Smoking Series: Harry Potter és a bölcsek köve / Harry Potter and the Sorcerer's Stone (2001)
2016. szeptember 04. írta: FilmBaráth

Smoking Series: Harry Potter és a bölcsek köve / Harry Potter and the Sorcerer's Stone (2001)

Chris Columbus elsőre elkapta az aranycikeszt

hp.jpg

Mugliságom addig a percig tartott, amíg Dumbledore professzor besétált a vászonra, és egyetlen hang nélkül elsötétítette az utcát. Amikor McGalagony professzor macskából kedves idős hölggyé vált, már tudtam, hogy el fogok veszni. Azonnal magával ragadott a varázslat, habár már közel sem voltam tini, amikor először volt szerencsém J, K. Rowling mesés világához. Azóta sem sikerült felnőnöm, mert még most, ennyi év után is azonnal gyerekké váltam, és annak ellenére vártam tágra nyilt szemekkel a kalandokat, hogy természetesen kívülről tudtam, mi fog következni. Nem véletlenül vált a 2000-es évek legjobb tini fantasy-sorozatává a franchise, megvan benne az a bizonyos plusz, amivel székhez tudja szögezni a nézőjét. Ehhez kevés lett volna a látvány, kellettek a könyvek, amelyekben egy saját univerzumot álmodott meg az írónő, jól megírt karakterekkel, izgalmas kalandokkal. Szerencsére a kezdő epizód jó kezekbe került, Chris Columbus kiválóan értetett a gyerekek és a szüleik nyelvén, igazi családi mozit adott nekünk, olyan jót, hogy még ennyi év után sem kopott meg a fénye.

Harry Potter (Daniel Radcliffe) 11 éves koráig nem sok örömet talál az életében, nem éppen szerető család veszi körül, azonban ekkor megérkezik a meghívója a Roxfort iskolába, és kiderül, hogy ő valójában varázsló, akárcsak a szülei. Boldogan hagyja hátra mugli famíliáját, és elindul a mágikus kalandok felé, amelyek során igaz barátokat szerez, és kiderül, hogy halálos ellensége él, és el akarja pusztítani őt...

Mai szemmel nézve az akkor a legmagasabb technikai szívonalat tartalmazó látványelemek már megmosolyogtatóak, de ez lényegtelen, mert a mese még ma is hatni tud a nézőre, melynek alapkövét a világsikert aratott könyv (naná, hogy letoltam anno az összeset a film után, és igen, az idén megjelenő új is elő van már rendelve annak rendje és módja szerint) alapján készült kiváló forgatókönyv volt. Harry Potterrel együtt csodálkozunk rá a varázslóvilág csodáira, teljes szívünkből szurkolunk neki a kviddicsmeccsen, utáljuk Pitont (persze a végén kiderül, hogy tévedtünk, de nem baj, legalább jól meglepődünk ezredszer is), imádjuk Dumbledore-t, aki pont olyan, mint egy joviális nagypapa, tudjuk kik a jók, kik a rosszak, és ez így van jól. Alapvetően faék egyszerűségű a történet, adott egy árva kisfiú, aki megállja a helyét a legvadabb kalandok közepette is, dübörögnek az érzelmek, életre szóló barátágok köttettnek, és mindeközben istenien szórakozunk a láttottakon. Látványmozi igen, de a minőségi és a szerethető fajtából.

Nem kis tétje volt a kezdő epizódnak, hiszen a könyvek óriási sikere miatt iszonyúan nagyot kellett dobni a moziban ahhoz, hogy a célközönség elvarázsolásra kerüljön, hiszen elég hosszú időre tervezték magukhoz kötni a fizetőképes keresletet az alkotók. Ezért beleadtak apait-anyait, gondot fordítottak a forgatókönyvre, nem sajnálták a pénzt a CGI-részlegre, rutinos rendezőre bízták a filmet, és a castingra is nagyon odafigyeltek (mondjuk nagyon megkönnyítette a dolgukat J.K. Rowling, aki ragaszkodott ahhoz, hogy angol színészeket szerződtessenek a szerepekre, hiszen köztudott, hogy a ködös Albionban a legnívósabb a szakmai képzés), a siker nem is maradt el. Ne feledkezzünk el John Willimas fantasztikus zenéjéről sem, azonnal a Roxfortban érezzük magunkat, ha meghalljuk, ugye?

hp2_1.jpg

Tipikus bevezető részt kaptunk mesés formátumban: megismertük a főbb karaktereket, megszerettük őket, megtudtuk, hogy tudjuk ki egy nagyon gonosz valaki, akivel tuti, hogy rengeteg baj  lesz még, és majd nagyon sok rész múlva nem maradhat el a végső összecsapás közte és Harry között. Végtelenül bájos kis történetet kaptunk a pofinkba, a későbbi részek ismeretében már el sem hisszük, hogy egykoron tényleg ennyire békés és boldog hely volt Roxfort és az egész varázsvilág. Ne siessünk annyira tovább, élvezzük ki minden percét ennek a szívet melengető kis mesének, amelyet csak szeretni lehet Hagridostól, Bolyhoskástól és mindenestül.

Az angol színjátszás színe-java játszik a filmben, Richard Harris, Maggie Smith és Alan Rickman messze kimagaslik közülük, de a hangsúly a három gyerek főszereplőn, Daniel Radcliff-en, Rupert Grint-en, Emma Watson-on van, akik szerencsére túl fiatalok voltak ahhoz, hogy felfogják, milyen felelősség volt rajtuk, ezért felszabadultan tudtak játszani.

Útjára indult tehát a varázslat, amely kitartott még nagyon sokáig, de ez a gyermeki naivitás és az egyszerűségében érzelmes hangulat már soha nem tért vissza, de ezt akkor még nem tudtuk, és miután ezredjére is betegre izgultuk magunkat Harry-ék kalandjain, szinte észrevétlenül lettünk függők, mert kinek kell a hétköznapi szürkeség, amikor itt van nekünk az izgalmakkal és színekkel teli varázsvilág, ahol nagyon is jól érezzük magunkat, alig vártuk a folytatást. Ennyi volt az alkotók célja, nem több, és ezt sikeresen el is érték. Chris Columbus elsőre elkapta az aranycikeszt, hajrá Griffendél, le a Mardekárral, éljen a kviddics, nőjjön fel, aki akar, én biztosan nem fogok!

9/10

A Harry Potter és a bölcsek köve teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr10011652460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása