Néha kezdem azt hinni, hogy J.J. Abrams jobban ért a marketinghez, mint a filmrendezéshez, elvégre rendezői és produceri munkái kapcsán rendre tanítani való módon csigázta fel a nézői elvárásokat: akár a Cloverfield vagy a Super 8 szörnyének rejtegetésére, a Harrisonnak álcázott Khanra, vagy a plakátról hiányzó Luke Skywalkerre gondolunk, valahogy mindig képes volt elérni, hogy a premier előtt már hónapokkal izgalomban tartsa a nézőket. Idén viszont mindent felülmúlt, amikor mindössze két hónappal a bemutató előtt jelentette be a Cloverfield folytatását, egy nagyon sejtelmes, de semmi érdemlegeset nem mutató előzetessel. Az ötlet végül nem robbant akkorát, mint az várható lett volna (a produkció bevétele eddig alulmúlja az első részét), ráadásul már előzetesen is lehetett hallani arról, hogy Abrams igazából csak egy klasszikus posztapok bunkeres thrillert alakított át minimálisan, hogy a jól csengő sikerfilm nevével adja el. És bizony a Cloverfield Lane 10-nek nem hogy semmi köze nincs a 2008-as found footage darabhoz, de azt is nehezen tudom eldönteni, hogy filmnek tekintsem-e, vagy csak egy marketinges blöffnek.

Szörny tehát sehol, ellenben itt van nekünk Michelle (Mary Elizabeth Winstead), aki a mű gyönyörű cold openjében elhagyja vőlegényét, útnak eredve pedig balesetet szenved. Egy bunkerben ébred a falhoz bilincselve, és egy ijesztő figura, Howard (John Goodman) azzal fogadja, hogy odakint valami szörnyű katasztrófa történt, és nem hagyhatják el az óvóhelyet. Howardról pedig nehéz eldönteni, hogy csak mániákus prepper (így nevezik azokat, akik világéletükben valami apokalipszisre edzenek) és összeesküvés-elmélet hívő, vagy egy pszichopata, aki embereket rabol el és tart fogva, ehhez egy jó történetet találva ki. Ebben a harmadikként hozzájuk csapódó Emmett (John Gallagher Jr.) sem segít, aki ugyan ismeri Howardot, ahhoz azonban nem eléggé, hogy valódi természetére rávilágítson. Michelle azonban úgy dönt, hogy nem hiszi el a veszélyt, és megszökik...

Valahol nagyjából itt ér véget a film első előzetese is, az tehát már feltűnhet, hogy a mindent elspoilerező trailerek korában a Cloverfield Lane 10-ből nagyon keveset mutattak meg alkotói. Ez már csak azért is fontos, mert néhány csavar vár még ránk a történet során, ahogy a forgatókönyv a nézőpontunkkal játszik, hogy éppen elhiggyük Howard sztoriját vagy sem. Ahogy pedig az idő előrehaladtával egyre jobban megismerjük a karaktereket, úgy válik egyre nagyobbá ez a feszültség, és a végső forgatókönyvet jegyző Damien Chazelle (Whiplash) kezében ha nem is whiplashi magasságokba, de egészen hatásos szintre eszkalálódik (és nem elhanyagolható az sem, hogy Goodman hatalmasat alakítással hálálja ezt meg). Dan Trachtenberg pedig szállítja a thrillertől elvárható zsánerelemeket, a bunker ajtaja mögötti világ rejtélyeire, Howard múltjának titokzatosságára, és a férfi hátborzongató dühkitöréseire építve.

Ahhoz képest tehát, hogy egy négy fal között játszódó kamaradráma, a Cloverfield Lane 10 abszolút lebilincselő tud lenni: nem épít fel komoly karakterdrámát, nem feszeget mély kérdéseket, de a történet és a figurák mozgatásába éppen annyi energiát invesztál, hogy folyamatosan fenntartsa a figyelmünket. A finálé pedig egy pazar megkoronázása lehetne ennek az építkezésnek, ha éppen nem váltana itt át az alkotás egy teljesen más koncepcióba. Világosan látszik, hol ért véget az eredeti koncepció, és hol lépett be J.J. csapata, hogy Damon Lindelof híján egy igazán lindelofi wtf-élménnyel és cliffhangerrel gazdagítsák a nézőket. Michelle karakteríve szempontjából ugyan tökéletesen érthetők a látottak, de az egész addig felépített mű megcsúfolása, hogy a korábbi eseményeket gyakorlatilag irrelevánssá degradálva, zsánert és hangvételt váltva egy teljesen új filmbe kezdenek, mintha sokkal fontosabb lenne egy új film beharangozása, mint az addig látottak lekerekítése.

És természetesen jó eséllyel a Cloverfield Lane 10 tulajdonképpen nem is volt más, mint egy 100 perces kedvcsináló a Cloverfield most már igazi folytatásához. Sokkal kevésbé akar egy történetet elmesélni és egy önálló élménnyé válni, mint beharangozni az őt követő, valószínűleg sokkal nagyobb szabású dolgokat. Ettől függetlenül abszolút élvezhető egy mezei posztapokaliptikus thrillerként (a Hidden szintjét például minden további nélkül megüti), de sokkal jobban szerettem volna, ha mindössze ennyi is marad, és nem válik a J.J. Abrams-féle mindfuck-gyár újabb zászóshajójává.

7,5/10

A Cloverfield Lane 10 teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán