Sully - Csoda a Hudson folyón (2016)
2016. szeptember 26. írta: danialves

Sully - Csoda a Hudson folyón (2016)

208 másodpercből lehetetlen 96 percet csinálni

sully.jpgBiztos voltam benne, hogy a Sully lesz 2016 Kötéltánca: adott egy nyúlfarknyi (jelen esetben 208 másodperces) esemény, amelyet megpróbálnak egész estésre felduzzasztani - ráadásul külön pikantériát adott a párhuzamnak, hogy Eastwood ezt egy másik Zemeckis-film, a Kényszerleszállás szerkezetébe csomagolva kívánta elképzelni. Ahogy ott a bravúros mutatványt követő bűnbakkeresés és önmarcangolás, úgy itt is a csodával határos megmeneküléssel kapcsolatos vizsgálat adja a történet gerincét, csak Sullyn nehezebb fogást találni, mint a Denzel Washington alakított alkoholista pilótán. De a Kötéltánccal szemben is adódik egy lényeges különbség: Eastwood mozija működik.

Persze ettől még a Sully is pont ugyanolyan értelmetlen mozgóképként: gyakorlatilag a baleset és annak utóéletének képeiből van összefércelve fele-fele arányban, nagyjából azzal a vezérlő elvvel összeszerkesztve, hogy amikor kifogy egyikből a szufla, átváltunk a másikra. A forgatókönyv lelkesen sorolja fel az igaz történeten alapuló filmek összes közhelyét a karakterábrázolásban: a főszereplő jópofizását a régi ismerős boltossal, 5-6 utas felszínes kiemelését, vagy a kizárólag baseballról vagy kajáról beszélgető mellékszereplőket. Ezek a részletek dúsítják fel kellő súlyúra az egyébként háromszor is lejátszott balesetet, és redukálják egyben a vizsgálatot egy szintén receptszerűen lefuttatható sablonná. (Még a poszttraumatikus hallucinációkat sem ússzuk meg...)

sully2.jpgA Sully viszont annyival több egy Kötéltánc-szerű klisétárnál, hogy hatalmas szíve van. Eastwood jó érzékkel látta meg, hogy az ikertornyok között séta ugyan bravúros emberi teljesítmény, a New York-iak összefogásának tanúbizonyságát adó mentőakció egy csodálatos összekovácsoló élmény lehet nemcsak a jelenlévők, de a nézők számára is. A katasztrófa előtti másodpercek lebilincselően feszült képsoraira a pontot a megmenekülés katarzisa teszi fel, amely tökéletesen átélhető a moziteremben is. Márpedig napjaink világa elég hasonló abban 2009 New Yorkjához, hogy pont ugyanúgy szüksége van ezekre a hétköznapi hőstettekre (talán jobban is, mint a valóságtól elrugaszkodott szuperhősmesékre és a világunkat pőrén megmutató dokumentarista mozikra), Sully, illetve rajta keresztül Eastwood pedig pont ezt adta meg nekünk. Sajnálatos, hogy a rendező nem tudja ezt az élményt kizárólag a konkrét eseményből tudja csak előhívni, így aztán a szenátusi kihallgatásra épülő befejezésben már megint a bántóan giccses közhelyekre hagyatkozik, végeredményben az előzetesen felmerülő kérdést visszhangoztatva a fejemben: volt-e bármi szükség is erre a körítésre azon kívül, hogy 208 másodpercet lehetetlen 96 perccé duzzasztani?

A Sully tehát folytatja a veterán direktor az Amerikai mesterlövésszel megkezdett tendenciáját: részeiben remek és különleges, egészében felemás és kiszámítható. Azonban az elvitathatatlan, hogy alkalmanként hihetetlen jó érzékkel talál be szívünk mélyére, egy már-már terápiás módon felemelő élménnyel szolgálva. Hogy ez szerencse vagy tehetség kérdése volt, azt - csakúgy, mint a hős pilóta esetében - lehetetlen eldönteni.

7/10

A Sully teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1211733273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Intimitás Gourmet · http://intimitasgourmet.blog.hu/ 2016.09.26. 12:25:44

Eastwood az utolsó jó mesélő rendezők egyike. Olykor csak sztorit szeretnék, csavarok, képi világok, látványok, kézikamerás akciók helyett. Egy jó sztorit, egy jó mesét.
Eastwood ebben jó.

David Bowman 2016.09.26. 19:00:26

Csak úgy megjegyzem, hogy ez az eset egyszer már megesett. Leningrádban egy Tu-124essel 1963ban. Ott a KGB elszedte a fotókat.

ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2014/11/19/kenyszerleszallas_a_nevan
süti beállítások módosítása