Szőr Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynöke / Austin Powers: International Man of Mystery (1997)
2016. szeptember 09. írta: danialves

Szőr Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynöke / Austin Powers: International Man of Mystery (1997)

austin-powers-international-man-of-mystery-1.jpgHa kém-vígjátékról van szó, szinte elengedhetetlen eleme egy alkotásnak, hogy a Bond-szérián élcelődjön (még akkor is, ha nem konkrét paródiáról van szó). 1997-ben azonban még nem számított mindennaposnak a 007-esen poénkodni (bár az önmaga paródiájával felérő GoldenEye-t elnézve erre nem is volt akkora szükség), így Mike Myers excentrikus karaktere jogosan válhatott a popkultúra egyik sarokkövévé. Az Austin Powers (és folytatásai) persze rettentő megosztó, sokan túljátszott marhaságoknak, mások az egyik legjobb komédiának tartják, azonban úgy gondolom, nemcsak jó időzítésének hála válthatott ki ekkora hatást, hanem azért is, mert ízléstől függetlenül is egy kifejezetten követendő példát mutatott a paródiák számára.

Ugyanis az Austin Powers még azok közé a filmek közé tartozott, amelyek a paródiát nem tették egyenlővé a saját identitás hiányával: ugyan tény, hogy Myers forgatókönyve erősen támaszkodik a Bond-mozik toposzaira, és azok igencsak direkt kifigurázására, azonban sok munkát fektetett abba is, hogy figurája és a köré épített alkotás ne csak egy karikatúrát képezzenek, hanem kellő mennyiségű eredeti személyiségjegyet is felmutassanak. Szóviccek, vizuális gegek és a filmeket nemcsak külső jegyeikben, de sokszor mélyebben meghúzódó vonásaikban (pl. a szexualitással kapcsolatos hozzáállásukban) is kifigurázó poénok sorakoznak az Austin Powersben, és a megközelítés sikerességét jól mutatja, hogy a legemlékezetesebb momentumok történetesen nem a konkrét paródiából származnak.

austin-powers-mike-myers-image.jpgAzonban éppen ennek eredménye az is, hogy a produkció kis híján szétesik Myers és a rendező Jay Roach kezében: annyira a bőség zavarában szenvednek, hogy a James Bond szolgáltatta magas labdákat csapják le, valósítsák meg a saját komédiájukat, vagy egyszerűen csak ökörködjenek a rendelkezésükre álló keretek között, hogy nagyon nagy bakugrásokkal képesek csak egy koherens filmet kihozni a koncepcióból. Valamilyen szinten persze a humor része, hogy például mindig a beszédes nevű Basil Exposition löki tovább egy huszárvágással az egyébként erősen egy helyben toporgó narratívát, ugyanakkor kifejezetten zavaróak az olyan részletek, mint a sokat szerepeltetett, de végül elvarratlanul maradó apa-fia kapcsolat Dr. Genya és Scott között, vagy a fingós poénok kedvéért végül szintén a semmibe futtatott kaszinós jelenet. Az ehhez hasonló, a történetszövésből erősen kitüremkedő és egyben meglehetősen infantilis gegek sokat rontanak a film máskülönben zseniális szatíráján.

Ez tehát a fő áldozata annak, hogy Myers gyakorlatilag mindennel megpróbálkozott a maga James Bond-paródiájában, azonban az első Austin Powerst még így is egy színes, kreatív, ikonikus pillanatokkal teli és kellemes vígjátékként tarthatjuk számon. És bizony ez egy olyan eredmény, amelyet azóta nagyon kevés hasonló felállásból induló produkciónak sikerült elérnie.

7,5/10

A Szőr Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynöke teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr511679523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

borosnyuszi 2016.09.14. 20:00:58

Nekem baromi szórakoztató azl néhol alpári humora ellenère az Austin sorozat. Egyedülbaz zavart, hogy rendre ismétlődnek a poénok a folytatásban.
De Dr Genya, kicsi Én, Scott, Aranyszetszá, halhatattlaná vált a poénokon keresztül. Reggelig tudnám idézni ezért bele sem kezdek:))) Kötelező!
süti beállítások módosítása