Smoking Series: Harry Potter és a tűz serlege / Harry Potter and the Goblet of Fire (2005)
2016. szeptember 25. írta: FilmBaráth

Smoking Series: Harry Potter és a tűz serlege / Harry Potter and the Goblet of Fire (2005)

Voldemort visszatért, az ártatlanság kora véget ért

Az első rész kritikáját itt olvashatjátok.

A második rész kritikáját itt olvashatjátok.

A harmadik részt kritikáját itt olvashatjátok.

 tuz.jpg

Többszörösen sem volt könnyű helyzetben Mike Newell, egyrészt Cuarón iszonyúan magasra tette a lécet az előző résszel, másrészt pedig nagyon jól sikerült ez a könyv (felnőtt fejjel kb. olyan elbűvölve olvastam végig az éjszakát miatta, mint egykoron a Winnetou-t), vagyis a rajongói elvárások az egekben voltak. Emberünk azonban nem volt szívbajos, és össze is hozott nekünk egy jó kis filmet, amely ugyan egy árnyalattal gyengébb lett, mint a harmadik felvonás, de simán a székhez tudta szegezni a nézőket, továbbra is fennen szárnyalt a franchise.

Harry Potter (Daniel Radcliffe) immár a negyedik évet kezdi a Roxfortban barátaival együtt, és a kamaszodás gondjai őt sem kímélik. Azonban nem ez a legnagyobb gondja, sokkal inkább az, hogy egyre sokasodnak a fenyegető jelek arra vonatkozóan, hogy tudjuk ki hatalma erősödik. Ráadásul tudtán kívül még valaki be is nevezte őt a Trimágus Tusára, amelyben három igen nehéz próbát kell kiállniuk a versenyzőknek, akik mind idősebbek és képzettebbek nála. A  mindent eldöntő tusa tragikus eseményekhez vezet...

Megint jól megleptek bennünket az alkotók, gondoltuk, hogy folytatják a jó kis darkos hangulatot, erre megint stílust váltottak, és beletoltak a pofinkba egy iszonyúan menő kalandfilmet, amelyben volt szerelem, kamaszodás, izgalmas tusák (mindjárt a kviddics világkupával nyitottunk, ugye), vagyis Potterék élték a saját kis életüket, azonban a háttérben mindvégig lehetett érezni, hogy Voldemort nem tétlenkedik, vihar előtti csendként lehetne aposztrofálni a film hangulatát. Aztán a Trimágus tusa utolsó felvonása teljesen váratlanul (na jó, azoknak, akik nem olvasták a könyvet) egy temetőben ért véget. és valóra vált mindenki rémálma, a Nagyúr visszatért, mégpedig igen látványos módon, tudtuk, a gyerekkor itt és most véget ér.

Dübörgött a mágia, zsupszkulcs, sárkány (magyar mennydörgő!), auror (fekete mágus vadász), megismertük a legsúlyosabb átkokat, aztán a végére még jutott nekünk egy rendkívül látványos összecsapás Voldemort és Harry között, és akkor a Nagyúr testet öltéséről még nem is beszéltem. Pörgős, érzelmes, akciódús rész volt ez, amelynek az abszolút csúcspontja tudjuk ki színre lépése volt Ralph Fiennes zseniális előadásában. Nagyon erős kontraszt volt a kamaszos báj (mit össze szenvedtek Harryék, amíg összszedtek egy lányt a bálra, de annyira édesek voltak, ahogyan Ronnal próbáltak felnőni a feladathoz) és a félelmetes gonosz megjelenése között, amit Cedric halála tett igazán fajsúlyossá, hiszen a gyerekek nem tudhatták, mit jelent a Nagyúr visszatérése a varázsvilágba, de azt nagyon is át tudták érezni, hogy elvesztették egy barátukat. Kiváló szórakozást nyújtott a film a nézőjének, de erősen éreztették velünk, hogy osszuk be magunknak a bulizást a következő néhány évre, mert innentől kezdve egyre inkább elromlanak a dolgok.

tuz2.jpg

Két és fél órás lett a film, és még így is sok minden kimaradt a könyvből, mégsem unatkoztunk egyetlen percig sem, jól adagolták az akciót és az érzelmet az alkotók. Mindezzel együtt a közepe táján kicsit leült a történet, hogy aztán a végére a frász törjön ki bennünket Voldemort-tól, kisírjuk a szemünket Cedric-en, és a végén elmerengjünk azon, hogy mi jöhet még, ha ez csak a kezdet volt. Patrick Doyle felelt a zenéért, amely most nem volt annyira domináns, mint korábban, a trükkök mára egy picit már megkoptak, de még mindig varázslatosak tudtak lenni. Határozottan kezdenek felnőni a gyerekek, Ron és Hermione között lassan, de biztosan kezd izzani a levegő, Harry sem marad érzéketlen a lányok bájai iránt. De az ő sorsa sokkal nehezebb, mint a barátaié, kezdi megérteni, hogy a végzete a harc a Nagyúrral, amit közel sem biztos, hogy ő fog megnyerni.

Ralph Fiennes lemosott mindenkit a vászonról, pedig csak néhány percre tűnt fel a filmben, Emma Watson, Daniel Radcliffe és Ruper Grint még mindig nagyon jó választásnak bizonyult, bár még mindig inkább a kamaszos bájjal hódítottak, mint a színészi képessegekkel. Alan Rickman, Maggie Smith, Brendan Gleeson és Michael Gambon hozta a kötelezőt, Robert Pattinson még innen az Alkonyat-szérián is tökéletesen felejthető volt.

Valóra vált, amitől mindenki félt, a Nagyúr visszatért, végre volt egy igazi főgonosz a szériában, aki ellen össze kell majd fognia a jóknak, hogy a sötétség fátyola ne hulljon rá a varázsvilágra. De ebben a részben még egy kicsit gyerekek lehettünk, de tudtuk, hogy ez az idilli korszak egyszer és mindenkorra véget ért, innentől kezdve élesedik a helyzet, elkezdődik a harc a mágusok között, és bár a felnőttek és a barátai is segítenek Harry-nek, mégiscsak az ő feladata lesz Voldemort visszaküldése az örök homályba. De ez még odébb van, élvezzük még egy kicsit a gondtalan kamaszkort, ami már soha többet nem tér vissza, az ártatlanság kora véget ért a sorozatban ezzel a résszel, amely összességében igen jól sikerült.

8/10

A Harry Potter és a tűz serlege teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1011670158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása