Gázos / Wrong (2012)
2016. szeptember 29. írta: Werewolfrulez

Gázos / Wrong (2012)

A rossz film esszenciális kivonata

wrong-quentin-dupieux_09.jpg

A "rossz film" meglehetősen tág és szubjektív kategória, és mint ilyen, elég sokféleképpen jelenhet meg. Jelentheti azt, hogy az adott produkció unalmas, sem zsigeri, sem intellektuális szempontból nem nyújt izgalmat a néző számára. Azt is takarhatja, hogy zavaró körülmények játszanak bele a befogadói élménybe, melyek nem hagyják a film által felépített illúziót kiteljesedni. Ilyen zavaró körülmények lehetnek a forgatókönyvíró által vétett logikai hibák a történetben, bántó következetlenségek, hiteltelen színészi játék, művinek ható látványelemek, stb. Aztán az is mutathat arra, hogy egy film rossz, ha a megtekintése során ilyen vagy olyan okból kellemetlen érzésünk támad, netán felidegesítjük magunkat rajta, így a produkció a ránk gyakorolt hatása miatt kapja meg a "rossz" jelzőt.

A Wrong, avagy Gázos című 2012-es keltezésű, Quentin Dupieux francia forgatókönyvíró-rendező által elkövetett alkotás egy igazi antifilm, ami igen sok tekintetben kimeríti a hagyományos értelemben vett rossz film kategóriáját... mégpedig direkt. Dupieux korábbi filmjeihez, a debütáló Nonfilmhez ("Nemfilm"), vagy a komoly hírnévnek örvendő Rubberhez (ami egy telekinetikus erővel gyilkoló autógumiról szól) hasonlóan ez a produkció is lebontani igyekszik a film szokványos kereteit, és fityiszt mutatva a nézői elvárásoknak, abszurd megoldások tömkelegével borzolja a kedélyeket.

Már maga a történet is megér egy misét: Dolph Springer kispolgári élete a kutyája körül forog. Egy reggel azonban a szeretett eb eltűnik, és Dolph kétségbeesve keresni kezdi. Keresése során rengeteg furcsasággal kell szembesülnie (pl. a kertjében található pálmafa egy este alatt fenyőfává változik), és folyamatosan azt tapasztalja, hogy az élet valahogy kizökkent körülötte a normális kerékvágásból... aztán megismerkedik Chang mesterrel, aki a kutyákkal történő telepatikus kapcsolat kiépítésén fáradozik, és ezzel a találkozással a helyzete még furcsábbá és érthetetlenebbé válik.

A bevezetőben írtam, hogyan és hányféleképpen lehet rossz egy film, és a Gázos a címéhez hűen bizony számtalan aspektusában "gázos". Vegyük sorra a lehetőségeket! Unalmas ez a produkció? Zsigeri szempontból mindenképpen, hiszen az események lassan haladnak, izgalmak nincsenek, a humor abszurd és csendes, a filmen senki nem fog hahotázni, a néző inkább csak a szemét forgatja és a fejét vakarja majd az agyahagyott fordulatoktól. Intellektuális szempontból már nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen a valóságtól elrugaszkodó, groteszk megoldások, amelyekre a szereplők jórészt olyan nyugalommal reagálnak, mintha az az élet természetes rendje lenne, görbe tükörben bemutatott hétköznapi problémákként is értelmezhetőek. Pl. a folyamatos öntözés alatt álló irodahelyiség megfeleltethető a klímákkal lefagyasztott modern irodáknak - de hiányzik az a kohézió, ami az ilyesfajta a gegeket egységes irányba, egységes mondanivaló felé terelné. Így a Wrong nem alakul át sem célzott szatírává, sem egy David Lynch-féle labirintusfilmmé, csak egy zavaró abszurditásokat önmagukért felvonultató L'art pour l'art produkció lesz, melynek legnagyobb erénye az, hogy következetesen kitart a következetlensége mellett.

still-of-jack-plotnick-in-wrong-_2012_-large-picture.jpg

A filmélményt zavaró körülmények felleltározása a Gázos kapcsán jókora feladat, ugyanis szinte minden harmadik percben olyasmi történik, ami minimum életidegen, de sokkal inkább hihetetlen. Természetesen egyik fordulat sem véletlen, csak éppen ezek ilyen tömegű alkalmazása nem sok fogódzót hagy az egyszerű nézőnek a befogadáshoz. Egy akaratlanul rossz filmben néhány logikai bakugrás zavaróan kirí a történet összefüggései közül, itt viszont kis túlzással a normalitás lóg ki a sok agyament momentum közül. Erre bizony át kell állítania az embernek a gondolkodásmódját, ha végig akarja nézni ezt a filmet... és nem biztos, hogy ennek fényében sokan végig akarják majd.

A színészi játék, mint olyan, számomra nem gyarapította a zavaró körülmények sorát. A főszereplő Dolph-ot alakító Jack Plotnick kiválóan hozta az ártalmatlan kisembert, de a többi színésznek sem kell szégyenkeznie, különösen William Fichtner lubickolt az elvont Chang mester szerepében. Az már más kérdés, hogy hogyan is lehet hiteles színészi alakítást produkálni egy teljesen hiteltelen filmben... a válasz vagy az, hogy sehogy, vagy az, hogy csak megfelelő öniróniával.

Bár nagy különlegességekre nem kell tőle számítani, az alkotás látványvilágával nekem semmiféle gondom nem volt. Problémás látványelemekkel nem találkozni, a fényképezés nagyszerű, a vágások is átgondoltak, tehát a külsőségek aspektusában a Gázos nem kívánt az igazán rossz, trash típusú filmekkel versenybe szállni. A minimalista, jobbára fura elektronikus zörejekkel dolgozó zenét sem nevezném elhibázottnak - jól alátámasztja a film zavarba ejtő hangulatát.

A külcsín tehát korrekt, csak a belbecs a fura. De az nagyon fura ám. Ideig-óráig szórakoztató lehet, de másfél órán keresztül igencsak fárasztó és unalmas ez a fajta khm... "humor". Az az érdekes a film kapcsán, hogy néhol kifejezetten emlékezetes megoldásokkal operál (pl. a "kakakamerás" jelenet frenetikus lehetne), de egészében képtelen lecsapni az egyes jobb (vagy fogalmazzunk így: szélsőségesen abszurd) ötletek jelentette magas labdákat.

wrong.jpg

És ez a kettősség legbosszantóbb az egész filmben: benne van egy Rubber-féle rendhagyó, kifacsart remekmű lehetősége, de Quentin Dupieux ezúttal nem tud élni ezzel a potenciállal. Így hiába szokatlan és viszonylag eredeti a "direkt rossz"-attitűd, hiába szépek a külsőségek, a produkció egyszerűen nem tud értékessé válni.

Nem tudom elképzelni, hogy lenne olyan ember, aki kedvencének nevezné a Gázost. Lehet rá úgy tekinteni, mint egy érdekes filmes kísérletre, amely görbe tükröt tart a hagyományos mozik elé, és közben a rossz film mibenlétének kutatására irányul. Lehet úgy is vizsgálni, mint egy labirintusfilmet, aminek legnagyobb baja az, hogy nem motivál arra, hogy megfejtsd. Lehet egy hatalmas faviccnek is nevezni, aminek nincs igazi poénja. Még akár egy bátor vállalású alkotásnak is titulálható, ami az utolsó percig játszik a nézője elvárásaival...

... de egy biztos: a Wrong nem jó film, és erre nem mentség az sem, ha erre szándékosan törekszik.

 5,5/10

A film teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4711689603

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.