Villámkritikák: Lánytesók / Sisters (2015), Moonwalkers (2015)
2016. június 09. írta: Werewolfrulez

Villámkritikák: Lánytesók / Sisters (2015), Moonwalkers (2015)

sisters.jpg

Lánytesók /Sisters (2015)

Két középkorú lánytestvér úgy dönt, hogy a házban, ahol felnőttek, még tartanak egy hatalmas bulit, mielőtt a szüleik eladnák azt. A két tesó közül Maura (Amy Poehler) mindig is visszafogott és anyáskodó volt, míg Kate (Tina Fey) inkább vagány és felelőtlen. A régi osztálytársakkal eltöltött múltidéző bulin azonban megfordítani igyekeznek a szerepeket...

Ebből a történetből Jason Moore, a nagy sikerű Tökéletes hang rendezője egy szerethető, de kissé egyenetlen vígjátékot hozott össze, amiben frenetikus gegek (pl. Skype fagyás, elbénázott szex) és emlékezetes mellékszereplők (rosszarcú kábszerárus, béna poéngyáros meg persze a szexéhes John Leguizamo) váltják az unalmasabb pillanatokat és a közhelyes tanulságokat. A film erőssége a szinte egyöntetűen remeklő színészeken kívül még a nosztalgiafaktor - a középkorú hölgyeket azonnal be fogja szippantani a mozi "emlékezzünk a szép időkre és bulizzunk még egy utolsó nagyot" vonulata. Gyengesége viszont, hogy a női nézőpont kivételével nem sokat tesz hozzá a Project X, Babysitting, Másnaposok típusú vígjátékok világához.

Egyszeri szórakozásnak kiváló, kicsivel jobb az átlagos bulis vígjátékoknál, de sokkal több azért nincs benne.

6,5/10

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán.

moonwalkers.jpg

Moonwalkers (2015)

Nagyszerű alapötletből indul ki ez a francia mozi, amelyet az amerikaiak holdraszállását kétségbevonó összeesküvés-elméletek inspiráltak. 1969-ben járnunk: Kidman, a komoly háborús traumákkal küszködő CIA ügynök (Ron Perlman kiváló a szerepben) azt a megbízást kapja, hogy arra az esetre, ha az Apollo 11 éppen a Hold felé közeledő legénysége csődöt mondana, egy kamu, stúdiókörülmények között leforgatott holdraszállás-felvételt készíttessen el a korszak látnoki erejű rendezővel, Stanley Kubrickkal...

Az agyahagyott alapszituációból természetesen agyahagyott történet kerekedik ki, ám nem pont olyan módon, mint ahogyan arra számítani lehetett. A kifejezetten jó színvonalú színészi játék mellett (Robert Sheehant az isten is beszívott Kubrick-utánzatnak teremtette, de Rupert Grint is ki tud lépni Ron Weasley árnyékából) üdítő színfoltot képez még a váratlanul felbukkanó, brutális gore, valamint pirospont jár a hippikorszak egész filmet belengő, fűszagú életérzéséért is. Ami viszont az érem másik oldalát jelenti, az az, hogy sajnos a produkció csak igen kevés igazán átütő erejű poénnal büszkélkedhet, úgy is mondhatnám, hogy inkább humoros attitűdjében, mint tényleges vicceiben erős. A negatívumokhoz még hozzájárul az is, hogy a film megtekintése után némileg kiaknázatlannak éreztem a történetben rejlő lehetőségeket, véleményem szerint ebből a sztoriból egy jóval fergetegesebb komédiát is ki lehetett volna hozni.

Így végeredményben az alapötletéhez képest egy kissé talán szürke, és a kultstátuszról (ami azért az előzetes alapján benne volt a kalapban) igazán erős poénok híján lecsúszó darab lett a Moonwalkers.

7/10

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr408773586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása