Smoking Series: Rambo / First Blood (1982)
2016. április 10. írta: FilmBaráth

Smoking Series: Rambo / First Blood (1982)

rambo_1.jpg

Egy színésznek általában egy ikonikus szerepe szokott lenni, az idén (szerény véleményem szerint) méltatlanul Oscar nélkül hagyott Sylvester Stallone - nak kettő is jutott. Rocky-nak köszönhette a hírnevét, Rambo-nak azt, hogy meg is tarthatta azt. A 80-as évek egyik legnagyobb akciósztárja John Rambo volt, az egyszemélyes gyilkológép, aki nem sokat beszélt, ám annál többet tett azért, hogy rekordot döntsön az egy film alatt láb alól eltett embertömeg tekintetében. Ki gondolná, hogy a franchise első részében összesen egyetlen ember halt meg, és az sem Rambo keze által? Ugyanis az 1982-ben készült alkotás alapvetően dráma volt, amelyben voltak természetesen akciójelenetek, de nem a látványon volt a hangsúly, hanem a lelki folyamatokon, és még az is megesett a rettenthetetlen vietnámi veteránnal, hogy elsírta magát. Mert ő is ember volt, mielőtt akciólegenda lett volna belőle.

John Rambo (Sylvester Stallone) egy volt bajtársát érkezett meglátogatni egy Isten háta mögötti településre, azonban azzal kellett szembesülnie, hogy az illető rákban meghalt. Csak be akart ülni enni egy helyi vendéglátó egységbe, azonban mindenki balszerencséjére összefutott a helyi seriffel, Teasle-vel (Brian Dennehy), aki nem éppen vendégszerető módon autóba ültette és kivitte a kisvárosból. John azonban úgy döntött, hogy visszafordul és átmegy a hídon, és innentől kezdve az események nagyon gyorsan elfajultak...

A vietnámi háború dicstelen befejezése után azzal kellett szembesülnie az egykori elitkatonáknak, hogy egyrészt képtelenek beilleszkedni a civil világba, másrészt pedig honfitársaik nem értékelik, hogy életüket tették kockára egy olyan háborúban, ahová vezényelték őket. Ma már poszttraumás szindrómának hívjuk ezt a jelenséget, és sokat tudunk annak lelki hátteréről, akkoriban azonban még nem nagyon tudtak mit kezdeni vele sem a háborúból hazatérők, sem az otthon maradottak. A filmipar természetesen szintén reagált, olyan klasszikusok születtek a műfajban, mint A szarvasvadász, vagy a Taxisofőr. Ezeknek a komoly drámai alkotásoknak volt a fogyaszthatóbb, közönségbarátabb változata John Rambo története, amely éppen a közérthetőségével, az emberközeliségével találta meg az utat a nézők szívéig.

David Morell regényére (amelyet eddig én még nem olvastam, kíváncsian várom kommentben annak a véleményét, akinek már volt szerencséje hozzá) hamar lecsaptak a filmesek, de nagyon nehezen lett belőle film, rengetegszer átírták a forgatókönyvet, sok jelölt volt a főszerepre (csak két példa: Robert De Niro és Terence Hill), végül Sly lett a befutó, aki élt sztársága adta előjogaival és jelentősen átíratta a történetet. Még így is újra kellett forgatni a befejezést, mert az eredeti verzió szerint Rambo öngyilkos lett volna, de a tesztvetítéseken ezt nem értékelték a nézők, ezért végül egy jóval békésebb befejezést kapott a mozi.

John Rambo-nak esze ágában sem volt bántani senkit sem, a helyi rendőrök értelmetlen brutalitása váltotta ki belőle újra a dzsungelharcost, aki ízelítőt ad a seriffnek abból, hogy milyen is az igazi gerillaháború. Nem öl meg senkit sem (az egyetlen haláleset helikopter baleset miatt következik be, és annyira tenyérbemászó volt az illető, hogy nem tudjuk sajnálni, csak azt kapta, amit megérdemelt). Még figyelmezteti is seriffet, hogy hagyja őt békén, és akkor nem lesz semmi baj, de ő természetesen nem hallgat rá, ahogyan Rambo egykori felettesére, Trautman ezredesre sem, a saját konoksága vezet ahhoz, hogy a saját felségterületének tartott városkából háborús csatatér lesz. És az egykori elitkatonával szemben esélye sincs a helyi erőknek, hiszen őket békére képezték ki (jellemző jelenet, hogy a Nemzeti Gárda helyi vezetője azon mérgelődik, hogy neki jelenése van a patikájában, hagyják már békén), míg Rambót háborúra. Nem kevés akciójelenetet láthatunk, azonban ezek még nem mennek túl a hihetőség határán, inkább a hangulat marad meg ebből a filmből, de azért elég látványos tud lenni pl. egy helyi benzinkút felégetése vagy az áttörés egy rendőrkordonon. Rambo beveszi magát az erdőbe, és agyafúrt csapdák, valamint a legendás kése segítségével könnyen a rendőrök fölébe kerekedik, akiknek fogalmuk sincs róla, kivel húztak ujjat. A seriff túl későn jön rá, hogy már nem ő irányítja az eseményeket, Rambo magánháborúját pedig csak Trautman ezredes tudja megfékezni.

rambo2.jpg

Békében a háborús múlt nem dicsőség, hanem hátrány, ez egy olyan helyzet, amelyről a legkevésbé egy veterán katona tehet, aki nem is akar semmi rosszat, de eljön a pillanat, amikor elszakad nála a cérna. A kiképzése miatt közveszélyes lesz, a sorsa elől nem menekülhet, az erkölcsi bukás azonban mégsem az övé, hanem a seriffé. Jóval több ez a film, mint egy akciósorozat kezdete, azonban a Taxisofőr klasszisa hiányzik belőle. Sly monológja a végén mégis katartikus erejű tud lenni, és hiába vannak meg az alkotásnak a maga hibái, mégsem véletlenül nem felejtették el a nézők ennyi év után sem. Nem nagy, de emlékezetes film.

Sylvester Stallone nélkül ez a film nem sokat ért volna, meg tudta mutatni a karakter emberi oldalát. Brian Dennehy élete szerepében remekel, ahogyan Richard Crenna is. Ted Kotcheff nem sokat tett hozzá a filmművészethez ezen a munkáján kívül, de ez elegendő volt ahhoz, hogy ne merüljön feledésbe a neve.

A 80-as évek egyik ikonikus mozija, amely elsősorban dráma, és csak másodsorban akciófilm, mégis ma is rabul tudja ejteni a nézőjét, Ha valakinek kimaradt volna az életéből, sürgősen pótolja, a többiek pedig újrázzanak nyugodtan, nem vált porossá az évek során egykori kedvencük.

8/10

A Rambo teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr928577582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Intimitás Gourmet · http://intimitasgourmet.blog.hu/ 2016.04.10. 19:55:32

Ted Kotcheff rendezte a Hóbortos hétvégét, az pedig dícsérendő

Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2016.04.10. 20:23:37

Anno olvastam a könyvet, amely mindössze annyi nyomot hagyott bennem, hogy egy teljesen korrekt történet volt. Emlékszem, a végén még valami játszótéri jelenet is akadt, ahol Rambo settenkedik. :-) Az viszont tény, hogy a film majdnemhogy tökéletes, kellemes a ritmusa és nem olyan erőszakos akciómozi, mint a mai idétlenek. Van tétje és van benne bőven potenciál.

kisskolos 2016.04.10. 21:41:11

Velem a téridő elkövette azt a viccet, hogy előbb olvastam a könyvet, és csak azután volt szerencsém a filmhez. Elmondhatom, hogy a film tisztességes adaptációja egy jó (igaz, csak egyszer olvasós) könyvnek.
Igen, szerintem is jó a film. Sokadjára is szivesen megnézem. Furcsa, hogy pont ez a társadalmi és lélektani drámának is tekinthető mozi lett az agyatlan akciófilmek előfutára. Nyilván, inkább a folytatások a ludasok ebben.

Monty H. 2016.04.11. 09:18:41

Én is előbb olvastam a könyvet és szerintem lényegesen árnyaltabb (ez nem meglepő), sőt, szórakoztatóbb, mint a film. A filmet összvissz talán kétszer-háromszor néztem végig, de a könyvet többször is elővettem, legutóbb pár éve. Az tényleg erős dráma. A film inkább átmenet a dráma és az akciófilm között.

Én a negyedik rész kapcsán foglaltam össze a szériát annak idején.
monty.blog.hu/2008/09/07/film_john_rambo

pacagánycsök 2016.04.11. 10:38:21

@Monty H.: egyetértek, a könyv sokkal drámaibb, mint a film, én is olvastam először, csak utána láttam a filmet. Bármelyik antikváriumban fillérekért kapható, nekem 2 példányban is megvan, az első széthullott. Mindenkinek ajánlott akinek tetszett a film, tényleg sokkal mélyebb és kidolgozottabb. A vaksötét tárnában félőrülten, derékig denevérszarban kúszás, sebláztól hallucinálva... vagy a fentebb említett játszótéri jelenet, szederbokrok között csúszva-mászva... Annyiszor olvastam basszus, hogy simán a felét tudnám idézni.

