Idegpálya / Nerve (2016)
2016. október 18. írta: danialves

Idegpálya / Nerve (2016)

Ahhoz képest, hogy a közösségi média behálózza életünket, és mennyire meghatározó eleme pont annak a korosztálynak a mindennapjainak, amelyet elvileg a stúdiók elsődlegesen próbálnak megszólítani, meglehetősen kevés elődje volt a Nerve-nek. Több dráma is célkeresztbe vette már az interneten élt élet emberi kapcsolatokra gyakorolt hatását (pl. Disconnect), de a két címen is futó (Cybernatural / Unfriended) Skype-horroron és társain kívül tulajdonképpen nem lehetne olyan alkotást mondani, amelyben a világháló és a közösségi média ténylegesen is high concept elem lett volna.nerve.png

A Nerve esetében ez konkrétan egy "felelsz vagy mersz játékot jelent, a 'felelsz' nélkül", azaz az Ice Bucket, Beer és egyéb challenge-eket felbuzdul fiatalok egy félillegális alkalmazás keretein belül különböző elmebetegségekre hívják ki egymást, amelyet aztán az alkalmazás pénzdíjakkal jutalmaz. Ebbe a játékba száll be Vee (Emma Roberts), aki (nem túl meglepő módon) rettentő félénk lány a való életben, barátnője unszolására, illetve a játékostársává váló Ian (Dave Franco) unszolására azonban egyre meredekebb kihívásokat vállal be, nem kis részben azért is, hogy továbbtanulását finanszírozhassa.

A forgatókönyv számára tehát adott egy kényelmes keret (bár lehet, hogy inkább regényt kéne írnom, elvégre a Nerve egy 2012-es könyv adaptációja), amely akkor is mozgatja a történetet, ha a szereplők nem tesznek többet, mint hogy megoldják az előttük álló feladatokat. Az alkotók azonban jól használják a figurák motivációit, a játék jellege miatt fellépő dilemmáikat arra, hogy egyre mélyebbre ásson nemcsak az alkalmazás, hanem a szereplők világában is. Nem kell művészfilmesen mély karakterábrázolásra számítani, de - egy-két kínos párbeszédet leszámítva - a megcélzott korosztály szempontjából valós és fontos kérdéseket feszeget Vee és Ian alakján keresztül a film.nerve-dave-franco.png

Természetesen Dunát lehetne rekeszteni ígéretesen induló, de végül közhelyek és bugyuta megoldások áldozatául eső tinifilmekkel (ld. Project Almanac), és a Nerve sem jár messze attól, hogy a nagyot mondás vágya szétverje az addig felépítetteket. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az alkalmazás gyakorlati háttere igencsak zavaros és homályos: nem tudni, ki határozza meg a jutalmakat, az sem tűnik túl életszerűnek, hogy az app képes visszahúzni a már kifizetett összegeket a bankszámládról, ha feladod a játékot, és arra sem kapunk magyarázatot, hogy végül hogyan szerveződnek össze egy bajnokságba az addig random kialakuló próbatételek. Ha tehát alaposabban belegondolunk, számos ponton megbicsaklik a Nerve világának logikája (és azon tétele, hogy nincs egy felsőbb irányító hatalom, csak a közösség), és a fináléhoz közelítve a alaposan meg is sínyli az élmény, amikor kénytelen az alkalmazás konkrét hatásmechanizmusát boncolgatva építkezni.

A logika bakik és irreális megoldások azonban végül nem bizonyulnak végzetesnek, hála annak, hogy a mű az alkalmazás legyőzésének mikéntje mellett legalább egyenlő mértékben foglalkozik a játék által képviselt jelenségekkel, mint például az internetes arctalanság megrészegítően felszabadító hatása, a közösségi hálózatok jelentette biztonsági kockázatok, illetve az egyre valóságshow-szerűbbé váló social media jelenlét személyiségtorzító hatásai. Ezek pedig ötletes apróságokként is beleépülnek a Joost-Schulman rendezőpáros munkájába: a kihívások videóit kísérő kommentek hitelessége, a kizárólag egy számítógép képernyőjén játszódó nyitójelenet és a már-már found footage hatást keltő mobilos felvételek egyaránt segítenek megjeleníteni a fő motívumokat, illetve hozzájárulnak egy egyedi karakter kialakításához is.

Azonban ezzel együtt is azt kell mondanom, a Nerve elképzelésében ennél több potenciál volt, a rövid játékidőben a felszínes izgalmak végül már túl sok teret vonnak el a mögöttük meghúzúdó gondolatok kifejtéséről (ugyanakkor azt el tudom képzelni, hogy ez az adaptáció során alakult így). A tinifilmektől elvárható színvonalat és hozzáállást tökéletesen hozza, de úgy gondolom, hozzám hasonlóan sokak számára fog egy enyhe csalódást okozni, hogy kissé rosszul sáfárkodott az alapötlet által megpiszkált jelenségekkel.

