Könyvkritika: Hilde Ostby: A vágyakozás enciklopédiája (2015)
2016. május 30. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Hilde Ostby: A vágyakozás enciklopédiája (2015)

hilde_ostby.jpg

A nőnek romantika kell, a férfinak szex. Egy női írótól ebből az alapvetésből kiindulva egy romantikus regényt várnánk, pláne ilyen címmel és borítóval. És ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk! Nagyon gyorsan rá kell döbbennünk, hogy itt bizony fejtetőre állt a papírforma, súlyosan meg lettünk vezetve az előítéleteink által, decens lányregény helyett egy hihetetlenül szórakoztató, ugyanakkor nagyon elgondolkodtató novellafüzért kapunk arról, hogy milyen abszurd tud lenni a szerelem. Kell ahhoz egy jó adag nyitottság, hogy ráérezzünk a nem éppen szabályos írásmű stílusára, de ha sikerül, sok mindent kapunk ettől a nem túl vastag kötettől, de egyvalamit biztosan nem: romantikát.

Liv Vestby (az írónő alteregója) nagy fába vágja a fejszéjét, úgy dönt, tudományosan megvizsgálja, létezik-e szerelem első látásra. Egy szabályosan szabálytalan enciklopédiát ír a témáról, amelyben igen sajátos felfogásban újraértelmezi a történelem, az irodalom, és megannyi más terület ismert és ismeretlen személyeinek vágyakozástörténetét.

Merész, pimasz, pajzán, sőt sokszor közönséges írás, melyet azonban képtelenség letenni, annyira olvastatja magát. Erősen szexorientált az írónő megközelítése, valószínűleg minden rekordot megdönt benne a maszturbálás szó használata, amelyen én nőként először határozottan megdöbbentem, majd hozzászoktam, végül már ismerősként köszöntöttem az oldalakon, és szinte hiányzott, amikor valamiért kimaradt a történetből (irónia.-)).  Szexből sincs hiány a könyvben, de abszolút női szempontból ábrázolva, mondhatnám, egy feministán szexista regényhez van szerencsénk, amely szerencsére egyáltalán nem veszi komolyan magát. Túlzás nélkül tabukat döntöget a pasikon és a nőkön kívül az írónő, mert nála bizony még az is előfordul, hogy Jézus elárulása történetének homoszexuális vetületével is megismerkedhetünk.

Inkább a stílusa és a merészsége lenyűgöző a könyvnek, mintsem a szépirodalmi mélysége, de ettől még nagyon is figyelemreméltó alkotáshoz van szerencsénk. Nincs annál többről szó benne, hogy egy reménytelenül szerelmbe esett lány írásterápiába fojtja a bánatát, és szabadjára engedi meglehetősen mocskos fantáziáját, szándékosan provokál, miközben remekül szórakozik, és az arra fogékony olvasókat is kiválóan szórakoztatja. Mindenki könnyen rá tud hangolódni a kötet hangulatára, hiszen kivel ne fordult volna elő, hogy nem kerültek viszonzásra az érzelmei, hiába vágyakozott az után, akit sohasem kaphatott meg. Rengeteg különböző történet sorjázik előttünk ebből az aspektusból nézve, amelyekben nem kicsit újraértelmezve olvashatjuk újra pl. Dante és Beatrice vagy Rómeó és Júlia történetét. Különleges szellemi kalandot kínál nekünk az írónő, érdemes belevágni!

a_vagyakozas_enciklopediaja.jpgUgyanakkor sajnos nem sikerült mindvégig fenntartani a magas színvonalat, akadnak a történetek között közepesek és határozottan gyengék is, a végszó pedig fájóan semmitmondó. Nem meglepő módon az az írás lett a legerősebb, amelyben saját párkapcsolatának megromlását mutatja be az írónő, de nagyon széles spektrumon mozognak a témák, Boleyn Annától egészen egy bogártudósig. Kár, hogy a végére egy kicsit ellaposodik ez a meglepően jó kis kötet, amely igazi kis gyöngyszem a női irodalom tengerében.

Hilde Ostby norvég írónő, Oslóban született, ma is ott él. Eszmetörténetet tanult, majd újságíróként, kritikusként, könyvszerkesztőként és kommunikációs tanácsadóként dolgozott, ez a kötet próbálkozása a regény műfajában. A prózája friss, skandináv lényéhez méltóan puritán, az életet a maga természetességében megmutató, karcosan abszurd szerelmi himnusz. Eléggé érződik, hogy egyelőre keresgeti a saját stílusát az írónő, de meglepően erős önazonossággal és bátor öntudattal veti papírra (vagy ebookra, attól függ ki milyen formátumot választ) a sorait, amelyeket élmény olvasni, mert nagyon más, mint amit a zsáner kínálni szokott. Nem mondom, hogy új műfajt teremtett az alkotó, de meglepő lazasággal feszegeti a női regény műfajának határait. Nem korszakos alkotás, inkább jól sikerült stílusgyakorlat, mint vérkomoly irodalom, de éppen ettől tud egyedi és érdekes lenni.

Kinek ajánlom a könyvet? Gyakorlatilag mindenkinek, aki szereti, ha meghökkentik, aki szeretné jól kibőgni magából a legutolsó szerelmi csalódása minden fájdalmát, akinek tele ven a hócipője az egy kaptafára készült regényekkel, és bárkinek, aki nem szirupos romantikára vágyik, hanem egy emlékezetes olvasmányélményre.

8/10

A könyvet a Park Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr358732598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása