Nem könnyű manapság nagyot gurítani az animációs filmek műfajában, a Laika Stúdiónak azonban sikerült. Minden különösebb felhajtás nélkül érkezett meg a mozikba a Kubó és a varázshúrok című alkotás, olyannyira, hogy én is csak a lelkendező kritikákra kaptam fel a fejem, és annak ellenére elzarándokoltam rá a moziban, hogy nem igazán kedvelem a stop motion technikával készült filmeket, és éppen ezért a trailer sem nyűgözött le. Nagyon jól döntöttem, hogy hallgattam a kíváncsiságomra, ugyanis meglepően friss, egyáltalán nem sablonos családi mozi született, amely percek alatt rabul tud ejteni kicsit és nagyot, olyannyira, hogy egészen a legutolsó jelenetig visszafojtott lélegzettel figyeli Kubó nem hétköznapi kalandjait és teljes gőzzel drukkol azért, hogy a jó győzedelmeskedjen a rossz felett. Ez természetesen megtörténik annak rendje és módja szerint, azonban egyetlen percre sem lesz unalmas ez a bűbájos történet, amelyből teljes mértékben hiányzik a cukormáz, olyan darkos hangulata van, mint Christopher Nolan és Tim Burton legjobb filmjeinek, kiválóan adagolják benne az érzelmeket és az akciót, nem hibádzik belőle a humor sem, és egyáltalán nem mellesleg úgy vezet be bennünket a keleti kultúra animációs szegletébe, hogy alig várjuk a folytatást. Érdemes rászánni a mozijegy árát, érdekes és tartalmas szórakozást nyújt a nézőjének ez a különleges alkotás.
Kubó, a félárva kisfiú egyre gyengülő édesanyját ápolja, és abból él, hogy meséket mond, amelyeket életre kelő papírbábokkal dob fel a közönség szórakoztatására. Azonban egy nap megszegi anyjának tett ígéretét, és nem tér haza a barlangba sötétedés előtt, így nagyapja, a Hold Király és két gonosz nagynénje megtudja, hogy életben van. A kisfiú hosszú útra indul, hogy megtalálja a mágikus fegyverzetet, amelynek segítségével eredményesen fel tudja venni a harcot nem éppen szeretreméltó családjával...
Elég távol áll ez a történet a sablonoktól, igaz? Ráadásul gyerekfilm létére nem kevés horrorelemet tartalmaz, igencsak sötét tónusú alkotásról van szó, azonban a humor és az, hogy az alkotók virtuózan játszanak az érzelmek húrjain, kellőképpen fogyaszthatóvá teszi mindenki számára ezt a bölcsen tanító, ugyanakkor brutálisan látványos mesét. A Kelet minden egzotikuma keveredik benne a Nyugat technikai vívmányaival és legnemesebb családi mese hagyományaival, ennek eredményeként egy maradandó élményt nyújtó alkotást kapunk, amelyben tarol a CGI-orgia, de minden jelenetében olyan tartalom és mélység található, hogy az felül tudja írni a látványt. Ritka az ilyen moziélmény mostanában, meg kell becsülni!
Nemcsak technikai szempontból van profi munkához szerencsénk, a forgatókönyv olyan, ahogyan a nagy könyvben meg van írva, a történet jól vezetett, a karakterek remekül ki vannak dolgozva, adunk az érzelmeknek és persze a csihi-puhi sem marad el, az egyetlen motívum, amely nem lett kellőképpen megvilágítva az az, hogy voltaképpen miért is zabos annyira a drága nagypapi az unokájára, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen. A lezárás nagyon ötletes és szívet melengető, az egész filmet áthatja a nagybetűs KALAND, alig győzzük kapkodni a fejünket, annyi minden történik Kubóval és nem hétköznapi kompániájával, nevezetesen egy majommal és egy amnéziás bogár-szamurájjal. A varázslat tökéletesen működik nemcsak külsőleg, hanem a beltartalom tekintetében is, szó szerint a székhez szegez az izgalmas történet, amelyben rengeteg váratlan fordulat található, és annak ellenére tud szívfacsaróan tragikus lenni, hogy közben abszolút mértékben áthatja a humor, és tökéletesen egyedi univerzummal rendelkezik, amellyel messze messze ki tud emelkedni a tucat animációs filmek tengeréből.
Az utoljára gyerekkoromban gyakorolt origami emelődik művészi szintre ebben a varázslatosan szép moziban, amelyben önálló életre kelnek a papírdarabok, számtalan alakot képesek ölteni Kubó különleges képességeinek köszönhetően, de mindent visz a kis papír szamuráj, aki minden körülmények között mutatja az utat kardjának segítségével. Hihetetlen mennyiségű ötlet és rendkívüli kreativitás hatja át ezt a kihagyhatatlan darabot, amely azonnal a bűvkörébe tud vonni mindenkit, függetlenül attól, hogy nagyon távol áll a képi és lelki világa a megszokottól. Mint minden jó mese, ez az alkotás is okosan tanít szépre és jóra, kihangsúlyozásra kerül benne a család, a szeretet, és a megbocsátás nemes eszméje, egyátlalán nem szájbarágós módon prezentálva.
Kellemes meglepetés a sok csalódás után, végre egy minőségi mozit kap az erre már nagyon kiéhezett néző, aki kellőképpen elbűvölésre kerül a játékidő alatt, és miközben nincs más dolga, hogy végignézze, ahogy a jó győz a rossz felett, ahogyan annak lennie kell, el is gondolkodhat az élet valóban fontos kérdésein, miközben éppen ámulva nézi az éppen akutális vizuális csodát, és betegre neveti magát a bőséges, ámde egyáltalán nem túladagolt poénzuhatagon. Szerethető és elismerésre méltóan magas minőségű fimről van szó, itt nincs helye a hezitálásnak, irány a mozi!
9/10
A Kubó és a varázshúrok teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
