kell, hogy vigyen magával a történet, ne gondolkodjunk túl sokat a forgatókönyvön, nyugodtan adjuk át magunkat a bűnös élvezeteknek, gátlások nélkül imádjuk az Osztrák Tölgy szokásos egysorosait, nézegessünk mi lányok brutális bicepszeket és kockahasakat (az urak pedig ne tegyenek megjegyzéseket, meg lehet keresni a legközelebbi edzőtermet, és el lehet kezdeni rendeltetésszerűen használni, ártani biztosan nem fog), vesszünk el az akcióorgiában, nem kell mindig a világmegváltás, a szórakozásra is időt kell szakítani, nemdebár? A zenéről se felejtsünk el szót ejteni, Alan Silvestri jól tette a dolgát, kellőképpen tudta fokozni az izgalmakat. Ütös kis mozi ez még mindig, amelyben a Terminátor végre emberére (na jó, alienjére) talál, össze kell kapnia magát, hogy szétrúgja azt a jól pánélozott hátsó felét, és még az a csúfság is megesik vele, hogy jól megruházzák, ami azért elég ritkán szokott előfordulni vele, a baltával metszett arcát borító színpompás festékről és a sárról már ne is beszéljünk.

pred4.png

Bármilyen hihetetlen, ez a kőkemény akciófilm egy viccnek köszönheti a születését, ugyanis akkoriban járt a sokadik felvonásánál a Rocky-sorozat, és valaki megeresztette azt a poént Hollywoodban, hogy Balboa már csak E.T-vel nem bunyózott még, és erre megszaladt néhány kreatív filmes fantáziája. A forgatás nem volt leányálom, a színészek küzdöttek rendesen a dzsungellel, és akkor még olyan finomságokról nem is beszéltem, hogy a biztosító ragaszkodott ahhoz, hogy a Billyt alakító Sonny Landham-ot testőr felügyelje, hogy biztosan ne keverjen semmilyen bajt. Ez azonban nem számít, a lényeg az, hogy egy igazi legenda született a filmmel, a Predator sokkal több lett, mint egy dögös akciófilm, a kor egyik legemlékezetesebb mozija került leforgatásra, amelyen nem fognak az évek, és teljesen lényegtelen, hogy a trükkökön már régen túlhaladt az idő.

Ha nagyon akarnék, bele tudnék kötni a filmbe (több szál nincs elvarrva, inkább a látványon van a hangsúly, mint a karaktereken és a történetvezetésen, stb, stb.), de eszemben sincs, gátlások nélkül imádom, mert még ennyi év után is hozni tudja a boldog 80-as évek hangulatát (amelyet csak az tud igazán értékelni, aki már élt akkor), Arnie karizma és karizmája nélkül lehet élni, csak nem érdemes, a Predator egy igazi menő rosszfiú, adunk az akciónak, izgalomból sincs hiány, kell ennél több?

8/10

(FilmBaráth)

--------------

John McTiernan kultikus akciómozija hiába képvisel egy radikálisan más irányvonalat mint a korszak más túlértékelt akciómozijai, alapvetően jól illeszkedik azok sorába. Ami már inkább meglepő (amellett, hogy ugyanez a rendező egy évre rá a Die Harddal egy akciófilmes mérföldkövet alkotott), hogy ennek ellenére is vannak olyan értékei, amelyek máig csúcsteljesítménynek tekinthetők - igaz, nem is az akciófilmek, hanem a thrillerek és horrorok között. De a Predator mintha soha nem tudta volna teljesen befogadni ezt az irányvonalat, így végül megragadt félúton egy gyenge, izomszagú tűzijáték és egy korszakalkotó popkulturális öröksséggel bíró mű között.pred.jpg

A produkció nem árul zsákbamacskát: egy hibátlan, a művészetet túláradó maszkulinitással helyettesítő B-film, még ha annak egy kissé túl high concept és túl nagy költségvetésű. McTiernan stílusában nem köt kompromisszumokat, minden képkockájának az egész atmoszférát átható tesztoszteronszag megteremtése a célja: a világ legférfiasabb kézfogása, az embertelen méretű géppuskákkal, csípőből tüzelő izomkolosszusok, a Michael Bay-t megszégyenítő belassított robbanáspornó és egymást versenyezve alulmúló szövegkönyv és színészi alakítások olyan fokú igénytelenséget teremtenek meg, amelyet szinte már pazarlás egy remek sci-fi-horror alapötletbe oltani. Nem véletlen, hogy az összkép tekintetében a Ragadozó jelenléte végig idegen testnek tűnik: a gerillák legyilkolásáig (azaz nagyjából a játékidő első 45 percében) akár el is hagyható, és a nagy összecsapás és a felfedezett átverések elindította gondolatok végül teljesen elvarratlanul maradnak a lény támadása kedvéért. (Nem lepődnék meg, ha kiderülne, egy Predator-mentes, kémfilmes átverésekkel teli rambózás volt csak a legelső verzió tartalma.)

