Könyvkritika: Passuth László: Esőisten siratja Mexikót (1939)
2016. szeptember 05. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Passuth László: Esőisten siratja Mexikót (1939)

Barokkosan dagályos, de letehetetlen történelmi regény egy birodalom porba hullásáról

passuth.jpg

550-en egy sokmilliós birodalom ellen - lehetetlennek tűnt, de Hernado Cortés mégis leigázta Mexikót. Vajon hogyan csinálta a spanyol kisnemes, aki nem volt különösebben művelt, és akinek a hitén, a kardján és az akaraterején kívül csak néhány ágyúja, lova, nem kicsit gyülevész "serege" volt, milyen belső tűz vezette át egy ismeretlen világ szívéig, hogyan tudta legyőzni a milliókon uralkodó istenkirályt, Moctezumát? Ma már nagyon kiterjedt szakirodalma van a prekolumbián amerikai történelemnek, ezért aki érdeklődik a téma iránt (=én) tudja, hogy istentelen nagy mákja volt Cortés-nek, egy olyan lélektani pillanatban szállt partra, amikor az azték birodalom túlnőtt saját magán, komoly belső ellenétek feszítették, és a véres emberáldozatokat is éppen megelégelték a tömegek, de az igazán döntő momentum az volt, hogy Moctezuma fanatikusan hitte, hogy a spanyolok Quetzalcoatl-nak, vagyis a Tollaskígyónak a leszármazottai, és mivel kíváncsi volt rájuk, nem tiporta el őket, amíg megtehette, hanem a színe elé engedte őket. Azonban 1939-ben, amikor Passuth megírta ezt a regényt, ezek a források még nem nagyon álltak rendelkezésre, saját maga kutatott a témában, spanyolul is azért kezdett tanulni, mert nagyon érdekelte a téma. Megérte a fáradtság, ezzel a regénnyel érte el első nagy sikerét, majd számos további történettel jándékozta meg a történelem szerelmeseit. Mivel én is ebbe a klubba tartozom, természetesen gyerekkorom óta hatalmas rajongója vagyok az írónak, a teljes életművet olvastam, és nagyon szerettem, de soha egyik könyv sem érhetett fel az elsőként olvasottal, amely történetesen az Esőisten siratja Mexikót volt. Félve újráztam sok év után, nem hittem, hogy kitart még a varázs, de kár volt aggódnom, ezúttal is azonnal rabul ejtett a történet, amelyet annak ellenére olvastam végig teljes izgalommal, hogy már kívülről tudtam. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a történelmet, de szükségeltetik hozzá idő és türelem, mert a barokkos stílust szokni kell, és a 660 oldalas terjedelem miatt sem éppen strandkönyv kategóriába tartozik ez a kiváló regény.

Hernando Cortés kisnemesi származású volt, ami miatt nem táplálhatott volna nagy reményeket jövőjét illetően, azonban elég kalandor szellemet örökölt katona apjától, és addig nem nyugodott, amíg el nem indulhatott Mexikó meghódoltatására. Ő maga sem hitte el sokáig, hogy valóban el fog jutni a távoli istenkirály, Moctezuma palotájába, azonban üstökön tudja ragadni a szerencséjét, és miután földig rombolta a földi Paradicsomot, új spanyol világot hozott Mexikó életébe...

Túl egyszerű lenne elintézni Cortés-t azzal, hogy ugyanolyan rablólovag (konkvisztador) volt, mint megannyi kortársa, és az aranyon kívül az égvilágon semmi sem érdekelte. Alapvetően tényleg a pénzért, a hatalomért és a dicsőségért szállt hajóra, de ha nem lett volna kiváló stratégia, nem sikerült volna annyi reménytelennek látszó szellemi és fizikai csatát megnyernie. Katona volt, véreskezű és kegyetlen, de tisztelte és a maga módján szerette az indiánokat, a többi spanyolhoz képest emberségesen bánt velük (nyilván békeidőre vonatkoznak ezek a megállapítások). Moctezuma sem volt olyan egysíkú személyiség, mint amit a róla kialakult kép sugall, nem votl buta, babonás, elkényeztett király, nagyon is filozófus alkat volt (ez mondjuk nem akadályozta meg abban, hogy emberek tízezreit áldozza fel az isteneknek), és ez okozta a vesztét, hitt a jóslatoknak és a papoknak, túl későn jött rá, hogy tévedett, a spanyolok nem istenek, és nem fognak visszatérni békésen a hazájukba. Rajtuk múlt Mexikó jövője, és ezt a harcot Cortés nyerte meg, egy nagy birodalom lehanyatlott, hogy egy új világ szülessen a romjain.

Passuth könyvéből megismerhetjük Cortés életútját, a fiatal évektől kezdve a hódításon át és az idősebb napokig, a szemünk előtt lesz a szenvedélyes ifjúból harcedzett vezér, akitől a szerelem sem idegen, egy nemesi származású indián lányhoz életre szóló érzelmek fűzik, még egy közös fiúk is születik. Számomra meglepő módon nagyon hangsúlyosak a női karakterek, hiszen ne feletjsük el, a könyv 1939-ben íródott, akkoriban még erősen macsósak voltak a regények, pláne ha egy birodalom meghódításáról szólnak. Malinalli nem egyszerű lány volt, aki tolmácsolt a férfinak, akit szeretett, hanem a korban rendkívül meglepő módon egyenrangú kapcsolatban éltek, kölcsönösen tisztelték egymást (Cortés-nek egyébként felesége volt otthon Spanyolországban, ezért később a lány máshoz ment hozzá, de az érzelmeik hőfokán ez semmit sem változtatott). Ugyanakkor az azték királyi család nőtagjai sem minősíthetők csupán elkényeztetett hercegnőnek, a háttérből nagyon is erősen irányították urukat és az eseményeket.

esoisten_siratja_mexikot.jpgSenki se számítson könnyű olvasmányra, az író lassan, ráérősen meséli el nekünk Mexikó pusztulását, elidőzünk az iskolás éveken, az ifjúkori kalandokon, az igazi izgalmak akkor kezdődnek el, amikor a maroknyi sereg hihetetlen vakmerőséggel elindul meghódítani az ismeretlen világot. Rengeteg vérrel és kegyetlen csatákkal vívják ki maguknak a győzelmet, Cortés valódi hadvezérré növi ki magát, vesztes helyzetből is meg tud nyerni döntő ütközeteket. Végül az övé lesz az aranyváros, hogy aztán mindent elveszítsen, porig rombolja a birodalom egykor ragyogó szívét, hogy aztán spanyol módra újraépítse. Sok szálon fut a történet, amely mai szemmel nézve nem kicsit dagályos stílusban került megírásra, azonban annyira bele tudjuk élni magunkat az eseményekbe, hogy úgy érezzük, ott harcolunk Cortés oldalán, együtt tépelődünk Moctezumával azon, hogy mit kezdjen a fehér istenekkel, és megannyi más szereplő sorsát is kíváncsian figyeljük, mert megismerjük és sokszor számunkra is érthetetlen módon megkedveljük őket, még a legutolsó spanyol martalóc katona motivációit is megértjük.

Kell egy kis idő, amíg az olvasó szeme és szíve megszokja a mára már kicsit avittas stílust, de nagyon hamar magába szippant a történet, amelyben két világ találkozik, istenek emelkednek fel és tűnnek el, egy nagy kor süllyed el az idő végtelenjében, hogy egy másik időszak kezdődjön Mexikó életében. Nagy ívű történelmi regényt írt Passuth László, amelybe nagyon könnyű beleszeretni, de csak akkor fogjunk hozzá, ha nincs sürgős dolgunk, mert garantáltan nem tudunk szabadulni Esőisten világától, amelyet a földig rombolt a spanyolok arany (amelyet az indiánok az istenek bélsarának neveztek) iránti éhsége, de még inkább világhódító arroganciája. Nagyon sokat megtudunk egy népről és egy korszakról, amely már régen lelépett a történelem színpadáról, de a Passuth soraiban új életre kelnek, és helyet követelnek maguknak a szívünkben. Letehetetlen olvasmány!

10/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr411669562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

luftwaffe44 2016.09.05. 18:49:23

Kiváló történelmi regény. Ez vett rá, hogy jobban utánnaolvassak a mezoamerikai kúltúráknak (toltékok, aztékok, maják) :)

Személyes kedvencem Passuthtól a Bíborszületett, valamint az erdélyi támájú regényei (Sárkányfog és Négy szél Erdélyben).

FilmBaráth 2016.09.05. 18:50:53

@luftwaffe44: Mindegyik említett könyvet nagyon szerettem:-) De hát mindig az első könyv marad a kedvenc:-)

luftwaffe44 2016.09.05. 20:17:02

@FilmBaráth: Én is az Esőistent olvastam először, de a Bíborbanszületett valahogy közelebb áll hozzám. Valószínűleg a regény középkori magyar kapcsolódásai miatt ;)

luftwaffe44 2016.09.05. 20:19:30

@FilmBaráth: A kritikád jó és olvasmányos. Jöhet a többi Passuth ;)

FilmBaráth 2016.09.05. 20:20:51

@luftwaffe44: nekem az erdélyi témájú könyvek jobban bejöttek, mert nekem meg az erdélyi fejedelemség a szívem csücske:-) de a Bíborbanszületetett is nagyon jó:-)

FilmBaráth 2016.09.05. 20:21:34

@luftwaffe44: Köszönöm, csak idő kérdése, és sorra kerülnek:-)

David Bowman 2016.09.05. 21:54:12

Nekem is tetszett, de ennyire azért nem. (7/10) Aztán megpróbáltam valami másik könyvét, de nem tetszett, így ejtettem a pasit. Valami pásztorgyerekről szólt, aki régész lett.

FilmBaráth 2016.09.05. 22:01:30

@David Bowman: Megszólal a sírvilág:-) nekem az is tetszett:-)

Terézágyú 2016.09.06. 08:19:00

Én Passuth-tól csak a négy (és fél) visszaemlékezését olvastam... valamiért a regényeihez nincs kedvem...

Kyria 2016.09.06. 17:39:35

Nekem nagyon nem tetszett, pedig imádom a történelmi regényeket. Ez számomra egyszerűen unalmas volt, nem voltak "képszerűek" a leírások és nem voltak életszerűek a jellemrajzok, ráadásul úgy éreztem, soha nem fogunk eljutni A-ból a B-be, úgyhogy végül abba is hagytam. De a témánál maradva, eddig a legjobb, amit olvastam Leon Uristól az Exodus (Ő egyébként számos történelmi regényt írt, úgyhogy ajánlom figyelmedbe: pl. a berlini légihídról írt Armageddon tényszerű és érdekes, az Írország történetéről szóló /Szentháromság, Megváltás/ pedig egy egészen kivételes "dupla regény"). Megragadott Ken Follett évszázad trilógiája is, különösen a harmadik könyv a 60-as évek Amerikájának sodró lendületű leírásával (de mindegyik részben van felejthetetlen epizód). És Khaled Hosseini-től a Papírsárkányok, ami Afganisztánról szólva egyszerre letaglózó és felemelő. De a sor elég hosszú és bizonyára mások is folytatni fogják...

FilmBaráth 2016.09.06. 19:51:57

@Kyria: Leon Uris hatalmas kedvencem, az összes könyvet olvastam tőle, amit említettél. Ken Follett nekem annyira nem jött be, a Papírsárkányokat még nem olvastam:-)

Terézágyú 2016.09.07. 07:54:00

@Kyria:
Azért Passuth ezekhez képest más kategória, nem? :)
Ő komoly(nak szánt) író, míg pl. Follett... meg Uris...

Lehet, hogy ezért nem tetszik Passuth :)

Kyria 2016.09.07. 10:21:14

@Terézágyú: Minden lehet. Bár azzal nem tudom, mi a probléma, hogy a történelmi tényeket érdekes cselekményszövéssel és hihető jellemrajzokkal körítik. De természetesen ízlések és pofonok...

Kyria 2016.09.07. 19:41:37

@FilmBaráth: Tegnap este gondolkodtam, hogy az elmúlt évek olvasmányaiból melyek azok, amik ebben a kategóriában emlékezetesek maradtak és azért eszembe jutott még néhány...mint pl. Akszjonov: Moszkvai történet c. regénye (családtörténetbe ágyazott történelem az 1920-as évek elejétől az '50-es évekig), aztán Knight: Légy hű magadhoz c. műve, ami egyrészt a II. vh. előtti Anglia társadalmának, másrészt a háború egyes eseményeinek leírásában rendkívüli, Spirótól a Fogság a történetet övező elképesztően alapos és részletgazdag kutatómunka okán (bár ez kissé rá is telepszik a cselekményre, mindenképpen kihagyhatatlan mű).
Kíváncsi lennék a Te "remek" és "nagyon jó" kategóriás regény címeidre is.
Küldök Neked egy honlapcímet, itt számos különféle szempont szerint lehet "mazsolázni", (pl. a megtörtént eseményeken alapuló művek itt: www.lib.unideb.hu/kihivas2015_igaz_torteneten_alapul), de vannak a Pulitzer-díjasok, a több mint százévesek és persze számos más csoportosítás).
Végezetül pedig - igaz, teljesen más műfaj - a közelmúlt nagy élménye volt számomra a "Nevem Pilgrim" (fontos, hogy a net-en megjelent részletek nem ragadják meg a könyv lényegét!), rendkívül izgalmas, sodró lendületű (néhol ugyan brutálisan kegyetlen) regény, amelynek hatalmas érdeme az a komplexitás, amellyel napjaink történéseire reflektál.

Kyria 2016.09.07. 19:44:49

@FilmBaráth: ui.: a megküldött webcím valamiért csak másolás-beillesztéssel működik.

FilmBaráth 2016.09.07. 20:59:34

@Kyria: Köszönöm a technikai segítséget, így már meg tudtam nézni az oldalt:-) Én úgy látom, hogy mostanában nagyon divatos a történelem, egyre többen próbálkoznak a műfajban, melynek következtében a színvonal sajnos rohamosan romlik. Az én abszolút kedvencem a Bíró Szabolcs, szerintem nála jobban senki nem tud most történelmi regényt írni nálunk. Baráth Katalin Dávid Veron-történetei is nagyon jók, ahogyan Kondor Vilmos Budapest sorozata is kiválóan idézi meg az adott kort. Ugron Zsolna könyvei is elég színvonalasak, a Hunyadi sagát is érdemes elolvasni. Egy igazi gyöngyszem Aline Ohanisian-tól az Orhan öröksége (kritika itt: smokingbarrels.blog.hu/2016/05/02/konyvkritika_aline_ohanesian_orhan_oroksege). A nevem Pilgrim tervbe van véve, előbb-utóbb eljutok odáig, hogy elolvassam:-)

Kyria 2016.09.07. 21:27:27

@FilmBaráth: Köszönöm szépen, szemezgetek belőlük (és vicces, de a Te hivatkozásod is csak másolás-beillesztéssel nyílik...ej, a számítógéplélek...).

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.09.07. 22:35:32

@FilmBaráth: @Kyria: Üssetek egy szóközt a link és a zárójel közé, mert beleveszi a zárójelet is a linkbe ;)

kheiron 2016.11.19. 22:10:04

Nagyon jól megírt ismertető egy szuper könyvről.

Úgy néz ki, hogy foglalkozol az írásaiddal, mert nagyon sokat fejlődött a stílusod, komolyan gratulálok!

:-)
süti beállítások módosítása