7/10

Az Idegpálya teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6811809653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tonks 2016.10.18. 13:10:06

Én pont, hogy kellemesen csalódtam a filmben, a nagyon sokat mutató trailer és a csapból is folyó reklámozás miatt rosszabbra számítottam.
Tetszett a feszesebb tempó (hálás következménye az egymás után jövő kihívásoknak), a meglepően ötletes kameraszögek, kommentek, pontok mutatása, stb. És hát nem fulladt full tininyálba, ezért hálás voltam. Több remek jelenet is volt (pl. a motoros, vagy a finálé).
A megbicsakló logika engem is zavart, de a legvégső snitt sztem elárulja, hogy nem igaz, hogy nincs felsőbb irányító hatalom (ha egy algoritmus mondjuk képes is személyre szabott kihívásokat kiötleni és azokat megszavaztatni a nézőkkel, még mindig ott van a pénz kérdése, hogy azt ki kezeli, ki nyerészkedik az egészből).
Majd elolvasom a könyvet, kíváncsi vagyok, hogy abban mi kerül előtérbe (mert gondolom nem Dave Franco kockás hasa).

tonks 2016.10.18. 13:12:47

Ja, és a kihívások is ötletesek és átgondoltak voltak, egyedül a vonatosnál ráncoltam a homlokom, hogy minimum pár órás süketség a következménye annak, ha elhúz feletted egy kerekeivel visító monstrum.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.10.18. 13:19:47

@tonks: Én a végének nem sok jelentőséget tulajdonítottam, tipikus "fordulat a fordulat kedvéért" dolognak tűnt, amit kötelező elsütni ilyen filmek végén. Egyébként persze, logikus, hogy kellenek irányítók, csak a film ezt láthatóan nem akarta felvállalni (ami az üzenet szempontjából végül is üdvös, mert az internet végül is jórészt tényleg az, amit mi belerakunk).

Nekem a kihívások rendszere sem volt egyértelmű, ha jól értettem, azt végső soron a watcherek találták ki (asszem Sydney mászása előtt látni, ahogy ötletelnek a cseten), viszont akkor meg az sem a leghitelesebb, hogy egy ilyen 4chan stílusú közösségben ennyire kreatív és normális kihívásokat szavaznak meg. A valódi interneten már kb. a másodiknál a Jackass-összesből elevenítettek volna fel valamit. :D

2016.10.18. 13:39:20

A filmet meg nem lattam, de a konyvet olvastam es alapvetoen jo.

A komment konyv spoilert tartalmaz, ha nem erdekel, ne olvasd tovabb!

Fontos problemat boncolgat, hiszen az Internet nevtelensegeben, csoportnyomasra stb. egy tini konnyen csinal nagy butasagokat. De talan meg egy felnott is. Ami a konyvben egy elgondolkodtato elem volt az az, hogy mig a filmben a szereplok penzjutalmat kapnak es az megjelenik a szamlajukon, tehat latjak, addig a konyvben gyakorlatilag csak igereteket kaptak kulonbozo targyakra vagy lehetosegekre pl nyerni fog egy kulonleges cipot, vagy telefont, vagy majd gyakornok lehet egy adott munkahelyen, vagy elmehet egy interjura valaova stb. Erdekes volt olvasni, hogy Vee and Ian fiatalkori naivsagukban annak ellenere ugranak bele egyre durvabb dolgokba, hogy valojaban meg nem kaptak semmit, csak igereteket, es manipulaltak oket a kulonbozo kozossegi oldalakon tett bejegyzeseik, like-jaik, es elejtett megjegyzeseik alapjan. Megis hogyan lehet elhinni, hogy barmely szemely vagy szervezet olyan hatalmas lehet, hogy barmilyen vagyukat meg tudja valositani? Penzt adni nyeremenykent konnyu, de lehetetlen-bejutni tipusu gyakornoki allasra helyet igerni egy masik dolog, nem kezzel foghato es minimum gyanakvassal kellene kezelni.

A kritikak alapjan ugy tunik a film egyszerusitett a kepen azzal, hogy csak penznyeremenyt kapnak, illetve hogy egy hackercsoport aldozatkent zsarolja oket. Szerintem a konyv ilyen szempontbol verfagyasztobb, hiszen nem hackerek kutakodtak a szamitogepukon, hanem ok maguk publikus oldalakon adtak ki magukrol olyan informaciokat, amelyek reven az alkalmazas uzelemtetoi profiloztak es zsaroltak oket. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos uzenet a facebook-on logo nemzedek szamara, es kar, ha a filmbol ez az elem kimaradt. Vee es Ian a konyv szerint nem szegeny aldozatok voltak, hanem olyan fiatalok, akik meggondolatlanul tul sokat adtak ki magukrol es kesobb a naivitasukbol fakadoan, valamint a versenyszellem es a csoportnyomas hatasara egyre nagyobb orultsegeket kovettek el. Az ember sokszor nem gondol bele, hogy egy like mennyi mindent mond el rola es az erdeklodeserol. Nem gondolunk bele, hogy az Internet valojaban nem is annyira nevtelen, es minel tobb idot tolt az ember a kozossegi oldalakon, annal pontosabb kepet lehet osszerakni a szemelyisegerol, mozgatorugoirol, felelmeirol. Szinte azt mondanam, kotelezo olvasmannya kene tenni ezt a konyvet a kozepiskolakban, remelve, hogy a fiatalok megertik az uzenetet es jobban vigyaznak majd magukra.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.10.18. 13:58:11

@Kishableany: Ezt nem írtam le egyértelműen, de a filmben is úgy ábrázolják, hogy a Nerve regisztrációkor önként megadod minden közösségi médiában elérhető adatodat (van is erről egy tök jó montázs), a watcherek ezt látják is, és erre építik a kihívásokat (a zsarolás-szál csak később kerül bele). Szóval ez a gondolat képviselve van (bár lehet, hogy nem elég hangsúlyosan), viszont amit a kommented első felében írsz, az tényleg dobott volna még rajta.
süti beállítások módosítása