Könyvkritika: Kondor Vilmos: Budapest noir (2008)
2016. május 12. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Kondor Vilmos: Budapest noir (2008)

budapest_noir.jpg

Még meg sem emésztettük a Saul fia Oscar-díját, máris érik az újabb nemzetközi filmes siker. Egyelőre csak most forog a Budapest noir, de már hatalmas az érdeklődés utána, nemcsak nálunk, hanem külföldön is. Kondor Vilmos füstös hangulatú írásai üvöltenek a vászon után, máig nem értem, hogyan sikerült kihagynom a Bűnös Budapest 5 kötetes sorozatából éppen a legelsőt (eddig a Bűnös Budapest-hez, és a Budapest november-hez volt szerencsém, kíváncsian várom a véleményét annak kommentben, aki az összes részt olvasta), ideje volt pótolnom ezt az elmaradásomat. Természetesen annak idején én is tudtam a könyv elsöprő sikeréről, de az egyetem és a munka mellett valahogy elmaradt az elolvasása, amit nagyon sajnálok, ugyanis remekmű, nem véletlenül rajong érte a közönség, és nagyon remélem, sikerül visszaadni a filmvásznon azt az egyedi stílust, ami miatt képtelenség abbahagyni az utolsó betűig ezt a nem túl vastag kötetet.

Budapest, 1936. Budapestet Gömbös Gyula miniszterelnök temetése tartja izgalomban, Gordon Zsigmondot, az Est című újság kiváló bűnügyi újságíróját azonban inkább egy különös haláleset foglalkoztatja. Egy prostituáltat holtan találnak, ami még nem lenne furcsa, azonban egy zsidó lányról van szó, aki feltűnően szép és művelt volt. A zsurnaliszta érzi, hogy rendkívüli sztorira bukkant, és nyomozni kezd, amivel hamarosan nemcsak a saját, de barátnője életét is veszélybe sodorja...

Kőkemény magyar krimiből igencsak hiány van, a Budapest noir pedig jófajta példánya a műfajnak, nem véletlenül robbant be vele Kondor Vilmos az irodalomi életbe. Máig az egyik legtitokzatosabb íróról van szó, aki nem ad interjút, csak email-ben válaszol a feltett kérdésekre, kerüli a nyilvánosságot. Ha igaz, akkor egy nyugat-magyarországi gimnáziumban tanít matematikát és fizikát. Feleségével és lányaival egy Sopron melletti faluban él, ennél többet nem nagyon sikerült megtudni róla az elmúlt években. A Budapest noir elképesztő sikere után 5 kötetre bővült a Bűnös Budapest sorozat (Budapest noir, Bűnös Budapest, A budapesti kém, Budapest romokban, Budapest novemberben). Ezután búcsút vett Gordon Zsigmondtól, és 2012-ben egy újabb sorozatba kezdett, a Szent Korona-trilógiából eddig két kötet jelent meg, A másik szárnysegéd és a Koronaőr második tévedése címmel (még nem jutottam el odáig, hogy elolvassam, kíváncsian várom a véleményeket kommentben). Közben novellákra és egy kortárs krimire (A bűntől keletre, jaj, mennyi mindent kell még pótolnom tőle) is volt ideje az írónak, akinek a Budapest noir-nak köszönhetően külföldön is kezd ismertté válni a neve.

budapest_noir2.jpgMár az első oldalon magába szippant, na nem a történet, hanem a hangulat. Igazi film noir könyv alakban, nem véletlenül lett a műfaj aranykorába, a 30-as évekbe helyezve az események menete. A korabeli Budapest elevenedik meg előttünk, olyan, mintha filmet látnánk, a legapróbb részletek is teljesen kidolgozottak, a kávéházak, a polgári és az alvilági élet tipikus figuráival. Gordon Zsigmond nem teljesen pozitív figura, körüllengi az a bizonyos Humprey Bogart-os hangulat, amelyet nagyon jól ismerünk a vonatkozó filmekből (Casablanca, A máltai sólyom),  A bűn és az erény mezsgyéjén éli az életét, szereti a bokszot, és nem veti meg az italt sem. Hozzá méltó a barátnője, Krisztina, aki nem átlagos egyéniség, önálló, független, és mindezek mellett elviseli Zsigmond minden rigolyáját. Nagy szerelem az övék, a nem hétköznapi fajtából.

Az izgalmas nyomozás során igazi időutazást tehetünk Kondor Vilmos segítségével, egyetlen hibája van ennek a kitűnő könyvnek: kriminek közepes, viszont akkora stílusbravúr, hogy ezt nagyon könnyen meg lehet bocsátani az írónak. Egyáltalán nem üres másolat, annak ellenére, hogy érződik rajta a hasonló stílusú regények hatása, saját univerzumot teremt az alkotó, echte magyar noir-t alkot, amely olyannyira varázslatosan élethű, hogy szinte fáj becsukni a könyvet az utolsó oldal után. Letehetetlen darab!

Kiváló alapanyagot kaptak a filmesek, adott a feladat, hogy méltó módon kerüljön adaptálásra Kondor Vilmos könyve, nem könnyű a feladat, de bízom benne, hogy jól sikerül a feldolgozás. A történetvezetés remek, a karakterek árnyaltak és jól eltaláltak, de mindenekfelett a sötét, klasszikus értelemben vett noir hangulat miatt kihagyhatatlan ziccer ez az alkotás, remélem, ugyanolyan egyedi és utánozhatatlan lesz a mozi, mint ez a kötet, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből.

9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr328588710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

¿Qué tapas hay? 2016.05.12. 23:33:17

Az első fénykép tökéletes illusztráció a könyvekhez. Egy, a harmincas-negyvenes évek környezetébe helyezett fickó, egy filteres king size cigarettával a szájában. A könyvek is ilyenek: bizonyos részekben aprólékosságig precízen korhű, de amikor az író lazít egy kicsit, kiesik a szerepből és kilátszik a hetvenes évek utáni Budapest a környezetből, mint egy rosszul berendezett forgatási helyszín.

Mindezek ellenére nagyon szeretem a könyveket, remek figurák és óriási párbeszédek vannak benne, kicsit mint Rejtőnél: a részletek jobbak mint maga az egész.

A koronaőr-könyvek viszont egy nagyságrenddel gyengébbek, inkább afféle akcióregények, a korszakok megjelenítése is sokkal fakóbb, különösen az 1919-ben játszódó részben.
süti beállítások módosítása