Számos olyan apró gyöngyszem érkezik a magyar mozikba, amelyet a közönségnek esélye sincs megismerni. Néhányat ezek közül remélhetőleg felkap a sajtó, és így eljut egy tisztességes nézőszámig. Néhány pedig meg is érdemli ezt. Sajnos A klán ebbe az utóbbi kategóriába már nem tartozik bele: sokak által dicsért egyedisége és különlegessége kimerül abban, hogy nem amerikai, egyébként ugyanis csak egy kiváló téma teszetosza megvalósítása.
Élt ugyanis egy család Argentínában, akik az 1980-as években egyenesen sportot űztek az emberrablásból. Vagyis alapvetően nem a család, csak a titkosszolgálati állással (és a felettesek áldásával) rendelkező apa, az ő két verőembere, illetve a két legidősebb fiú, a többiek bűnrészessége kimerült abban, hogy egyre idegesebben hallgatták a fogvatartottak segélykiáltásait. Ezt a történetet meséli el A klán, nagyjából az összes hibát elkövetve, amit egy effajta életrajzi / igazi történeten alapuló darab elkövethet.
Érdemes rögtön azzal kezdeni, hogy ebben a történetben alapvetően nemigen sikerült megtalálni a "történetet": a háztartás mindennapjainak életképei vegyülnek az emberrablások krónikájával, amelyek közül az utolsó balul sül el, és ez zajlik majdnem két órán keresztül. De nem tudjuk, minek a hatására vágott bele a család a bűnözői életmódba, miért vállalják a kockázatot azok után is, hogy már hatalmas vagyont gyűjtöttek össze, és hogy mi vezetett végül a bukásukhoz. A kvázi-főszereplő középső fiú, Alex vívódása is látszólag kimerül az alkalmankénti bűntudatban, apjával kialakuló konfliktusa pedig nem jut tovább az indulatból egymás fejéhez vágott sértéseknél.
Pedig ebben a sztoriban éppen a szereplők lelkivilága, a fejükben lejátszódó küzdelmek, az őket ebben az életveszélyes spirálban tartó erők lennének a legérdekesebbek, és mégis pont ezekből nem kapunk szinte semmit. Viszont ehelyett láthatunk családi vacsorákat, Alex sikereit és bimbózó szerelmét egy lánnyal, az emberrablások pillanatait pedig rendre hosszú snitteken keresztül követhetjük, hogy nehogy lemaradjunk valamiről. Ezt forgatókönyvírói aránytévesztés talán az a rövid szakasz mutatja a legjobban, amikor Alexet elküldik a bűnöző életmód elől Új-Zélandra menekült bátyjáért, hogy hozza haza, nemsokára pedig ott áll előttünk a fiatalember - arra pedig csak később kapunk egy nem túl acélos magyarázatot, hogy miért választotta végül mégis az emberrabló-létet. Pedig alapvetően a karakterek és az egész szituáció megértésének a kulcsa lehetett volna, ha látjuk, hogy miért tér vissza ebbe a világba valaki, aki egyszer már sikeresen maga mögött hagyta azt.
A narratíva gerincének fókuszálatlansága mellett pedig további zavarba ejtő apróságok nehezítik a befogadást. Érezhető például a szándék, hogy az eseményeket történelmi kontextusba helyezzék, azonban néhány, Argentínán kívül beazonosíthatatlan politikus beszédén kívül ehhez nem sok segítségét kapunk. Az is szinte félszavakból derül ki, hogy a családapa felettesei és kollégái tudtával követhette el az emberrablásokat, viszont a részletek, hogy ez milyen formában, milyen erőviszonyok mentén zajlott, itt is homályosak maradnak. Ráadásul zavarosságot fokozandó, a mű rögtön a mindennek véget vető rendőrségi razzia képeivel kezd, és aztán időnként teljesen véletszerűen visszatér még ezekhez.
Stiláris szempontból sem tudnék tehát elismerően nyilatkozni a produkcióról (leszámítva a már említett, remekül megkomponált hosszú snitteket), azt például egyáltalán nem mondanám friss (és a mű hangvételéhez feltétlenül illő) húzásnak, hogy éppen a legnagyobb szörnyűségeket kíséri a legvidámabb zene. A klán tehát vizuálisan és narratíva tekintetében is azt az erőtlen leckefelmondást képviseli, amely csak a felszínre világít rá, a mozgatórugókra már nem. A klán tulajdonképpen egy családi képeskönyv, amely annyiban valóban különleges, hogy a mosolygós ünnepek mellett a pincében rejtegetett sötét titkokat is megmutatja, de ez még kevés ahhoz, hogy egy működőképes és hatásos filmélménnyé váljon. És ezen még az sem segít, hogy nem az USA-ban, hanem jóval délebbre készült.
6/10
A klán teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán