Liliomfi (1954)
2016. április 02. írta: FilmBaráth

Liliomfi (1954)

liliomfi.jpgRémes évünk van, sorban hagynak itt bennünket a legendák. Krencsey Marianne halála nagyon megrázott, hiszen hiába élt a színésznő hosszú évtizedek óta Amerikában, mivel folyamatosan leadta a tévé a régi filmjeit, egyáltalán nem merült feledésbe a neve. Pedig rendezőnek tanult, véletlenül keveredett a színi pályára, ehhez képest szép mozis karriert tudhat magáénak, Az aranyember, a Tenkes kapitánya, a Gábor diák, a Szegény gazdagok, a Meztelen diplomata mind-mind megőrizték számunkra Krencsey Marianne arcvonásait, azonban az én számomra mindig is Mariska maradt a Liliomfiból, amely nagy kedvencem volt mindig is. Most az ő emlékére újráztam, és örömmel nyugtáztam, hogy nem fog az idő Makk Károly remek vígjátékán, ez a film úgy jó, ahogy van!

Füred, 1830. Megérkeznek a teátristák a városba, és nem tart sokáig, hogy a hősszerelemes Liliomfi (Darvas Iván) rabul ejtse egy szép úrihölgy, Mariska (Krencsey Marianne) szívét. A vágynak gátja kőfal ugyan nem lehet, azonban egy gyámapa nagyon is, ezért a fiatalok a romantikus leányszöktetés mellett döntenek. Badacsonyban, az első stációnál tervezik kivitelezni a dolgot, azonban a szerelmi szálak végzetesen összegabalyodnak...

1955-ben Cannes-ban Arany Pálmára jelölték a filmet, tehát nemcsak a közönség, hanem a szakma is elismerte Makk Károly rendezői munkáját, aki Szigligeti Ede színművéből helyre kis vígjátékot rendezett, bűbájos romkomot, amelyben dübörögtek az érzelmek, és hiába született vészterhes korban (az 50-es évek nem éppen kedveztek a műfajnak, lássuk be), mégis olyan habkönnyű, mégis szerethető lett a végeredmény, hogy még most, sok évtizeddel a bemutató után is el tud andalítani kicsit és nagyot egyaránt.

Kiváló volt az alapanyag, amelyből 1915-ben már készült egy filmfeldolgozás, de Makk Károly alkotása lett klasszikus. Mi lehet a titok? Árad a filmkockákból a szerelem, a fiatalság, az a bolondos életérzés, amelyet mindannyian átélhettük egykoron egy balatoni (vagy valahol másutt abszolvált) nyáron, amikor nem számított semmi más, csak az igaz szerelem és az életre szóló barátság. Másodpercnyi kétségünk sincs afelől, hogy az ifjak egymáséi lesznek, a párok egymásra találnak, de az oda vezető út olyan vidám és kedves jelenetekkel vannak kikövezve, hogy máig felejthetetlenek. Ez köszönhető többek között a magyar színjátszás színe-virágának, akik életet leheltek karakterükbe, komolyan vették a komédiázását, és a színészlét minden szépségét és búságát megmutatták nekünk, egy letűnt kort varázsoltak elénk, tökéletesen szórakoztattak bennünket, miközben láthatóan lubickoltak jól megírt szerepükben.

liliomfi2.jpg

Helyzet és jellemkomikumok sora kéri a figyelmünket, sokadik nézésre sem tudok kedvenc poént választani (viszont kíváncsian várom őket kommentben), egyszerűen jó elveszni ebben a bájos kis történetben, amelyben változatos karakterek botladoznak a szerelemnek nevezett érzelmi hullámvasút rögös útján. Van itt ifjú trubadúr, hamvas leányka, sokoldalú jellemszínész, kissé már elhervadt nénike, szigorú bácsika, kedélyes fogadós, ifjú Schanpsz, Gyuri pincér és fogadóslány, és egy olyan történet, amelyben tökéletesen összekeverednek a különböző szálak, hogy aztán a végjátékban gyönyörűen összeérjenek. Nem, nem zseniális alkotásról van szó, megvannak a maga hibái (időnként túlságosan széttart a történet, a poénoknak alárendelik a dramaturgiát, stb), de kit érdekel, amikor Darvas Iván fiatalon és felszabadultan alakítja Liliomfit, békebeli Rómeóként hódítja meg az ő Júliáját, amelyhez kiváló hátteret biztosít a romantikus balatoni táj. Megunhatatlan!