Ugyanakkor a szinte legyőzhetetlen idegennek hála képes végül a Predator legalább minimálisan kinőni egy nevetségesen bugyuta akcióorgia szintjét: a lény kezdeti sejtetése, majd fenyegetésének egyre véresebb és hátborzongatóbb adagolása egy kiváló thriller és horrort farag az alapvetően nem sokra érdemesült alapötletből. A mai napig tanítani való, ahogy már nagyjából a 20. perctől kezdve folyamatosan tudatosítva van bennünk a lény jelenléte, amely azonban még egy jó fél óráig így is láthatatlan - de annál kegyetlenebb - fenyegetés marad. A Ragadozó elképesztő képességei, illetve a katonák kilátástalan helyzetének felépítése is kellő fokozatossággal történik a második felvonás során, megteremtve a lehetőséget arra, hogy McTiernan tényleg csak akkor lője el a puskaporát, amikor annak elérkezik az ideje - ugyanakkor addig se legyen teljesen unalmas az eseménysor. (A horrorok / thrillerek 90%-a a mai napig ezen bicsaklik meg.)pred3.jpg

Éppen ezért kár, hogy a fináléra egy huszárvágással visszatérünk az agyatlan akciófilmhez: Schwarzenegger immár puszta kézzel, kiscserkész tudásával esik neki ellenfelének, amely hiába volt ravaszabb eddig egy szakasznyi katonánál, ezúttal meglepően butának és sebezhetőnek bizonyul. Az ötletesen alakított összecsapás során ugyan kevésbé tűnik fel, de végeredményben nehezen palástolható, hogy az addig ijesztően legyőzhetetlennek beállított lényt vissza kellett gyengíteni főhősünk számára, ezzel pedig a nagyszabású összecsapás is hamar egy kényszeredett pofozkodássá alakul.

A Predator tehát sok tekintetben nem több a kor kriminálisan buta tucatakciófilmjeinél, ugyanakkor horror-thrillerként a mai napig etalonnak tekinthető megoldásokkal dolgozik, így végeredményben az sem véletlen, hogy az Alien-sorozatéval egyenértékűre emelődött az öröksége. Az viszont a mai napig várat magára, hogy ezt az örökséget egy filmművészetileg is értékes film is gyarapítsa.

6/10

(danialves)

A Ragadozó teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1711756877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2016.10.27. 16:58:16

Ez a film még most is remek...

borosnyuszi 2016.10.27. 20:49:29

A történetből sosem tudtam meg ki kicsoda és miért van ott ahol:) szerencsere ez semmit nem ront a film élvezetéből. Közel 30 èv után is hihetettlen a predator maszk! Mestermunka! Hasonló színvonalat nem látni azóta sem.

borosnyuszi 2016.10.27. 20:52:50

@borosnyuszi: bocs, az Alien 1 és a Faun labirintusa hasonlóan tökéletes maszkos meló (bár az utóbbi lehet, hogy cgi-vel spékelt, én nem vettem észre)

mpl 2016.10.28. 07:55:24

Jó cikk, csak az ilyen karizma féle gagyi szóvicceket miért kell?!
Ez már a nyolcvanas években is sz@r volt...

Father Merrin 2016.10.29. 08:26:39

A fenti két kritika erősen csúszkál: az első a kontrollálatlan rajongás miatt, a második meg az "kisujj-eltartós sznob látásmód" miatt.

A Ragadozó a 80-as évek Expendables-e (vagy Vad Bandája), egy korral, korszakkal való leszámolás (ilyen szempontból lehetne vizsgálni a két évvel korábbi Kommandót is a már-már parodisztikusan eltúlzott stílusáért). Az Aliennel való párhuzamot én is kiemelném, ugyanis mindkét film egy B-sci-finek indult, amit aztán egy viszonylag kezdő (és tehetséges) rendező és egy kiváló művész húzott ki a pácból (aki nem hiszi, sasolja meg a Ragadozó YT-on is elérhető werkfilmjét, mert abban megmutatják, hogyan nézett volna ki eredetileg a szörny - maradjunk annyiban, hogy örülhetünk, hogy a Fox fejesei végül engedtek McTiernan-nek és elfogadták Stan Winston elképzelését).
A Ragadozóból nem véletlenül ömlik a tesztoszteronszag. Ezek a színészek a 80-as évek akciósztárjai, egyben az amerikai szuperkatona mintapéldányai (nagydarab, izmos fickók, akik óriási fegyverekkel rohangásznak és nem hogy vérezni, de meghalni sincs idejük). Ők kerülnek szembe valamivel, ami náluk is erősebb és fejlettebb, ami nemes egyszerűséggel levadássza őket.
Azzal sem értek egyet, hogy a film végére a lényt "visszagyengítenék", Schwarzenegger kezében akkor már nem volt fegyver, a Ragadozó pedig vadász, aki a trófeáért, szórakozásból öl.
A végén én is kiemelném Alan Silvestri zseniális, törzsi elemekkel átszőtt zenéjét.

Kicsit off.
Stallone helyében az (amúgy eléggé kisiklott) Expendables-szériát a Rambo 5-nek tervezett sztorival zárnám le: felbérelnék az öregeket, hogy kapjanak el egy megőrült szuperkatonát. A film kezdődhetne mondjuk Schwarzenegger halálával és véget érhetne Stallone haldoklásával (a film közben persze minden egyes karakter meghalna). :)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.10.29. 10:58:27

@Father Merrin: "Azzal sem értek egyet, hogy a film végére a lényt "visszagyengítenék", Schwarzenegger kezében akkor már nem volt fegyver, a Ragadozó pedig vadász, aki a trófeáért, szórakozásból öl."
És pont el is magyaráztad, hogy milyen megoldással gyengítik vissza. ;) De ez még viszonylag kreatív megoldás, a vicces inkább az, hogy a csapdákat kikerülő, a fákon villámtempóban mászkáló és a gépfegyveres kommandósokat egy mozdulattal kicsináló Ragadozó kocogótempóra nem képes felgyorsítani és inkább nekiáll macska-egér módra pofozkodni áldozatával... Dutch meg semmit nem csinál, csak rájön, hogy hogyan nem látja őt a lény, meg kiscserkészkedik egy kicsit.

Őszintén szólva azt meg nem érzem értékképző tényezőnek, hogy egy film lényegesen rosszabbnak indult, mint amilyen végül a végeredmény lett (mint ahogy írtam, szerintem a Predatorból eredetileg létezett egy olyan koncepció is, amiben nem volt predator, csak gerillák, így engem nem kell meggyőzni arról, hogy eredetileg ez lényegesen gagyibb lett volna). Persze az Alienre ez abszolút igaz, csak ott azért sikerült egy kis művészetet is csempészni a végeredménybe, és nem csak annyiról van szó, hogy nagyon izmos emberek nagyokat üvöltve nagyon sokat lőnek. (Bár gondolom, már "kisujj-eltartós sznob látásmód"-nak számít, hogy ilyen elvárásaim vannak egy filmmel szemben.)

Father Merrin 2016.10.29. 13:08:53

@danialves: a vicces inkább az, hogy a csapdákat kikerülő, a fákon villámtempóban mászkáló és a gépfegyveres kommandósokat egy mozdulattal kicsináló Ragadozó kocogótempóra nem képes felgyorsítani és inkább nekiáll macska-egér módra pofozkodni áldozatával... Dutch meg semmit nem csinál, csak rájön, hogy hogyan nem látja őt a lény, meg kiscserkészkedik egy kicsit.ˇ"
Egy dologról beszélünk, csak mintha nem értenél meg. Pont azért nem lövi le és pont azért nem használ ellene fegyvert, mert Dutch is fegyvertelen. Viszont ettől ő még préda marad, méghozzá a trófea alapján egy nagy értékű préda, akit ökölharcban akar legyőzni. A végjátékban egy momentummal van igazán gond: amikor a Ragadozó szimplán odasétál a tűzhöz, ahol Dutch rátámadhat. Ezen túlmenően viszont szerintem semmi gond nincs a lezárással.

A "kisujj-eltartós sznob látásmód" alatt meg a szándékosan lehúzó hangvételt értettem. A vélemény szubjektív műfaj, a kritika meg főleg, ugyanakkor a filmek megítélésének szempontjai minden film esetében azonosak. Ezért nem értem, hogy a egy filmet keményebben kezelsz (lásd fent), akkor egy másik filmnek meg miért engedsz? Lásd például a The Intern esetét, ami próbált egy aktuális témát megfogni, de csak egy hazug és semmitmondó álmegoldásra futja - viszont ebbe nem kötöttél bele.

Továbbra is hangsúlyozom: elfogadom a véleményed, csak a látásmódod nem értem. :)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.10.29. 13:26:38

@Father Merrin: De megértelek, sőt, a filmet is felfogtam, de ha ez nem visszagyengítés, akkor mi számít annak? Dutch nem lett jobb, erősebb, a Predator viszont visszament az ő szintjére. Okos, de átlátszó megoldás, arról nem is beszélve, hogy azt pl. senki nem mondta, hogy a fegyvertelensége ellenére a Predator nem használhatja ki a gyorsaságát vagy a fizikai erejét (amit valószínűleg szintúgy megtett korábban is). Alapvetően egy dramaturgiának az lenne a lényege, hogy a hős felnőjön az ellenfeléhez, itt meg ennek éppen az ellenkezőjét látjuk, mintha egy Terminátorban a címszereplő kiszedné magából a fémet a fináléra. És még egyszer: attól, hogy a forgatókönyv ezt közel értelmesen meg tudja indokolni, még nem működött számomra, én a második felvonás eszkalációja után pont a nagy összecsapást vártam, nem azt, hogy "jó, akkor mégsem olyan legyőzhetetlen, mert az nem fair, két pofon, és vége".

"Lásd például a The Intern esetét, ami próbált egy aktuális témát megfogni, de csak egy hazug és semmitmondó álmegoldásra futja - viszont ebbe nem kötöttél bele. "
Áhh, egyáltalán nem, szóra sem méltattam:

"Az egyetlen botlása azonban mégis pont itt történt számomra A kezdőnek, elsősorban abból eredően, hogy akármennyire igyekezett eddig a pontig elkerülni a közhelyeket és a felszínességet, a fent említett kérdésekre adott válaszai kivétel nélkül meglehetősen amerikaiasak (minden probléma egy-két lépésből tökéletesen megoldható, és nem marad semmilyen negatív következmény), amelyekkel személy szerint sem emberileg, sem szakmailag nem tudok egyetérteni. Úgy gondolom, a filmben felvetett gondolatok sokkal többet érdemeltek volna annál, hogy néhány mondattal és egy "Majd lesz valahogy!" felkiáltással varrják el őket."

De amúgy azon kívül, hogy nem igaz, amit írsz, eleve nem értem, hogy jön a két film egymáshoz? Két teljesen különböző műfajú, stílusú darabról van szó, amelyeknek ráadásul szintén abszolút eltérő erősségei és gyengeségei adódnak, ebből azért így nehéz kihozni, hogy én vagyok a következetlen...

Father Merrin 2016.10.31. 09:05:11

@danialves: ebben a formában részben tényleg igazad van, ezt belátom. Ugyanakkor én ezt nem érzem olyan dramaturgiai buktatónak, mint te. Mégis az osztrák tölgy filmjéről van szó...:D

A második részhez meg annyit, hogy az Intern-t még ennek ellenére is jobb filmnek értékeled. Az almát a körtével nem lehet összehasonlítani, ugyanakkor a kritikák végén akkor is ott egy pontszám, ami alapján sorba tudod állítani a filmeket egy objektív skálán. Tehát akkor össze lehet őket hasonlítani vagy sem? :)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.10.31. 09:54:29

@Father Merrin: Igen, jobb filmnek értékelem, de az még mindig nem derült ki, hogy miért ne értékelhetném annak? Azért, mert abban is lehet hibát találni, meg a Predatorben is? Mert kb. ennyi párhuzam adódik a két film között.
Szóval ha azért vagyok sznob, mert jobbnak értékelek egy filmet, amibe bele lehet kötni, mint egy másik filmet, amibe bele lehet kötni, akkor szerintem mindenki sznob ezen a világon, valószínűleg még te is. ;)

Father Merrin 2016.10.31. 14:29:14

@danialves: Hogyne értékelhetnéd jobbnak, csak éppen más szemszögből vizsgálod a két filmet és nekem alapvetően ezzel van gondom. Azért írtam a fenti kritikádra, hogy sznob, mert úgy érzem, hogy a Ragadozót túl mereven (ha úgy tetszik, mint egy filmszakos bölcsész) közelíted meg és kiragadod azokat a momentumait, amit negatívumként fel tudsz nagyítani, majd ezekre alapozva kihozol egy közepes akciófilmet belőle. Most ez kb. olyan, mintha az Aliens-t lehúznánk a grammra kimért forgatókönyvéért, a helyenként beleerőszakolt fordulataiért (lásd a szállítóűrhajó lezuhanását, az anyakirálynő megmenekülését [ami eleve ahhoz kellett, hogy a film nyitóötletét adó power suite - anyakirálynő összecsapás létrejöhessen!] vagy Ripley sikeres küzdelmét az űr vákuumával hogy csak néhányat említsek) és azért, mert az első rész szimbolikáját James Cameron zu sammen kidobta az ablakon csak azért, hogy egy tökös akció-sci-fit csináljon. Én ezt a fajta következetességet hiányolom, vagy ha az egyik oldalon engedünk, akkor engedjünk a másikon is. :)

Olyan szempontból meg mindenki sznob legalább egy kicsit, hogy vannak olyan filmek, esetleg (szub)zsánerek, amik közelebb állnak hozzá. :)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.10.31. 16:17:30

@Father Merrin: Megkérdezem akkor harmadszorra is: mi volt az, amit a Predatoron számon kértem, de A kezdőn nem? Miért ne vizsgálhatnék más szemszögből két totál különböző stílusú és műfajú filmet? Egy vígjátéktól azt fogom elvárni, hogy legyen vicces, egy horrortól pedig azt, hogy legyen félelmetes, most komolyan ez a sznobizmus? Btw ha már a következetességet hiányolod, nézzük, eddig miből vezetted le, hogy sznob vagyok:
- nem kötöttem bele A kezdőbe (ez nem volt igaz)
- oké, akkor belekötöttem, de mivel magasabb pontszámot adtam rá, ezért nem voltam igazságos (ennek a logikáját még mindig nem magyaráztad meg)
- most akkor ejtettük A kezdőt (eszerint akkor mégsem összehasonlítható), és elővetted az Alienst, aminél a látványos hasonlóságai ellenére mellesleg szintén nem tudtál egy olyan hibát sem felhozni, ami párhuzamba állítható lenne a Predator-kritikámmal...

