A skandináv irodalom olyan, mint a nemzet, amelyből vétetett: szikár, puritán és drámai. Azért szerencsére akad olyan kivétel, ami erősíti a szabályt. Jonas Jonasson első műve letarolta a nemzetközi könyvpiacot, hihetetlen eladási rekodot tudhat a magáénak, és már film is készült belőle. Már elég régen furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon mivel tudott rabul ejteni ennyi olvasót az író, és már az első oldalakon rájöttem a titokra: eszméletlenül vicces stílusban tolja elénk a legelvetemültebb kalandokat Jonasson, gyakorlatilag végignevettem a könyvet, Rejtő Jenő óta nem olvastam ilyen szórakoztató alkotást. Ha valakinek eddig kimaradt volna az életéből, sürgősen pótolja!

Egy svéd kisvárosban nagy ünnepségre készülnek, a helyi idős otthon egyik lakóját, Allan Karlssont készülnek felköszönteni a századik születésnapja alkalmából. Azonban az öregúr eltűnik, és hiába keresik nagy erőkkel, nem kerül elő. Pedig ő csak felszállt egy buszra egy hirtelen felindulásból ellopott bőrönd társaságában, és valószínűleg soha nem gondolta volna, milyen kalandokba fog keveredni...

Jonas Jonasson a svéd irodalom fenegyerekének számít, az olvasóközönség zabálja minden kötetét. Nem csoda, iszonyú jó humora van az írónak, és egyáltalán nem restelli szabadjára engedni nem éppen fékezett habzású fantáziáját, melynek eredményeként garantált a heveny nevetőgörcs a művei olvasása közben. 1962-ben született az író, újságíróként, kommunikációs tanácsadóként és televíziós producerként dolgozott, majd egyszer csak gondolt egyet, megírta ezt a könyvet, és mindenét eladva egy svájci kisvárosba költözött. Viharsebesen világhírűvé tette első regényének sikere, azóta is szakmányban gyártja a szórakoztató könyveket, a közönség, saját maga, és nem utolsósorban bankszámlája legnagyobb megelégedésére.

Főhősünk reszketeg vénembernek néz ki az első oldalakon, de aztán egyrészt viharsebesen az események sűrűjében találja magát, másrészt pedig lassan, de biztosan megismerkedünk nem éppen hétköznapi életének történéseivel is. A nem kicsit pálinkafüggő svéd úriember a legvadabb kalandokat élte át a zűrzavaros huszadik század forgatagában, megjárta a Himaláját, Kínát, Amerikát, és a Szovjetuniót, ahol a Gulágon is "nyaralt" csekély öt évet. Miközben nála apolitikusabb embert nem nagyon hordott a hátán a Föld, sikerült belekeverednie a legnagyobb nemzetközi jelentőségű pillanatokba, még az is megesett vele, hogy részegen atomtitkokat osztott meg egy orosz tudóssal egy tengeralattjáró fedélzetén. És közel sem ez volt a legmeredekebb dolog, ami megesett emberünkkel, aki igazából nem sokat várt az élettől, neki elég volt, ha elegendő jó minőségű folyékony nedű állt rendelkezésére és nem szenvedett ételhiányban. Igazi életművészként alkoholizálta magát végig a történelmen, amíg 100 éves korára egy idős otthonban kötött ki, de mivel úgy érezte, ez a hely nem neki való, inkább elindult új kalandok felé, amelyeket meg is kapott tokkal-vonóval, ahogyan azt kell.

Párhuzamos idősíkon játszódik a történet, miközben a jelenben zajlanak az események, megelevenedik a múlt, tökéletes arányban keverednek a szálak, amelyek rettenetesen összegabalyodnak, de a végére csak összeérnek. Rettenetesen elborult karakterek kerülnek egy csapatba, amelynek legextrémebb tagja egy jó néhány tonnás elefánt. Ahhoz képest, hogy nem fiatal emberek kerülnek egyre súlyosabb slamasztikába, hogy aztán a lehető legpofátlanabb módon keveredjenek ki belőle, egyáltalán nem nyuggerbuliról van szó, a sokadik X-en túllévő, sokat megélt szereplők még arra is képesek, hogy orruknál fogva vezessék a rendőrséget, sőt, még az előfordul velük, hogy a legnagyobb ellenfelüket átállítják a saját oldalukra. Egy nagybetűs KALAND az élet hőseinkkel, másodpercre nem lehet unatkozni mellettük, nagyon kell figyelni, hogy ne veszítsük el a fonalat, ugyanis az író hajlamos arra, hogy minden átmenet nélkül a feje tetejére állítsa az alapjáraton sem dögunalmas történetet.

Irgalmatlanul lehengerlő sítlusban ír Jonasson, a sírva nevetés kategóriájába tartozik az általa prezentált írásmű, amelyet receptre írnék fel minden mélabúban szenvedő olvasónak, ettől garantáltan el fog múlni ez a problémája. Egyetlen hibát tudok felróni ennek az alkotásnak, a végére egy picikét kifogy belőle a szufla, én egy fokkal frappánsabb befejezést vártam volna, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Soha rosszabb első könyvet, én részemről felírtam a listámra az író azóta megjelent újabb műveit. Nyaralásra abszolút mértékben ajánlott, bárhol, bármikor olvasós alkotás, kár lenne kihagyni az életünkből Allan Karlsson tökéletesen komolytalan kalandjait!

9/10

A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.