Darvas Iván kellően dögös és sziporkázóan tehetséges, nagyon jól áll neki a hősszerelemes figura. Krencsey Marianne bájos, azonban színészi szempontból labdába sem rúghatott olyan nagyságok mellett, mint Dajka Margit, Pécsi Sándor, Szemere Vera, Rajnai Gábor, Tompa Pufi vagy Balázs Samu. Jó látni a fiatal Ruttkai Évát, Soós Imrét és Garas Dezsőt.

Makk Károly nem akarta megváltatni a világot, csak tartalmasan akart szórakoztatni, és ez teljes mértékben sikerült neki. Több, mint 60 (!) évvel a születése után ugyanolyan friss és üde tudott maradni ez a kedves kis történet, mint új korában, ezredjére is jókat lehet nevetni a jobbnál jobb poénokon, ebben a filmben egyszerűen minden összejött, jól álltak a csillagok, és megtörtént az a bizonyos csoda, amely olyan ritka a mozgókép nem túl régi, mégis meghatározó történetében: megállt az idő. A játékidőre elfelejtjük minden gondunkat és bajunkat, teljes szívvel szurkolunk, hogy Liliomfi és az ő Mariskája végre egymásra találjon, mert a világon egyetlen dolog számít igazán: az igaz szerelem. Mi pedig javíthatatlanul romantikusak vagyunk, és nem is akarunk kigyógyulni ebből az állapotból, ugye?

8/10

A Liliomfi teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr378549824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Poroltó Ernő 2016.04.02. 07:47:43

Én sohasem szerettem ezt a filmet, gyerekkoromban sem. Ma már, azt hiszem, tudom, miért. Ez a film erkölcstelen, ráadásul agresszíven erkölcstelen. A szereplők nem könnyeden linkek vagy szimplán hülyék, hanem görcsösen. A színészek annyira jók, hogy még ezt is élvezetesen, lebilincselően tudják előadni (elképesztő színészgarnitúra játszott akkoriban a magyar filmekben, ebből a szempontból az ötvenes-hatvanas évek a magyar film csúcsa), de ez a film súlyosan magán viseli az ötvenes évek "forradalmi destruktivitását", ideológiai agresszivitását.

MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2016.04.02. 20:17:51

"Nem az orromért szeretnek engem a nők!"

Behajtó70 2016.04.03. 11:31:08

Ezt a filmet divat szertni. De sajnos nincs benne semmi szerthető. Az ötlet sem eredeti, a történések is lusták, lassúak, értlmetlenek, de ez sok másik filmre is elmondható, így ezt nem rovom föl. Ami viszont kifejezetten zavar, sőt irritál, az Darvas játéka. Mit beszélek! Játéka? Olcsó, ripacs, borzasztó szereplése, inkábbcsak ottléte, értelmetlen vigyorgása, ahogy probálja erőtlenül másolni Jean Marai kiváló játékát, nyilván enyhe hasonlatossága jelölte pont őt a szerepre a szereposztó. De számomra Darvas félhülye vigyorgása bukás, a templomi pásztorjáték tízéves szereplői is több profizmussal játszák a betlehemi királyokat. Pontozás 10/2.

Terézágyú 2016.04.04. 13:25:46

Erkőcstelen???? fujjj!!!!

@MolnarErik:

Nem úgy van az, hogy "Nem az orromért szeretnek éngemet a nők"...?
süti beállítások módosítása