Könyvkritika: Baráth Katalin: Arkangyal éjjel (2016)
2016. június 20. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Baráth Katalin: Arkangyal éjjel (2016)

barath_katalin.JPG

Egy lánynak nem tanácsos egyedül mászkálnia az éjszakában, mert nagyon csúnyán pórul járhat. A családon belüli erőszaknak rengeteg női áldozata van, a brutális férfiak nagyon sok asszony életét keserítik meg. Én szerencsés vagyok, ilyen borzalmakról csak a tévében hallok vagy az újságban olvasok. Azonban a könyv főszereplőjének nincs ilyen mázlija, először lakótársnőjét erőszakolják meg és verik meg brutálisan, és ő sem kerülheti el ezt a sorsot. Azonban ő nem éppen áldozat típus, ennél már csak a hős szerepe áll tőle távolabb. Baráth Katalin papírra álmodott egy olyan női karaktert, akihez képest Lisbeth Salander csak kiscserkész. Ráadásul egy kiváló krimit is letett az asztalra, amelyben megtalálhatók ugyan nyomokban a Dávid Veron - sorozatban megismert panelek, de mégis egy teljesen új világot teremtett, amely nem a századelőn játszódik, hanem napjaink Budapestjén. Brutális, karcos és letehetetlen könyv, amelyben Baráth Katalin bebizonyítja, hogy az egyik legjobb kortárs író, aki új szintre tudja emelni a női irodalmat. Kár lenne kihagyni az életünkből!

Egy fiatal nőt, Borit brutálisan megvernek és megerőszakolnak. Lakótársát, egy magának való, magas, sportos lányt érthetően sokkolja az eset, és magánnyomozásba kezd, hogy kiderítse, ki lehet a támadó. Azonban neki is megvannak a saját kis sötét titkai, ugyanis éjszakánként olyan férfiakat ver véresre, akik nőket bántottak szóval és tettel. Egyáltalán nem tartja magát hősnek, inkább a benne felgyülemlett dühöt és haragot vezeti le ezzel a módszerrel, igyekszik távol tartani magát minden érzelemtől, azonban az események felgyorsulnak, ő pedig vadászból áldozat lesz, azonban nem hagyja magát, bátran szembeszáll a félemeivel...

Elfogultságot kell bejelentem, nagy rajongója vagyok Baráth Katalinnak (akivel csak névrokonok vagyunk - Baráth Zsuzsanna a "civil" nevem), nagyon jó írónak tartom és szeretem a stílusát. Történelemrajongóként természetesen rongyosra olvastam a Dávid Veron-regényeket (a legutolsóról a kritika itt olvasható), a százedelőn nyomozó zsurnálhölgy kalandjai izgalmasak és szórakoztatóak, és mindig van bennünk egy olyan csavar, amelyre nem nagyon lehet számítani. Az évek során szép rajongótábort gyűjött az írónő a sorozatnak köszönhetően, éppen ezért bátor húzás volt részéről, hogy nem a jól bejáratott sorozatot folytatta, hanem egy teljesen új karakterrel, más térben és időben zajló történettel jelentkezett. Nagyon kíváncsian vártam a könyvet, és nem csalódtam, Baráth Katalin van olyan tehetséges és tapasztalt író, hogy nemcsak hozza a tőle elvárt szintet, hanem még rá is tud tenni egy lapáttal.

Nem könnyű több, mint 300 oldalon keresztül fenntartani a feszültséget, de az írónőnek szinte mindvégig sikerül, pusztán egy-két üresjárat, kicsit túlírt jelenet található ebben a remek könyvben, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Egyáltán nem habos-babos lányregényhez van szerencsénk, nagyon is komoly dolgokról beszél benne az írónő az erőszaktól az abortuszon át a politika mocskáig. Azonban azon túl, hogy elgondolkodtat, szórakoztat is, hiszen egy rendkívül izgalmas nyomozás részesei lehetünk. Mindeközben megalkotott egy női akcióhőst, aki nem él éppen erényes életet, a bűn jobban vonzza, mint az erény, ő valóban egy igazi arkangyal, aki sok minden, csak nem egysíkú karakter. A mai Budapesten játszódik a történet, olyan hétköznapi szereplők jelennek meg a könyvben, akikkel bármikor össze lehetne futni az utcán. Az akciódús jeleneteken túl a nagyvárosi magány minden szimptómája is bemutatásra kerül, fáj látni, mennyire szétesnek a családok, és miközben mindenki hajszolja az üres élvezeteket, mennyire hiányoznak a szereplők életébőll a valódi, mély érzelmek.

arkangyal_ejjel.jpgMéregzsáknak - így "becézik" a főszereplőt- , nem volt éppen könnyű sorsa, nagyon szomorú családi titokra derül fény, nem véletlen, hogy erősen hajlamos az agresszióra a fiatal lány, aki megpróbál ugyan beilleszkedni a mindennapokba, de az őt belülről feszítő iszonyatos dühöt nem tudja megfékezni. Az események hatására erős jellemfejlődésen megy át, továbbra sem lesz pozitív hős, de szembe tud nézni a múltjával, és ezzel esélyt kap egy szebb jövőre. A főhősön kívül a többi karakter is éles kontúrral került megrajzolásra, mindegyikükben egy valódi sorsot ismerhetünk meg, függetlenül attól, hogy mekkora szerepet játszik a történetben, nincs olyan érzése az olvasónak, hogy vért izzadt az írónő a megírásukkal, valódi hús-vér figurák lettek, akikről hihető, hogy akár a szomszédunk, vagy a kollégánk is lehet. Éppen az a legbrutálisabb ebben a könyvben, hogy nagyon valóságosnak tűnik, ha eltekintünk a nyilvánvaló túlzásoktól,  ez a történet igazából bárkivel megeshetne.

Annak ellenére, hogy a téma minden, csak nem vidám, meglepően sok humort sikerült belecsempészni a történetbe. A stílus lehengerlő, én többször is ledöbbentem azon, milyen remek szófordulatokat használ az írónő, nagyon messze jutottunk Dávid Verontól, de a könyv ugyanúgy olvastatja magát, mint korábban. Nem múltak el nyomtalanul a történelmi témában írt művekkel telt dolgos évek, rendkívül profin van felépítve a történet, mindig akkor jön a csavar, amikor nem számítunk rá, akciójelenetben sincs hiány, és hát bizony szexügyben sem szégyenlős a szerző (ne gondoljunk semmi romantikusra, a nemi erőszak kerül eléggé naturális formában leírásra). Jól szerkeszett írásmű, amelyben teljes mértékben kibontakozik az írónő kreativitása és virtuóz írástechnikája. Egyetlen negatívumként én azt tudom felróni, hogy egy picit összecsapottnak tűnt a szálak kibogozása, de ezt teljes mértékben feledtetni tudja a rendkívül jól megírt zárójelenet, így összességében azzal az érzéssel csukhatjuk össze a könyvet, hogy imádtuk utálni ezt a borzalmasan jó történetet.

Nem mondanám feminista kriminek Baráth Katalin könyvét, inkább egy rendkívül eredeti női karakterrel ismeretett meg bennünket, aki igazi kuriózum a piacon. Bátor, modern és szókimondó írásról van szó, amely erősen tabudöntögető olvasttal is bír. A nők elleni erőszak sajnos egyre komolyabb probléma, amelyről nem lehet eleget beszélni, hiszen a hallgatás és a csendes tűrés nem vezet sehová, igenis szembe kell nézni az érintetteknek az életüket megkeserítő eseményekkel, és nem passzív szereplőknek kell lenniük a saját életükben, hanem meg kell tanulniuk megvédeni magukat mind fizikai, mind lelki értelemben. A főhős egyáltalán nem pozitív szereplő, de mégis példát tud mutatni a bántalmazott nőknek azzal kapcsolatosan, hogy a saját kezükbe kell venniük a sorsukat. Szórakoztató, de fontos mondanivalóval bíró alkotás, Baráth Katalin sikeresen vette stílus - és korszakváltást, kíváncsian várom a következő könyvet!

9/10

A könyvet az Agave Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr888815218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

David Bowman 2016.06.21. 18:15:17

Csak lenne pénzem könyvekre...
süti beállítások módosítása