És ne haragudj, innentől kezdve ez kb. egy klasszikus kognitív disszonancia redukció, nem a film gyenge, hanem az sznob, aki lehúzza, és ehhez találod ki az indokokat, ami éppen jön. Csak innentől kezdve tök felesleges ez az egész játék: magadat már meggyőzted, engem meg nem a fent ábrázolt következetességgel fogsz meggyőzni a saját következetlenségemről. Ha tényleg sznob vagyok, akkor a következő kommentedben le fogod tudni vezetni tételesen, hogy mi az, amit a Predatoron számon kértem, és A kezdőn vagy az Aliensen (vagy bármelyik másik filmen, olvasd el nyugodtan bármelyik kritikámat, hogy tényleg alkalmas alanyt találj) meg nem, ahhoz viszont se türelmem, se kedvem nincs, hogy az idők végezetéig hadakozzak a kommentről kommentre kitalált újabb indokaiddal...

Father Merrin 2016.11.01. 09:04:20

@danialves: egy picit túlszaladt ez az egész, úgyhogy szerintem is tegyünk pontot a végére.

A két stílus (akció és vígjáték) kellékei nem azonosak, de az, hogy ezekkel a kellékekkel eléri-e a kitűzött célt (illetve, hogy mit ér el vele) már objektíven vizsgálható és összehasonlítható. Legalábbis szerintem, mert én mindig abból indultam ki, hogy egy kritika és a kritika végén található pontszám összefüggésben van egymással.
A másik dolog, amivel problémám van - és amiért sznobnak tituláltam a látásmódodat - az, hogy hogyan nyúlsz egyik vagy másik filmhez. A Ragadozónak felrovod, hogy egy összességében túlértékelt és buta akciófilm, gyenge forgatókönyvvel és színészi alakításokkal, miközben meg se próbálsz még említés szintjén se a filmben végigvonuló szimbólumokon megemlékezni (Vietnam-trauma, bajtársiasság, az akciófilmeken belül elfoglalt helye stb.). Az Intern esetében, ami egy rettenetesen rózsaszín, mű és steril világban próbál(!) aktuális kérdéseket feszegetni helyenként borzasztó humorral (lásd masszázsjelenetek), az első két harmadban robotpilótán tébláboló főszereplőkkel és klisé mellékszereplőkkel, majd a végén nem ad semmilyen érdemleges választ - mégis azt mondod, hogy az egy feelgood mozi és ezért objektíve jobb.

Az Aliens-t azért hoztam fel, mert az akció-sci-fi (a Ragadozó szerintem sosem volt horror) és a vígjáték nem összehasonlítható - ezért bedobtam egy zsáneren belüli példát. Az Aliens-t is lehet úgy nézni, hogy abból egy közepes sci-finél több ne legyen és lehet úgy is, hogy egy tempós, szórakoztató akciófilm, az egyik legjobb folytatás, ami valaha készült.

Eredetileg nem téged tituláltalak sznobnak, hanem a kritika látásmódját, azt, ahogy megközelíti a filmet.

Én elmondtam mindent, amit szerettem volna, tehát én sem akarom ezt a vitát folytatni. A kritikáiddal amúgy általában egyetértek (főleg azért, mert próbálsz tényleg kritikusan hozzáállni a filmekhez), azzal viszont nem, hogy bizonyos filmeknél jobban megnyomod a virtuális tintát, máshol meg valamiért lazábban kezeled a filmeket.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.11.01. 17:46:43

@Father Merrin: Tudod, mit nem látok ebben a kommentben? Azt, hogy tételesen összehasonlítod a Predator kritikámat egy másikkal, bizonyítva, hogy következetlen vagyok.

"az, hogy ezekkel a kellékekkel eléri-e a kitűzött célt (illetve, hogy mit ér el vele) már objektíven vizsgálható és összehasonlítható."

Oké, akkor hasonlítsuk össze:
A kezdő: tök jól szórakoztam, még el is gondolkodtatott, jó volt látni, hogy legalább próbál out of the box gondolkodni, még ha a végére meg is ijedt ettől. Magyarul a legvégét leszámítva teljesen élveztem.
Predator: a közepét leszámítva untam, a végét már leírtam, miért nem volt izgalmas, az eleje meg a túltolt akcióktól és a kínos szövegektől egyszerűen röhejes volt. Itt mondjuk, hogy a film egyharmadát tartottam kielégítő szórakozásnak.
Ez még nálam mindig 8/10 és 6/10, az már más kérdés, hogy ezzel te nem értesz egyet, mint ahogy világosan már többször is kifejtetted, de attól meg ugye még mindig nem én vagyok a sznob, sőt ennyi erővel pont fordítva éppenséggel rád is ki tudnám hozni...

"és ezért objektíve jobb"
Nem állítottam soha, hogy objektíve jobb, jobban tetszett.

"A Ragadozónak felrovod, hogy egy összességében túlértékelt és buta akciófilm, gyenge forgatókönyvvel és színészi alakításokkal, miközben meg se próbálsz még említés szintjén se a filmben végigvonuló szimbólumokon megemlékezni"
Szóval most nagy következetesen eljutottunk a negyedik verziódhoz, hogy miért vagyok következetlen, most már nem felnagyítok és kiragadok, hanem inkább a pozitívumokat hanyagolom el. (Az más kérdés, hogy már köze nincs az én következetlenségemhez, hogy _szerinted_ miket kéne nekem kiemelnem a filmben, pl. én következetesen nem szoktam Vietnam-traumákat belemagyarázni B-akciófilmekbe...)

Innentől kezdve csak ismételni tudom magam, ha sznob vagyok, leírod TÉTELESEN (nem úgy, hogy azt szerettem, ezt meg nem), hogy melyik más kritikában nem tettem meg ugyanazokat az észrevételeket, amiket a Predatornál, egyébként meg jöhetsz most már az ötödik verzióval, hogy miért vagyok következetlen. De akkor (bár éppen azt nem sikerült megfogalmaznod, amire az egész érvelésed épült) örülök, hogy eszerint ezt már megúszom.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2018.09.09. 00:12:44

@danialves:

"Vietnam-traumákat belemagyarázni B-akciófilmekbe"

Nem is kell belemagyarázni. De a Reagan kor filmjei épp erről szóltak. ("Make America Great Again" Minden fasza tip-top, felejtsük el a korábbi évtizedek zűrjeit. Nem véletlen, hogy itt is '50-es évek zenéje szól, ahogy McFly is oda megy vissza) Az összes közül pedig épp a Predator hamisítja legszebben a történelmet. Hiszen itt Arnie ugyan megnyeri Vietnamot (azért a Jungelben játszódó, gerilla harcmodorral vívó ellenfél ellen küzdő kommandósok történetébe szerintem ez nem túl nagy belemagyarázás.), de a végén látjuk, hogy azért kurva nagy ára volt ennek a háborúnak. (Jó Rambo is megpróbál moralizálni a Rambo 2 végén, de itt sokkal elegánsabb, ahogy az egész film.)

Amúgy az elején lévő izmozás egyértelműen félig-meddig irónia. Épp, mint a Kommandóban, csak míg a Kommandó az tényleg egy agyatlan fun, itt a túlzásba vitt macsósságnak a szórakoztatáson túl is van funkciója: hogy elhiggyük, hogy ezek a legtökösebb, legkeményebb anyaszomorítók a földön. Hisz pont olyanok, mint Rambo és John Matrix. És épp ezért nagyon durva, amikor a Predator színre lép. Én mondjuk ma kb nem is tudnék olyan akciófilmet mondani, ami nem, hogy egyszer, de kétszer is ilyen tök jól felborítja a status quo-t. (Mondjuk a legyengítésben van igazság, de engem nem zavart, mert a Predator hőlátásán múlt és bár hihetetlen, hogy rendesen nem látna, benne van az, hogy simán alábecsülte az ellenfelét, hiszen nem találkozott még egy Arniehoz fogható harcossal.)

De, hogy tényleg egyik kritika sem tér ki arra, hogy milyen eszméletlenül jól néz ki ez a film?

Persze ettől függetlenül ez kétségtelenül egy nagy költségvetésű B film, annak viszont több mint tökéletes. Persze a forgatókönyv zsebkendő méretű, de nem értem, hogy az akkori kritikusok miért azon ragadtak le, amikor ilyen elképesztő hatásosan van megrendezve ez a film.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.09.09. 01:09:16

@The Man Who Laughs: Oké, akkor a Transformers meg az iraki háborúról szólt, mert az elején a sivatagban kinyírják azt a skorpiót, aztán mégis jönnek, és szétbasszák az amerikai városokat a robotok, meg hát ugye pont abban a korszakban készült...

Amúgy ha már valamivel igazán nyilvánvaló párhuzamot lehetne vonni, az Nicaragua és a Contras támogatása, de mindenesetre számomra továbbra sem attól lesz jobb vagy rosszabb egy film, hogy utólag rá tudunk-e húzni mindenféle szándékolt vagy szándékolatlan, de végeredményben funkciótlan szimbolizmust. Ez gyakorlatilag a fanteorizálás circlejerk játéka filmszakos bölcsészeknek, hogy ki tud okosabb dolgokat kitalálni függetlenül attól, amit látott.

(De hogy végül megragadjam a másfél oldalas kommentemből kiemelt 5 szó lényegét, én éppen ezért ezzel KÖVETKEZETESEN nem foglalkozom a kritikáimban.)

"Amúgy az elején lévő izmozás egyértelműen félig-meddig irónia."
Igen, ultimate érv mindenre, hogy ha szar, akkor legalább direkt szar. :D Csak azt sajnálom, hogy az irónia meg a szatíra láthatóan kihalt ezekkel a VHS-klasszikusokkal, és pl. a Predators béna alakításairól meg buta szövegeiről nem állítja senki, hogy irónia lettek volna. 1990-ig minden akciófilm-rendező Monty Python-padavan volt, utána viszont egycsapásra csupa rossz ízlésű filmes kezébe került a filmvilág, és cseppet sem ironikus, rossz látványfilmek kezdtek születni.

" Én mondjuk ma kb nem is tudnék olyan akciófilmet mondani, ami nem, hogy egyszer, de kétszer is ilyen tök jól felborítja a status quo-t."
Persze, mert a Predator ezt alapvetően a horrorból nyeri, egy akciófilmnek alapvetően nem része, hogy egy misztikus lény egyenként levadássza a főhős társait. De ennek az adagolása kétségkívül nagy erénye a filmnek, ezt nem is állítottam másként.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2018.09.09. 13:03:24

@danialves:

Nana! Ne adjunk már olyat a számban, ami nem igaz. Most konkrétan erről a filmről volt szó, és eleve sose mondtam, hogy minden régi akciófilm irónia. A Rambo 2-3, Az ütközetben eltűnt, a Delta Kommandó, A Vörös Skorpió, A Büntető, A Segal életmű és az összes többi izmozó 80-as, 90-es évekbeli akciófilm az full komoly. És pókerarccal tolja a kínos keménykedést. De azért McTiernan vagy Verhoeven nem is olyan kutyaütő, mint akik a többi ilyen filmet csinálták. Meg ugye én megint nem mondtam soha, hogy ma már ultimate rosszak a látványfilmek, bezzeg régen.

A legjobb Arnold filmek azonban mások. Nála sem az összes: a Conan, a Terminátor, A Piszkos Alku, vagy a Vörös Zsaru ezek full komoly filmek (utóbbi ugyan buddy comedy, de azon a szinten komoly, nem megy műfaj paródiába). Ám Arnold mindig egy lazább, humorosabb figura volt, mint a többiek, meg tehetségesebb rendezőkkel is dolgozott. Szóval nála tényleg vannak szándékoltan, a humor kedvéért túl tolt filmek. Ez a Kommandó és a Predator. A Kommandóra lehet, hogy nem az irónia a legjobb szó, de az annyira tudatosan túl van tolva, hogy lehetetlen komolyan venni. És, ha megnézzük a főcím montázst, akkor érezhető, hogy ezt nem kell komolyan venni. A Kommandó kb az a 80-as éveknek, ami az Ál/arc a 90-esnek.

Ezzel szemben a Predator első felén szerintem érezhető az irónia. És ugye ne feledjük, hogy ugyan az a rendező követte el, aki az utolsó akcióhőst és a Die Hard filmeket (ami egy új hős típust teremt és kvázi ezzel a korábbi izmozó akciófilmeket idézőjelbe rakja, mint gyerekes fantazmagoriákat.) Na, meg ugye Shane Black is részt vett a Predatorban. Te azt feltételezed alaptalanul, hogy ez eredetileg egy sima akciófilm lett volna, akkor én meg joggal feltételezhetem, hogy ha már ott volt a forgatáson bele is segíthetett egy 2 poénnal. (És ezt legalább a Wikipedia is alátámasztja) (persze lehet nem szeretni Blacket, de azért az ettől független, hogy egy humoros csávó, aki alapvetően nem halál komoly akciófilmeket csinál.)

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2018.09.09. 13:30:03

Amúgy meg szerintem, annyira nem funkciótlan ez a szimbolizmus, mert retrospektív nézve az akciófilmek sokat elárulnak az épp ilyen, sokszor nem is tudatos szimbólumokon keresztül, az adott kor politikai és társadalmi környezetéről. Persze más műfajok is pl.: a horror, de az akciófilm legtöbbször az amerikai ideálokat megtestesítő hősről szól, aki szemben áll a folyamatosan változó világgal. Így az akciófilmeket végignézve érdekes, hogy miként változik ez a hős ideál, épp kicsoda az ellenség, mert ezek általában - még ha tényleg nem tudatosan is - gyakran reflektálnak az USA akkori állapotaira. Ez biztos elmondható lenne a 2000-es évek utáni filmekről, akár a Transformersről is, de azokat nem néztem ilyen vagy bármilyen szemmel. (Félre értés ne essék ez nem azt jelenti, hogy egy ilyen tartalommal bíró film eleve jó, ez csak plusz. Hisz ezek benne lehetnek egy bitang szarul rendezett Norris filmbe is, ami ettől még nem lesz jó.) - DE EZ MÁR CSAK ILYEN ÁLBÖLCSÉSZ OKOSKODÁS

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.09.09. 15:03:33

@The Man Who Laughs: Oké, és Michael Bayről miért feltételezzük, hogy kutyaütő????
www.youtube.com/watch?v=HCmXRtaoSzU

De a lényeg pont az, hogy a szatírának, iróniának jellemzően van célja, az, hogy egy ízléstelen filmre rásütjük, hogy direkt olyan, még nem lesz se szatíra, se irónia. Az utolsó akcióhős esetében teljesen egyértelmű, hogy mi a gúny tárgya, sőt még a Rambo esetében is, a Predatornál viszont van egy klasszikus akciófilm, amiben vannak erősen túltolt részek, és ennyi. A The Room sem azért nem szatíra, mert Tommy Wiseau-ról nem hisszük el, hogy van ízlése, hanem mert amúgy semmi koherens magyarázat nincs arra, hogy mit szatirizálna.

