Másodvélemény: Egy komoly ember / A Serious Man (2009)
2016. augusztus 12. írta: danialves

Másodvélemény: Egy komoly ember / A Serious Man (2009)

a-serious-man-28165_14.jpgFroG kritikáját itt olvashatjátok

A Coen-testvérek elmúlt 10 évének munkásságát szinte mindenki ismeri: a Nem vénnek való vidék, a True Grit, az Égető bizonyíték (de még a 2 Oscar-jelölésig jutó Inside Llewyn Davis is ide sorolható) ha nem is lettek világraszóló sikerek, az adott év filmtermésének sokat emlegetett darabjai mind a mai napig. Közöttük bújik meg szerényen az Egy komoly ember, amelyről talán hajlamosak is vagyunk elfeledkezni ha a rendezőpáros munkásságát nézzük. És a filmet nézve valahogy teljesen magától értetődő, hogy soha nem is tudott felülemelkedni ezen a jelentéktelenségen.

Larry Gopnik (Michael Stuhlbarg) egy átlagos zsidó kertvárosi családapa valamikor a 70-es évek tájékán. Élete azonban egyik napról a másikra elindul a lejtőn: felesége bejelenti, hogy válni szeretne, egyik diákjának vesztegetési kísérlete lehet, hogy el fogja gáncsolni előléptetését, mindennapjait apró-cseprő kellemetlenségek övezik, és még saját gyerekei és ijesztő szomszédja tiszteletét sem képes kivívni. Hívó emberként sorra járja a rabbikat, hogy felfedezze Isten szándékát kálváriája mögött, azonban egyikük sem tud megnyugtató útmutatást adni számára, hogy hogyan vegye újra kézbe életét.

a-serious-man-28165_15.jpgAz Egy komoly embernek pont az az értelme, hogy nincs értelme: a hagyományos dramaturgiai okozatiság (miszerint egy film a karakterek reakcióin és döntésein, illetve ezek következményein keresztül fogalmazza meg magát) figyelmen kívül hagyása szerves része a koncepciónak, amely az isteni gondviselés hasonló törvényszerűségeit próbálja ezzel tagadni. (Vagy éppen nagyobb kontextusba helyezni, ha a szándékosan kétértelműen előadott nyitójelenetet tekintjük a történések kiindulópontjának.) Miközben a hollywoodi sablonok szerinti sorsfordítást várnánk Larrytől, a Coen-testvérek egy egysíkú bukástörténetet vázolnak fel, amely egyre kellemetlenebbül marad adós a katartikus megoldásokkal (sőt, az álomjelenetek rendre ezt figurázzák ki), a film azonban annak ellenére is működőképes marad, hogy a tipikus narratív hatásmechanizmusok ellentettjét veszi.

Ez bizonyos szempontból bravúr: kevés alkotás tudja úgy lenyűgözni nézőjét, hogy szinte minden tekintetben szembemegy nézője elvárásaival, azonban az Egy komoly ember mégsem nemesedik remekművé. Coenék ugyanis ezzel a hozzáállással éppen azt érik el, amit a hasonló elven működő Inside Llewyn Davis esetében is, hogy bár alkotásuk sokáig azzal kecsegtet, a kisember nézőpontjából kitörve képes lesz jelentőségteljessé válni, végül visszasüpped a főszereplőjéből és helyzeteiből adódó kisszerűségbe, és önkéntelenül is egy csalódással ér fel, amikor rájövünk, a konklúzió ugyanaz, mint a gój fogsorának anekdotájában: semmi. Akár az idők végezetéig is nézhetnénk Larry küzdelmét, de a végén pont ugyanott tartanánk, ahol a kezdetén.

Ezt a motívumot A nagy Lebowskitól kezdve az Áve, Cézár!-ig munkásságuk egyik fele képes volt kellően szórakoztató formába önteni, azonban az Egy komoly ember szó szerint annyira komoly, hogy stílusának bámulatos következetességét leszámítva nagyon kevés látványos értéke van. Egy igazi filmművészeti kuriózum, amelyet éppen felvállalt jelentéktelensége skatulyáz be egy felejthető darabbá.

7/10

Az Egy komoly ember teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4610261296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koprofágia 2016.08.14. 14:36:17

Pont ugyanezt ereztem a Felszemunel is.
Olyan, mintha rabiztak volna az egyik Tarantino filmet a baratok kozt rendezojere.
Nalam ez a ket csavo tiltolistas lett.

koprofágia 2016.08.14. 14:36:55

Mondjuk en a Lebowskinak is 3x futottam neki,es sose jutottam el a vegere.

isvaen 2016.08.14. 23:03:17

:o(
olyan jól indult a kritika... és emelkedett, azt mondtam, na ez a faszi véggre megértette a Coenék-et aztn huooppp... annyira földhöz ragadt, középszerű lett a vége. igazi marvel-filmen szocializálódott nézőre süllyedt.
és a pontozás... c-c-c... ha nem más ajánlotta volna ezt a cikket... így eltekintek attól, hogy a fejem verjem a falba amiért időt pazaroltam rá. inkább az ajánlóét fogom :o)

csak a mihez tartás végett: a lebowski nem lehet pontozni: hibátlan.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.08.15. 00:02:15

@isvaen: Jézusom, jól veszem ki a szavaidból, hogy van film a világon, ami tetszik neked? :O

Sieg 2016.08.15. 09:19:35

Ez pont kimaradt tőlük, de pont amit hiányosságnak leírtál (a sablonos, kiszámítható katarzis hiánya) az ereje lehet az ilyen kisemberekről szóló filmeknek: a századszor is megismételt fordulat helyett odatesz és átéreztet.
A The Man Who Wasn't There sem épp katartikus, cserébe kva jó.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.08.15. 09:29:01

@Sieg: Ez jogos, de szerintem itt azért nem működik igazán, mert a komikum miatt túlságosan el van túlozva egy-két dolog ahhoz, hogy igazán komolyan lehessen venni és át lehessen érezni. Ha ez a része nem működik, akkor meg kénytelen vagyok a hagyományosan filmszerű dolgokat keresni benne.
Legalábbis Coenékkel nekem mindig az volt a bajom, hogy éppen annyi cinizmus van a stílusukban, hogy ne tudj igazán kötődni a figurákhoz, hogy ne tudd magad beleélni a helyzetekbe.
(Mondjuk a Man Who Wasn't There-t meg én nem láttam, szóval lehet, hogy kicsit félreértem, amit mondani akarsz.)
süti beállítások módosítása