Mérges Buddha / Der zornige Buddha (2016)
2016. október 14. írta: danialves

Mérges Buddha / Der zornige Buddha (2016)

Orsós János és Derdák Tibor 2007 óta üzemeltet egy furcsa projektet: jelentős roma kisebbséggel rendelkező falvakban működtetnek buddhista iskolákat, méghozzá a páriaként született Dr. Ambedkar (Gandhi igazsáügyi minisztere) által megteremtett irányzat alapján. Egy osztrák filmes dolgozta fel az ő küzdelmüket a rendszer és a motiválatlan cigány fiatalság ellen, erről a kisebb-nagyobb sikerekkel és kudarcokkal tarkított harcról ad tanúságot a Mérges Buddha.dzb-janos.jpg

Ha nem tudnám, nehezen mondanám meg a produkcióról, hogy Stefan Ludwig személyében egy kívülálló rendezte, maximálisan meglátszik rajta az a 3 év, amelyet a rendező a közösségben töltött. Igaz, az sem jelenthető ki, hogy korábban nem látott alapossággal ásna a téma mélyére, összességében ez a dokumentumfilm is azokat a motívumokat járja végig, amelyeket a különböző alapítványi kezdeményezésekről szóló riportok is bemutatnak. Látjuk három, teljesen különböző utat bejáró fiatal sorsát, a cigánytelep családjainak mindennapjait, a Sajókaza döbbenetes szegénységéről árulkodó vágóképeket, egy-egy rövid bejátszás erejéig pedig a roma tolvajok által tönkretett borvidék és a bűnözőktől rettegő magyar lakosság, valamint az iskolák ellen hadjáratot kezdeményező Jobbik is feltűnik - anélkül, hogy bármelyik jelenségnek is a mélyére ásnánk. Ráadásul a Mérges Buddha mindezeken felül jelentős mértékben Orsós hitvallásának lenyomata is, ironikus módon A lovasíjászból kölcsönzött narratív eszközökkel (a kocogó főhőssel keretező szerkezet, az ázsai utazással megtalált identitás és motiváció a folytatáshoz) alakítva ki központi figurájának portréját.

Ennek a csapongásnak köszönhető ugyanakkor az, hogy Ludwig végtelenül objektív tud maradni: például egyaránt hoz példákat arra, amikor a kirekesztő szemlélet (az iskolákat alapító Orsósról például cigánysága miatt senki nem hitte, hogy tovább fog tanulni) és amikor a fiatalok saját hozzáállása gátolja meg őket a kitörésben, ugyanakkor ebben a körképben elveszik a valódi mondanivaló, az iskola hitvallása és jelentősége. A játékidő végére mintha egyenesen az rajzolódna ki, hogy a Dr. Ambedkar iskolák sikertelenek és minimális mennyiségű roma gyerek életére vannak hatással - csak akkor miért szenteltek az alkotók és miért szenteljük mi nézőként figyelmet neki?janos-unterricht.jpg

Koncepció szintjén tehát számos aggály merülhet fel a Mérges Buddhával kapcsolatban, azonban élményként működik a film, elsősorban elképesztő hitelessége miatt. Itt fizetődik ki, hogy Ludwig ténylegesen részévé vált ennek a közösségnek, az emberek beengedték őket a mindennapjaikba, beszéltek neki a legtitkosabb vágyaikról és félelemeikről, ő pedig nem próbálta megszűrni, mindenáron filmmé gyúrni ezt az alapanyagot. Elképesztően szívmelengető, amikor Derdák Tibor egy idős cigányasszonynak magyarázza a buddhizmus alapvetéseit, és szívfacsaró, amikor a húszévesen gombászásból és hulladékvas-gyűjtésből élő fiú tengerparti házról álmodozik.

Hiába nincsenek tehát eget rengető szociográfiai meglátások a Mérges Buddha mögött, ez bőven megbocsátható annak fényében, ahogyan a kamera célkeresztjébe vett alakokat és élethelyzeteket közvetíti felénk. Egyáltalán nem dokumentumfilmes csúcsteljesítmény, mégis egy hatásvadászattól mentes, tartalmas és emberi élmény.

A Mérges Buddha teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7811805895

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.