De még inkább a lényeg még mindig az, hogy ezekkel a dolgokkal én KÖVETKEZETESEN nem foglalkozom.

"Amúgy meg szerintem, annyira nem funkciótlan ez a szimbolizmus, mert retrospektív nézve az akciófilmek sokat elárulnak az épp ilyen, sokszor nem is tudatos szimbólumokon keresztül, az adott kor politikai és társadalmi környezetéről."
Ja, egész pontosan minden film mindenkor sokat elárul. :) (ld. amit tegnap írtam az Equalizer 2-ről.) Ezért sem látom értelmét, hogy bizonyos produkcióknál ez külön ki legyen emelve, mint erény, főleg azért, mert az akaratlanságuk miatt ez csak egyszerű korlenyomat, nem tudatos művészi eszköz (de ebben, ahogy látom, egyetértünk), és ezért nem beszélek ezekről KÖVETKEZETESEN a kritikáimban. (Na jó, a Bosszúvágy esetében pl. igen, mert ott annyira átitatja az egész filmet ez a brutális fegyverlobbizás.)

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2018.09.09. 17:15:51

@danialves:

Nem írtam Micheal Bayre, hogy kutyaütő.

Azt sem mondtam, hogy neked kéne ezekkel foglalkozni. (Foglalkozok vele én.) Csak leírtam - FilmBaráth részére is reagálva -, hogy több van ebben a filmben. (Nyilván mint írtam, egy ilyen tartalom nem tesz automatikusán jóvá egy filmet, de szerintem a Predator messze nem ízléstelen - tényleg a mai napig elképesztően néz ki - és ellenben más hasonszőrű filmekkel én abszolút érzem benne a tudatosságot. Hogy direkt azért járatja túl a macsósságot, hogy minél nagyobb legyen a kontraszt, amikor beszarnak a Predatoról és mint az állat értelmetlenül szétlövik a bokrokat. Nem feltétlenül erény ez a mögöttes réteg, de szerintem ott van. Nyilván egy Invasion U.S.A-nél nem emelnék ki ilyeneket, mert az egy összetákolt férc mű, amibe véletlenül sem került tartalom azon túl, hogy USA > CCCP, Norris > bárki más.

(Persze Arnie izmainak a mutatása kicsit komoly is, hisz a kor akciófilmjeinek eleve durva test fétise volt.) Hidd el elég sok szar/B filmet láttam én is, és nem is sütőm rá mindegyikre, hogy poén meg szubtextus meg kutyafasza.

A Predator 2 egy tökéletes, monstre-B film szerintem. De emellett korának egy emblematikus darabja. Az ilyen filmeket meg szerintem ebből a szempontból IS érdemes vizsgálni. (De ettől még neked nem kell.)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.09.09. 19:11:10

@The Man Who Laughs: Nem akarok veled szalmabábozni, csak bátorkodom rámutatni arra a felfogásbeli különbségre, hogy valahogy mindig a 30+-os filmeknél igyekszik a nagyközönség elméleteket gyártani, hogy mennyire duplafenekűek meg többrétegűek, miközben sokszor ezekkel kontrasztban ekézik a korunk ugyanezen szerepet betöltő darabjait. Nyilván elismerem, hogy a Predator jó pár fokkal igényesebb munka, mint Norris vagy Seagal pályafutása, de ez kb. annyit tesz, hogy a Bosszúállók igényesebb, mint Az Igazság Ligája, és nem lesz magas művészet. (Azzal sem vitatkozom, hogy a kontraszt miatt járatja túl ezt a macsóságot, de továbbra sem érzem azt, hogy ehhez ironikusan, szatirikusan viszonyulna, ellentétben pl. a Rambóval, hanem ezzel egészen zsigeri reflexekre utazik bennünk, hogy dobjon fel az izmozás látványa, majd aztán jobban fossunk.)

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2018.09.09. 20:23:04

@danialves:

"mindig a 30+-os filmeknél igyekszik a nagyközönség elméleteket gyártani, hogy mennyire duplafenekűek meg többrétegűek, miközben sokszor ezekkel kontrasztban ekézik a korunk ugyanezen szerepet betöltő darabjait."

Igen, vannak ilyennek, sokan. Nevezzük őket.... mondjuk.... retrofanoknak, nem is.... inkább nosztalgiasznoboknak :D

Nem tagadom, hogy csomó ilyen filmet tényleg csak a nosztalgia szépít meg a többségnek. Csak azt, hogy a Predator nem ezek közül való (meg a Szörnyecskék sem :D)

Ami engem illett én a Fury Road-ot is megvédeném, ha arról lenne szó, hogy "milyen szar a forgatókönyve" mert csak mennek. Persze nem is mondtam, hogy a Predator "magasművészet", de én nem szerettem ennyire élesen, értékelésben ketté választani a dolgokat.