A vadnyugat hőskora / How the West Was Won (1962)
2016. május 20. írta: FilmBaráth

A vadnyugat hőskora / How the West Was Won (1962)

a_vadnyugat_hoskora.jpg

Az amcsik nem kispályáznak, ha már szembe akarnak nézni a saját történelmükkel, naná, hogy abszolút hollywoodi módon oldják meg a feladatot, iszonyat látványosan állítanak emléket saját maguknak. A saját korában az egyik legmonumentálisabb alkotás volt A vadnyugat hőskora, amelyben egy család történetén keresztül ismerkedhetünk meg azzal a folyamattal, ahogyan az általunk civilizáltnak hívott világ megzaboláta a vadont, az indiánokat, vívott egy polgárháborút, majd megtanult békében élni egymással. Mindezt pontosan úgy prezentálták nekünk, ahogyan azt a westernfilmeken edződött szemünk elképzelte: indiánroham, vágtázó bölénycsorda, akció és romantika a köbön, és természetesen John Wayne is beköszön egy epizódszerep erejéig. Kliséhegyek, de működnek, mert jól össze lett rakva a film, a sztárszereposztás főleg nem ártott neki, és miközben nézzük a gyönyörűen fényképezett képeket, egy nemzet születik meg a szemünk előtt. Profi munka, amelyen nem fogott az idő, még ma is kiváló szórakozást tud nyújtani a nézőjének!

A Prescott család sok más telepessel együtt föld reményében indul neki a nyugatnak, azonban egy tragédia miatt a szülők meghalnak, a két lány egyedül marad a kisöccsükkel. Eve (Caroll Baker) letelepszik az általuk épített farmon egykori prémvadász férjével, Linus Rawling-gal (James Stewart), a kalandvágyó Lilith (Debbie Reynolds) énekesnő lesz, és a szerencsejátékos Cleve-vel (Gregory Peck) alapít családot. A polgárháború után Eve fia, Zab (George Peppard) katona lesz, majd megcsömörlik a vasútépítők világától, és végül úgy dönt, hogy nagynénje ranch-én telepszik le. Mindeközben életre kel a szemünk előtt a történelem...

Nagyon hosszú a film (2 és fél óra), de könnyen bele lehet feledkezni, ráadásul öt részre különülnek el az események, amelyekért négy rendező volt a felelős, van is színvonalkülönbség közöttük (John Ford természetesen simán leiskolázta a többieket), de mégis össze tudtak állni egységes egésszé. Nem üres történelmi tablót kapunk, nem véletlenül kapta meg a 3 Oscar-díj közül az egyiket a forgatókönyv. Nem kevés drámát láthatunk, ugyanakkor meglepően humoros a film, nem hiányzik a vadnyugati romantika, de elgondolkodtató részeket is kapunk, a kötelező pátosz pedig nem lesz dögunalmas, néhány üresjárattól eltekintve érdekes és izgalmas eseményeken keresztül ismerjük meg az amerikai történelmet.

Akkoriban még nem létezett CGI, azokat a bölényeket valóban végighajtották a kamera előtt, valódi vonattal forgattak izgalmas vonatrablást, nem sajnálták a pénzt az alkotók arra, hogy méltó emléket állítsanak saját történelmüknek. A tömegeket sem számítógép rajzolta meg, rengeteg statiszta vett részt a forgatáson, amelynek eredményeként minden monumentalitása ellenére emberközeli tudott maradni a film. Egy család történetén keresztül száguldunk végig az amerikai nemzet születésének időnként véráztatta eseményein, amelyben meglepően nyíltan kerül bemutatásra, hogy pl. milyen aljasul bántak el az indiánokkal a fehérek. Inkább kalandfilm, mint történelmi dráma, ami a filmvászonra került, de a látványos külsőségeken túl tartalmas mondanivalót is kapunk, a romantikus cukormáz nem olyan sűrű, hogy hiteltelen legyen a végeredmény.

a_vadnyugat_hoskora2.png

Bevallottan westernfüggő vagyok, ezért természetesen engem azonnal magával ragadott a vadregényes hangulat, de a romantikus lelkek is megtalálják a számításukat, ahogyan a történelemmániások is. Nem volt könnyű feladat két és fél órában szórakoztató, de mégis méltó formában összefoglalni több nemzedéknyi időt az amerikai történelemből, de szerencsére sikerült. A zene csodálatosan festi alá a történetet, a jelmezek korhűek, a lendület sodró, de értő rendezői kezekben a drámai pillanatok is el tudnak jutni a néző szívéig. Nagyon amerikai, de mégis szívhez szóló alkotás, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből.

Ehhez a monumentális filmhez természetesen sztárszereposztás járt, a kor legismertebb színészei tették tiszteletüket benne kisebb-nagyobb karaktereket alakítva. Mindannyian kiválóan oldották meg a feladatukat, csak George Peppard nem tudott felnőni a kollégáihoz. Felsorolhatatlan a résztvevők köre, jellemző, hogy Henry Fondának és John Wayne-nek is csak néhány jelenet jutott.

Van itt minden, ami a néző szemének-szájának ingere, mégis az a legnagyobb erénye ennek az alkotásnak, hogy meg tudta mutatni azoknak az embereknek a bátorságát, akik a semmiből egy teljesen új világot teremtettek, nem riadtak vissza a nehézségektől, ragaszkodtak az álmaikhoz, a saját elveik szerint éltek, és megtanultak túlélni minden körülmények között, miközben átszáguldott rajtuk a történelem. Az idő vasfoga egy kicsit megrágta ugyan a filmet, de ez nem akadálya annak, hogy tökéletes szórakozást nyújtson annak, aki rászánja az időt erre a mára már klasszikussá nemesedett alkotásra.

8/10

A vadnyugat húskora teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr268722762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pascow 2016.05.20. 16:41:51

nem hallottam még erről a filmről de jól hangzik, pótolni fogom. most, hogy rákerestem látom, hogy készült ezzel a címmel egy 3 évadot megélt sorozat is.

FilmBaráth 2016.05.20. 18:06:04

@Pascow: Jó szórakozást a filmhez!:-)

Jancsiszeg1980 2016.05.22. 09:38:48

Nekem mindig is a spagetti westernek maradnak az igazi western filmek. Kivétel a Mackenna aranya. Nem olasz, de imádom! :)
süti beállítások módosítása