Monty Pythonék nem ismertek se Istent, se embert, ha humorról volt szó. Attól sem riadtak vissza, hogy a vallásból csináljanak viccet, bár azért még tőlük is elég necces volt Jézus történetének kifacsarása, de szerencsére annyira szellemesen tették a dolgukat, hogy nem kövezték meg őket, sőt, még nagyobb sikert értek el ezzel a filmmel, mint az én abszolút kedvencemmel, a Gyalog galopp-pal. Sokak szerint ez a legjobb alkotása a nagy csapatnak, nőiesen bevallom, nekem egyetlen halvány árnyalattal kevésbé tetszett, mint az Artúr-mondakör feldolgozása, bár ennek az lehet az oka főleg, hogy javíthatatlan történelemmániában szenvedek. Kétségkívül nagy fába vágták a fejszéjüket az alkotók a témával, de rájuk tökéletesen jellemző módon kihoztak mindent a helyzet és jellemkomikumokból, ismét rácsodálkozhattunk arra, milyen gyarló az emberi természet, és mennyire boldogok a sajtkészítők.

Brian Názáretben született, olyannyira közel a Megváltóhoz, hogy a napkeleti bölcsek először hozzá tértek be, mert öszekeverték vele. Átlagos életet él, nem sok szívjósággal és kedvességgel rendelkező édesanyja társaságában, addig, amíg egy nap meg nem látja a szép Juditot, aki egy radikális politikai pártnak a tagja. Természetesen ő is tag lesz, annak érdekében, hogy a lány közelébe férkőzhessen, azonban a dolgok odáig fajulnak, hogy az emberek azt hiszik, ő a Megváltó...

Ezt a filmet ma már valószínűleg nem tudták volna leforgatni az alkotók, már akkoriban is sok helyen betiltották, de azért végül elegen megnézték ahhoz, hogy kultikus alkotás legyen belőle. Nagyon kényes téma a vallás, Montyék azonban olyan frenetikus poéncunamit fűztek fel rá, hogy nem lehetett haragudni rájuk. Mint minden igazi komédiás, a humorban meg tudták mutatni a mélyen drámai elemeket, amelyeken jól el lehet gondolkodni, miután nagy nehezen sikerül befejeznünk a nevetést. Nagyon erős lett a forgatókönyv, szükségeltetik hozzá egy kis történelmi alapismeret, hogy minden poén üssön, de önmagukban is durván jól működnek a jelenetek. Korhűen idézték meg a korbeli Jeruzsálemet az alkotók, de senki ne lepődjön meg olyan apróságokon, hogy Robert Redford vagy Simon and Garfunkel is említésre kerül a Júdea sokat látott földjén történtek ismertetése során.

Szokás szerint mindenki megkapja a magáét, a politikusok, az emberek, akik a Megváltótól várják sorsuk jobbra fordulását, ahelyett, hogy ők maguk tennének érte. A felkelést szervezők alapvetően Rómától akarnak megszabadulni, de annyira utálják egymást a kis csoportok, hogy inkább egymás torkának esnek, ahelyett, hogy a közös ellenségre koncentrálnának, hiába próbálja őket jobb belátásra bírni az egyetlen realista ember, aki maga Brian. Az egyszerű, de józan gondolkodású ember nem érti maga körül azt az őrületet, amelybe belekeveredett, ő csak a lehetőségekhez képest boldogan szeretne élni, lehetőleg Judittal, ennél több vágya nincs is. A sors iróniája, hogy vallási vezetői szintre emelkedik, és amikor megpróbál valóban hasznos tanácsokat adni az őt követőknek, azok egyetlen szót sem értenek abból, amit mond. Erre a legjobb példa a mára már klasszikussá vált idézet: "mi mind egyéniségek vagyunk".

Nagyon kevés pénzből alkottak ismét zseniálisat a Pythonok, egy újabb bizonyíték arra, hogy a filmkészítés alapvetően nem anyagi kérdés, a kreativitás és a bátor kísérletező kedv sokkal fontosabb ennél. Terry Gilliam megint nem bírta ki, hogy ne legyen egy kis sci-fi (Briant elkapja egy űrhajó, amikor leesik az összeesküvők igen magasan elhelyezkedő székhelyéről), de még ezt is bele tudták illeszteni a filmbe, hogy ne okozzon stílustörést. A lezárásról csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni, pedig hirtelen ötletből született, Eric Idle dúdolgatta a forgatáson a dalocskát, ami mindenkinek megtetszett, így beletették a filmbe, mert ők ilyenek voltak. Nem féltek attól, hogy esetleg megbuknak vele, gátlások nélkül kiélték a humormániájukat, megvalósították minden eszement ötletüket, végsőkig kiéleztek minden poént, és végül meggyőzték a nézőket arról, hogy ez így jó, ahogy van, bármennyire blaszfémia-közeli is a szöveg és a történet.

Minden Monty Python-tag részt vett természetesen a filmben, rengeteg különböző szerepben, ők egyben alkottak egy egészet, képtelenség sorrendet felállítani közöttük, mindenki hozta a tőle elvárható szintet. Mindenképpen szinkronnal ajánlom a megtekintést, hihetetlenül jól sikerült a fordítás, és mivel kiváló színészek kölcsönözték a hangjukat világhírű kollégáiknak, nem volt hiba a kivitelezésben sem.

Örök vita a rajongók körében, hogy melyik jobb film, a Gyalog galopp vagy a Brian élete, mindenki döntse el saját maga, hogy melyik táborhoz szeretne tartozni. Nem tudnék egyetlen szakszerű okot sem felsorolni azért, hogy miért jobb egy picivel szerintem a Gyalog galopp, mint ez az alkotás, egyszerűen nekem jobban bejött és kész. Maradjunk annyiban, hogy mindkét Python-film zseniális, ezek a csapat legjobb alkotásai, melynek legnagyobb bizonyítéka az, hogy mindegyikből hosszan tudjuk sorolni a kedvenc jeleneteinket és idézeteinket. Megunhatatlan klasszikus a saját műfajában, viszlát Brian és köszi!

9/10

A Brian élete teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.