Mellesleg TeCsőn fentvan az alternate end, nekem természetesen jobban tetszik úgy.

pat bateman 2016.04.11. 17:17:56

ez a film emlékezetes számomra: anno a 90-es évek közepén láttam csak a Rambo filmeket, előtte meg voltam győződve arról, hogy "Rambo egy a vietnami közegben keménykedő" katona... Aztán gyerekként meglepett az első rész nyomasztó hangulata de TETSZETT! felnőttként pedig inkább a mögöttes mondandója, a táj és a kor hangulatának megjelenítése az amelyet meg tudok említeni mint kiemelkedő momentum. sokszor nézős film ez számomra és valóban döbbenetes, hogy a későbbi idők tucat zs kategóriás akciófilmjeinek ez az alkotás az (egyik fő) alapja...

crazyfish 2016.04.11. 18:48:31

@pat bateman: Pont ezt akartam mondani...:)))
A legjobb Rambo film...a többi már mesejáték, sokat röhögtünk a vietnamos részen, anno....

Udo von Schmetterling 2016.04.11. 19:12:24

És már ebben az eposzban is kitűnt "remek" alakításával David Caruso.
Jó kis film ez,csak valóban,nyirkos,lehúzós hangulata van.

Magna cum laudeTigeri másztesz digrii 2016.04.12. 09:21:30

Ahogy a végén kikel magából és elmondja mi a bánata.
Az is nagyon jó!

furious ewok 2016.04.12. 09:31:59

Legjobb akciófilm evör, jó karakterekkel, valódi látvánnyal. Gyerekkorom kedvence volt.

pingwin · http://pingwin.blog.hu 2016.04.12. 13:14:03

szerintem a film végi monológ elég szar volt, vagy legalábbis egyes részei

Tralfamador75 2016.04.19. 04:21:53

Na, ja, a könyv sokkal komorabb, durvább, Rambo gyakorlatilag mindenkit megöl benne, míg a filmben csak sebesülést okoz ("harcképtelenné tesz"); annyira begőzöl a végére, hogy Trautman is belátja, nincs visszaút.
1-2 évente újranézem, szerintem drámának teljesen oké. És a zenéje is rendben van.
Az átkosban még német szinkronnal láttam először :-D

Hiryu2,01 2016.05.02. 08:25:14

Ja igen, a könyvben Rambo nem sétál el a naplementébe..
Trautman egy negyvenötössel szétdurrantja a fejét..

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.02.26. 08:54:20

Lényegesen magasabb produkciós értékkel bír, mint Zs-kategóriába hajló követői,de tényleg nem akciófilmként működik igazán, és nem is igazán jó akciófilm. És igen, szerintem is ironikus, hogy ennek ellenére pont a kőbuta akciómozik prototípusaként terjedt el. Részemről megérdemel egy 7/10-et.

Egyébként én érteni vélem, hogy miért más, mint a könyv fentebb ecsetelt befejezése, mert a film pont nem arról az összeomlásról / őrületről szól, amiről mondjuk a Taxisofőr vagy a leírtak alapján a könyv, hanem ezekből űz gúnyt. Semmi más nem történik, mint hogy az elképesztő csapásokat átélt, a szó minden értelmében magányos hős szembeszáll az őt lenéző társadalommal - akik egészen véletlenül gyáva és kicsinyes senkikből állnak. Itt nem a társadalom, a közösség kollektíve az áldozat (mint mondjuk A szarvasvadászban), hanem a vietnami veterán, méghozzá nem is annyira a háborúé, hanem éppen ezé a társadalomé. Hatalmas a kontraszt a hős Rambo és az erkölcsileg posztjukra tökéletesen érdemtelen rendőrök vagy a mellékállásban, valódi odaadás nélkül működő Nemzeti Gárda-katonák között és minden pillanat a végső monológban ki is mondott gondolatokat hangsúlyozza. (Hogy olyan apró odaszúrásokról már ne is beszéljek, mint a "tavaly pont itt voltunk szarvasra vadászni" mondat, de ezt lehet, hogy már csak beleképzelem.) Szóval a Rambo éppen azok ellen az antihősök és tragédiák ellen lép fel, amelyek a vietnámi traumát feldolgozó darabokat meghatározzák. Hiába pusztít és gázol át mindenkin, a forgatókönyv hihetetlenül figyel arra, hogy végig ő maradjon a pozitív karakter és ezért is ússza meg a bukást. Ő már egy természetes továbbfejlődése a korszellemnek, aki sebei ellenére sem utasítja el élből a háborút és az erőszakot - úgyhogy itt valahol érthető, hogy a Rambo nyitotta meg az utat az akciófigurásított izomkolosszusok dominanciája felé.