Tavaly a Sisters mutatta meg, hogy a középkorú hölgyek is ki tudják engedni a gőzt egy fékevesztett bulival, idén a Mike és Dave esküvőhöz csaj keres támadott a rekeszizmainkra egy elbaltázott esküvő közepette jó vaskos káromkodós-tapír humorral, és most itt van a Rossz anyák, ami körülbelül az említett két film metszéspontjában helyezkedik el. A teljes körülhatárolhatóság és pontosság érdekében még csapjunk hozzá a filmélményhez némi Elhajlási engedély-feelinget is 2011-ből - ott középkorú férfiak aljasultak le hasonló módon, mint itt az Amy (Mila Kunis) vezette anyukatrió.

Jelen esetben a főhősnő asszonyok egy napon beleunnak az anyasággal járó stresszbe, és sutba vágják a mindennapi kötelezettségeiket, hogy egy kicsit lazuljanak, és mocskosszájú poénokkal csaljanak mosolyt a nézők arcára. Mindezt persze sem a családjuk, sem a szülői munkaközösség vezetője, a perfekcionista Gwendolyn (Christina Applegate) nem nézi jó szemmel... ebből születik a bonyodalom. Természetesen végül minden helyre kerül, és lesz tanulsága is a történetnek, mert az KELL minden hollywoodi vígjátékba.

A történet tehát Másnaposok-szeria óta megszokott, lassított őrültködéssel, trendi zenékre megvalósított "ereszdelahajam" bulipornó (ami nem meglepő, hiszen Jon Lucas és Scott Moore, a Másnaposok forgatókönyvírói írták és rendezték ezt a filmet). Mégis, miben nyújt mást, miben nyújt többet ez a film, mint a többi hasonló kategóriás vígjáték?

Hogy a legjobbal kezdjem, benne van Kathryn Hahn, aki a nagypofájú, fehérmájú, alkoholista Carlaként nemcsak Mila Kunis elől lopja el a showt, hanem mindenki más elől is, aki ebben a filmben szerepel. A hasonló karakterekben gondolkodó és hasonló vizeken evező Rebel Wilsonnál is Rebel Wilsonabb a hölgy, minden pillanat instant humorbomba, amikor a képernyőn szerepel. A forgatókönyvíró páros egyértelműen az ő szájába adta a legütősebb és legemlékezetesebb poénokat. Hogy csak egyetlen példát említsek: soha nem fogtok tudni ugyanúgy nézni egy kapucnis kabátra, ha meghallgatjátok Carla monológját a körülmetéletlen hímtag előnyeiről.

A többi színésszel sincsen probléma, Kristen Bell és Christina Applegate is nagyszerűen teljesít szerepében, Mila Kunis hozza a tőle elvárt szintet, mint ahogy mindeki más is tisztességesen helytáll a produkcióban (azért félreértés ne legyen, Oscar-díjas performansz sincs). Külön ki kell emelnem Oona Laurence-et, aki Amy túlterhelt, stresszes kislányaként meglepően szórakoztató alakítást nyújt.

Na de hagyjuk a színészeket, mi még az erőssége a filmnek? Például az, hogy a középkorú nézők, elsősorban a házasok elég jól fognak tudni azonosulni a szereplőkkel. Bár viccesen és könnyeden, de a produkció felvet olyan problémákat, mint a kihűlőben lévő házasságok, a női szerepek túlterhelődése (egy feleség legyen jó a konyhában, a munkában, anyaként, stb.),  és a szülők hatalmas felelőssége a gyermekek személyiségének kialakításában. Ezekhez a témákhoz kapcsolódik a produkció végső tanulsága is, amely bár abszolút megmarad a klisés hollywoodi álbölcsességek szintjén, mégis átérezhető és valamennyire hiteles megállapítást jelent: senki sem tudja pontosan, hogyan kell igazán jó szülőnek lenni, így be kell ismernünk magunknak, hogy bizony sokszor hibázunk a gyermeknevelés során... és úgy tűnik, hogy ez az élet rendje. A lényeg, hogy a gyerekek érdekeit mindig tartsuk szem előtt, és tanuljunk a hibáinkból.

Aztán, ha a film pozitívumait nézzük, nem lehet szó nélkül elmenni a végefőcím alatti villáminterjúk mellett sem, amelyek egy plusz réteggel ruházzák fel az Rossz Anyák által végig kerülgetett anya-gyermek kapcsolatot. Egyszerű, de nagyon szívmelengető ötlet volt a szerepükből kilépő színésznők ilyesfajta bevonása  a filmbe.

A poénok minősége és mennyisége is inkább a pozitívumok sorát erősítette számomra. A humor fő csapásiránya kb. a bevezetőben is említett Mike és Dave esküvőhöz csajt keres irányvonalát követi, a káromkodás és az infantilizmus mellett még a csupaszőr szeméremdobok látványa is közös pont. Persze ez a fajta idétlenkedés az intelligensebb humort kedvelők számára lehet, hogy már inkább a produkció gyengeségei közé sorolható.

Minden más, tehát a klisés fordulatok, az egyéni hangulat hiánya, az ezernyi helyen látott fényképezési és vágási megoldások, a kiszámítható dramaturgia, a műbalhé konfliktusok, ezek életszerűtlen feloldásai, a hiteltelen emberi reakciók valamint a totál giccs finálé a negatívumok széles tárházát kínálja a kötözködők számára. Vegyétek úgy, hogy a Rossz Anyák személyében kaptok egy sablonos nyári vígjátékot némi extrával - ezek lennének a fentebb említett pozitívumok.

Summa summarum, nem született egy új viszonyítási alap vagy ilyesmi, de egy egész működőképes komédiát tekinthet meg az, aki jegyet vált erre a mozira. Egyszeri felhőtlen kikapcsolódásnak remek a film, és fontos erénye, hogy nem csak a tizen- és huszonévesek számára bír értékelhető momentumokkal.

7,5/10

A film teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán