Könyvkritika: Fiala Borcsa: Szerinted? (2016)
2016. október 08. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Fiala Borcsa: Szerinted? (2016)

Soha rosszabb első könyvet!

 fiala_borcsa.jpg

A WMN-es lányok nagyon jól tudnak írni (az esélyegyenlőség jegyében rögtön leszögezném, hogy férfiak is írnak az oldalon, és szintén nagyon jókat, de az alapgárda hölgyekből áll), annyira, hogy még arra is rá tudtak venni, hogy egy tőlem teljesen távol eső témában is elolvassak tőlük egy könyvet. Fiala Borcsa karcosan vagány stílusa mindig is nagyon tetszett (amúgy nem tudnék kedvenc írót a választani a szerintem jelenleg legnívósabb online női oldal szerzői közül, mindannyian kivétel nélkül nagyon tehetségesek), ezért nem volt kérdés, hogy el fogom olvasni az első könyvét, még akkor is, ha a tárgykör merőben kívül esik az érdeklődési körömön. Egy kamaszlány és az anyukája közötti idegörlő csatákat meséli el nekünk az írónő, mérhetetlenül empatikusan, és elsöprő erejű szöveggel. Kár, hogy a leánygyermek naplója fényévekkel jobban sikerült, mint az anyukáé, de ettől függetlenül mindenkinek ajánlom ezt a kötetet, kiváló kikapcsolódást tud nyújtani, soha rosszabb első könyvet!

Janka 14 éves kamaszlány, fejlődő teste és lelke minden kínját naplójával osztja meg, mert úgy gondolja, hogy ez az egyetlen fórum, ahol őszintén kifejtheti a gondolatait, mert őt senki sem érti meg, csúnya, esetlen, folyamatosan hülyeségeket művel, és egyáltalán. Mindeközben édesanyja, a 40 éves Eszter próbálja túlélni csemetéje viharos kamaszkorát, és közben saját problémáival is meg kell küzdenie...

Nincs se férjem, se gyerekem, tehát halvány lila gőzöm sincs, milyen lehet együtt élni egy kamasszal, és azt gondoltam magamról, hogy olyan nagyon nem is akarom tudni (teljesen máshol tart az életem, nagyon távol áll tőlem ez a téma), tényleg csak a szerző miatt lettem kíváncsi a könyvre. Meghökkenve forgattam a kezemben a kötetet, fogalmam sem volt, hogyan fogjak bele, ugyanis merőben extrém a szerkesztése: az alkotás egyik fele a lány naplója, aztán meg kell fordítani az egészet, és a másik oldalon olvashatjuk az anyuka történetét, majd elő kell kapni egy ollót és fel kell vágni a közepét ahhoz, hogy megtudjuk, mi a történet vége. Már ettől a nem hétköznapi külsőtől elfogott a vágy, hogy azonnal nekiálljak az olvasásnak, amelyet némi hezitálás után a leánygyermek naplójával kezdtem, hogy aztán le sem tudjam tenni, amíg a végére nem jutottam.

szerinted.jpgJanka naplója simán szenzációs, a kamaszlélek minden heve ott jajong a sorokban, van itt szerelem, féltékenység, nővé válás, meg nem értettség, anyautálat, nagymamaimádat, egy patchwork család minden kínjával és szépségével súlyosbítva, olyan elementárisan jó szöveggel előadva, hogy simán le lehet fordulni tőle a székről. Igazi időutazáson vehettem részt, saját 14 éves korombeli önmagammal futottam össze a kötetben, ugyanezen az érzelmi amplitudón vészeltem át ezt az időszakot, csak a technikai háttér változott, hiszen akkor még nem volt Facebook és okostelefon, de minden más változatlan formában zajlott le zsenge lelkemben sok évvel ezelőtt (na jó, azért ennyire nem vagyok idős, 40 vagyok idén, de 20-nak érzem magam, olyan jól érzem magam jelen pillanatban a bőrömben). Kíváncsian fordítottam egyet a könyvön, hogy megismerjem az édesanya történetét is, és egy picit csalódott voltam, mert ez a rész jóval halványabbra sikeredett, de csak az első részhez képest, itt sajnos már nem szárnyalt annyira fennen az írónő tolla, de egyetlen percre sem volt unalmas a történet, a vége pedig kifejezetten szórakoztatóra sikeredett.

Abszolút mértékben családi könyvről van szó, istenien tud szórakozni rajta kicsi és nagy, és talán még meg  közelebb is hozhatja egymáshoz az érintett feleket az, ha megismerik a másik nézőpontját. Mert ne feledjük el, az anyukák is ugyanolyan zűrös kamaszlányok voltak egykoron, mint gyermekük, csak már elfelejtették, ezért nem árt emlékeztetni őket egykori önmagukra. A gyerekek még nyilván nem értik meg a felnőttek problémáit, de Fiala Borcsa megpróbálja nekik úgy átadni az anyukájukban kevergő érzések kavalkádját, hogy kapjanak már ahhoz a buksi fejükhöz egy kicsit, és legyenek már tekintettel az ősök ideigeire, mert nem csak ők vannak a  világon, másoknak is vannak problémái, csak mások, mint nekik.

Okos kis könyv ez, szórakoztatva tanít, nem fekszi meg a gyomrot, nem akar világmegváltani, és megmondani a tutit, hanem az általam mélységesen tisztelt bohócdoktorok filozófiájának alapjaira helykedik: a nevetés gyógyít. Mert a kamaszkor egy olyan állapot, amely megviseli a gyereket és a szülőt is, kell egy kis lelkivigasz ebben a szüntelen háborúban, erre pedig ez a kis kötet tökéletesen megfelel. Fiala Borcsa első könyve tehát összességében jól sikerült, a gyerekbetegségek majd kijavításra kerülnek a következőben, érdemes beszerezni, reménytelenül bele fogunk veszni a jól tálalt, hétköznapian különleges történetbe!

8/10

A könyvet a Manó Könyvek Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5511764113

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anyalizis 2016.11.08. 14:31:14

Jó a kritika, és kedvet is csináltál az elolvasáshoz. Egy igazán apró megjegyzés, hozzád: kérlek, legalább te ne alkalmazd már ezt az unos-untalan fordulatot, hogy "kijavításra kerülnek". A magyar igazán egyenes nyelv: a hibákat kijavítja az írónő, oszt jónapot. Bocs, a kukacoskodásért, de kapásból magasra tetted a lécet, így az ember nálad jobban el van kapatva. Egyebekben minden jókat.:-)

FilmBaráth 2016.11.08. 17:29:22

@anyalizis: Köszönöm az építő jellegű kritikát:-) Örülök, hogy tetszett a kritika, jó szórakozást a könyvhöz!:-)