Kiéhezettek / The Girl with All the Gifts (2016)
2016. október 03. írta: danialves

Kiéhezettek / The Girl with All the Gifts (2016)

thegirl2.jpgAz egyre gyakrabban felmerülő kérdést, miszerint a néhány év leforgása alatt a popkultúra egyik meghatározó részévé vált zombimitológiát meddig lehet még facsarni, rendre azzal a válasszal zártam rövidre, hogy a kreatív alkotók mindig meg fogják találni, hogyan lehet még frissességet vinni a zsánerbe. Ugyanakkor tény az is, hogy ezek a próbálkozások legtöbbször csak a hézagok betömködéséről szóltak, hogy megtalálják azokat a területeket, ahova még nem férkőzött be a motívum, ugyanakkor annak szinte minimális esélye volt, hogy például a 28 nappal később vagy a Legenda vagyok nyomdokaiban járó műfaj(át)formáló alkotások születhessenek még. (Bár a World War Z lehetett volna az, ha hű marad a könyvhöz.) Egészen eddig a pillanatig, amikor megérkezett a Kiéhezettek.

Ami nagyon hamar feltűnő lehet Mike Carey (saját regényéből adaptált) forgatókönyvében, hogy egyáltalán nem kell kompromisszumokat kötni abban a tekintetben, hogy a műfaji elemek vagy a mögéjük épített gondolatiság talaján kíván újat létrehozni. A kortárs zombifilmek általában ezek közül egyikre képesek csak fókuszálni (ld. az egy izgalmas metaforát gyártó, de a standard zombi-képre támaszkodó Maggiet, vagy az élőhalottak fenyegetését egy sajátos helyszínnel fokozó, de gondolkodás terén már megbicsakló Train to Busant), viszont a Kiéhezettek nemcsak egy új, érdekes megoldásokat és ötleteket szolgáltató megoldással érkezik a zombik kapcsán, de ezt megfelelően bele is képes építeni a narratívájába.

Adott ugyanis egy fertőző gomba, amely vérszomjas agyhalottakká változtatja az embereket, azonban az egyik túlélőcsoport olyan gyerekekre akad, akikben még nem ment végbe teljesen a változás. A rideg körülmények között tartott zombi-ember hibrideket ugyan értelmes gyerekekké tudták nevelni, de a reflexeiket nem voltak képesek legyőzni - igaz, nem is ez volt a cél, hanem hogy egy vakcinát állíthassanak elő a szervezetükben termelt ellenanyagból. Melanie (Sennia Nanua) éppen akkor kerül a boncasztalra, amikor a bázist lerohanják a "kiéhezettek", így kísérleti nyúlból végül ő lehet az, aki segít életben maradni egykori fogvatartóinak a számukra ismeretlen és veszélyes, de Melanie számára egyre inkább természetes környezetnek bizonyuló világban.

thegirl.pngA Kiéhezettek fő konfliktusa tehát Melanie ösztönös és emberi tulajdonságainak folytonos konfliktusára épül, amelyet környezete megnyilvánulásai rendre felkorbácsolnak. Borzasztó fontos tehát a többi karakter szerepe, akik gyakorlatilag tökéletesen egészítik ki egymást, mindannyian más oldalát világítva meg a főhősünket övező ellentmondásosságnak: Parks őrmester (Paddy Considine) veszi a legkevésbé emberszámba Melanie-t, ugyanakkor mindent megtesz csapata túlélése érdekében, Miss Justineau (Gemma Arteton), a lány egykori tanára képviseli az emberi oldalt, míg a látszólag együttérző Dr. Caldwell (Glenn Close) mindvégig szenvtelenül, kutatása alanyaként tekint rá. (Ennek érzékeltetésében pedig sokat segít az egytől-egyig hibátlanul alakító színészgárda.) Ebből is látható, hogy a film alapvetően nem egy fekete-fehér koordinátarendszerben működik, ahol állati és emberi oldal között kézenfekvő a választás, és a Melanie-ban dúló feszültség éppen ezért is képvisel sokkal jobban bármilyen identitásválságot, mint a tinédzserkori útkeresésre becélzott tucat-disztópiák. Arról nem is beszélve, hogy ezzel visszájára fordítja a Romero teremtette trendet, amely a zombik ösztönszerűségét terjesztette ki az egészséges emberekre: itt éppen a zombikat humanizáló mathesoni gondolat érvényesül.

A rendező Colm McCarthy pedig rettentően merészen igyekszik egyenrangúan bemutatni ezt a kettősséget, Melanie zombi-vonásait épp olyan szemérmetlen természetességgel prezentálja, mint az emberieket, a körülötte zajló apokalipszisből pedig egy minden korábbinál kíméletlenebb és kaotikusabb kavalkádott formál hosszú beállításaival és a csak a megfelelő pillanatokban használt gore-ral. A Kiéhezettek ráadásul azon kevés zombifilmek egyike, amelyben a horror is megfelelően működik, hála annak, hogy a forgatókönyv elsősorban állandóan jelen lévő, természetes fenyegetésként, és nem a szereplők döntéseire reagáló, a dramaturgiát mesterségesen lendületben tartó deus ex machinaként nyúl az élőhalottakhoz.

A produkció ügyesen kerüli el az élőhalott-motívum összes áporodott sablonját, ugyanakkor a young adult-regények jellemző megoldásain sokat veszít az éléből. A már említett identitáskeresés ugyan egy továbbfejlesztett, de mégiscsak hagyományos toposz ezekből a művekből, mint ahogy a folyton egy nagyobb ívű továbblépést lebegtető, puskapormentes hangulat is jelen van, annak ellenére, hogy a Kiéhezettekhez nem készült (és felesleges is lenne) a folytatás. Pedig szívesen elnézegetnék még hasonló filmeket, de telhetetlen sem akarok lenni: bőven kielégíti az éhségemet, hogy egy akár mérföldkőnek is mondható darab született a műfajban, amely egyszerre kompenzálja a Walking Dead narratív blöffjeit és a műanyagszerű sci-fi világokat sorozatgyártó ifjúsági regények örökségét is - nem mellesleg pedig egy kiváló film is egyben.

8,5/10

A Kiéhezettek teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4811762135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dzsontra Volta 2016.10.04. 21:45:04

Annyi jó kritikát olvastam erről a filmről, hogy a végén életem egyik legnagyobb mozis csalódásává vált, majdnem annyira, mint az interstellar. Sajnos egy fantáziátlan szarral állunk szembe, ami még a feszültségkeltés gyanúját is igyekszik elkerülni, nem volt olyan pillanat a sztoriban, amit nem tettek nyílvánvalóvá két jelenettel korábban. Az egyetlen értékelhető jelenet a macskás poén volt...

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2016.10.09. 00:30:13

Nagggyon tetszett, az év egyik legjobb horrorja. Sztem üti a the VVitchet is.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2016.10.11. 14:14:50

@Werewolfrulez: Én is imádtam, bár számomra a VVitch inkább horror, ez pedig hatásmechanizmusát tekintve akció-thriller volt számomra. De tök mindegy, mert így is-úgy is simán az év egyik legjobb filmje.

AldoWinnfield 2016.10.11. 17:16:18

Az a befejezés... Az volt a korona az egészen. Nagyon jó film, veletek vagyok! :D @The Man Who Laughs: @Werewolfrulez:

Father Merrin 2017.01.24. 21:11:20

SPOILEREK!

Ha röviden akarom összefoglalni, akkor: mérsékelt csalódás. Csalódás, mert szinte mindenki pozitívan nyilatkozik róla, már-már ódákat zeng arról, hogy mennyire friss, újító és jó és a felszínen valahol tényleg igazak ezek. A hangulat, a rendezés, 1-2 megoldása, na meg a Considine-Close páros tényleg emeli a film értékét (G. Artertont mindenki ajnározza, én viszont csak egy margóra tolt karaktert láttam benne, így színészként se volt lehetősége kibontakozni). Ugyanakkor ha benézünk a motorháztető alá, rögtön látszik, hogy mindez a lehető legsablonosabb, legsemmitmondóbb történetre és ostobaságok garmadájára (ha szeretnétek, elkezdem sorolni, de most ettől inkább eltekintek) van felhúzva.
A coming-of-age jelleg alulkezelt, a generációs összetűzés metaforája inkább elkent - mindkét téren erősíteni kellett volna. Emellett a film egyik legnagyobb erénye (az az ijesztő hétköznapiság, ami már-már szenvtelenül tálalja magát a halált is; lásd: semmi extra, nem szól a nagy zenekar, csak megtörténik és minden megy tovább), egyben az egyik legnagyobb visszahúzóerő is: minden ugyanazzal a tempóval, tompán zajlik le.

Ha jó horror köntösbe bújtatott coming-of-age film kell, akkor ott a Ginger Snaps, a zombi ugyanakkor szubzsáner továbbra is a haláltusáját vívja.

10/5

K.Leslee 2017.02.03. 10:59:12

Mar-mar bosszanto, hogy ebbol mennyivel jobb film lehetett volna. A meglepoen jo alakitasok es a vegig feszult narrativa miatt kiemelkedett a hasonlo temaju alkotasok kozul. Viszont a tortenet kisse elnagyolt, tele tulzasokkal, foleg a vege fele. Nem tudta feledtetni velem hogy egy low budget filmet nezek 7/10.
süti beállítások módosítása