Könyvkritika: Röhrig Géza: Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit (2016)
2016. március 28. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Röhrig Géza: Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit (2016)

rohrig_geza.jpgRöhrig Gézával nagyon rövid idő alatt hatalmasat fordult a világ. A  közönség számára Saul fia hatalmas sikere a semmiből jött, ugyanúgy, ahogyan a főszereplője is. Hihetetlen erővel keltette életre Sault, dacára annak, hogy alapvetően nem színész, hanem költő, aki egyébként holttestek mosdatásával foglalkozik (zsidó vallásának mélyebb megélése miatt választotta magának ezt a munkát, amellyel a vele készült interjúk alapján nem is nagyon szándékozik felhagyni). Ritka nehéz sors jutott neki, amely mégsem törte meg, sőt, nagyon is megedzette a jellemét, a szelleméről pedig a film világsikere kapcsán adott nyilatkozatai alapján kaphatunk képet. Nem hétköznapi figura, meglepően egyben van a lelke, annak ellenére, hogy édesanyját sohasem ismerte, 4 évesen veszítette el édesapját, majd árvaházba került, ahonnan 12 évesen fogadták örökbe. Gyökértelen élete során sokfelé hányta-vetette a sors, már évek óta Amerikában él, elsősorban a gyermekei miatt.

Minél több interjút olvastam Röhrig Gézával, annál inkább kíváncsi lettem a költeményeire, ezért nem volt kérdés, hogy a most megjelent verseskötetét megveszem (érthető módon a Saul fia sikere után most dobta piacra a kiadó). Nem voltak illúzióm, gondoltam, hogy nem egy polgári életet élő író szép élményei fognak visszaköszönni a műveiben, de ennek ellenére is mellbe vágott az a mélységes reménytelenség és testi-lelki nyomor, amely a sorokból áradt.

 "tökölön a cellás földrendelt

az alsó ágyról mindenkit a fölsőre

'te maradsz' jött felém a sliccét lehúzva

fejét mint a puzzle-t rakták össze újra

'te maradsz' jött felém a sliccét lehúzva

 fejét mint a puzzle-t rakták össze újra oi"

Finoman szólva sem szép emlékeket idéznek fel ezek a sorok, ahogyan az anyahiány fájdalma sem enyhült az évek során:

"tehetsz te bármit

nem neked születtem

hiába állsz itt

és babusgatsz engem

nem neked születtem

 

késtél ennyi

kerek tíz évet

a lelkem akarod

kerek tíz évet

 

anyuzni se tudlak

bocsáss meg ezér'

az a másik az anyu

bokádig sem ér

bocsáss meg ezér'"

Ilyen családi háttérrel természetesen különösen érzékeny lett a költő az emberi szenvedésre, az elesett emberekre, a nehéz helyzetben lévőkre fókuszál, az ő érzelmeiket, belső lelki tusáikat örökíti meg költeményeiben. Prostik, hajléktalanok, elmúlás -  sugárzik a fájdalom a sorokból:

rohrig.jpg "alulról jövök mint egy fing

akad még aki megkettyint

csalni trükközni butaság

stricik stírölik a szobát"

 

"ravatal? mécsláng?

vállon vitt koporsó?

nekik e malteros talicska is pont jó"

Pillanatképek az utcáról, Röhrig Géza azokra figyel, akiktől nagyon sokan elfordítják a fejüket. Mert nem jó látni a testi és szellemi nyomort, kényelmetlen belegondolni, hogy ilyen emberi sorsok is vannak körülöttünk. Én jól nevelt úrilány vagyok, nagyon távol áll tőlem az általa ábrázolt világ, azonban ez nem zárja ki azt, hogy ne értsem meg a költeményekből megismert szomorú sorsokat. Mindezzel együtt én nem érzem a klasszis költőt Röhrig Gézában, de valamit tud, amit más nem: ráirányítani a figyelmünket az elesett emberekre, a hétköznapi drámákra. Nem habos-babos olvasmányélmény vár arra, aki belekezd a vékonyka kötetbe, amelyből hiányzik a földhöz vágós erő, de mindenképpen megrendítő pillanatokkal ajándékoz meg bennünket.

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr508490406

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vuella 2016.03.28. 16:44:00

Voltam a Premier Kultcaféban Röhrig Géza felovasóestjén. A hely szelleme és Géza (ahogy olvasta a verseit egy órán keresztül egyfolytában) valami egészen varázslatos élménnyel ajándékozott meg. Köszönöm!
Után azt kérdezhettél tőle amit akartál. Egy fantasztikusan szerény embert ismerhettem meg. Bár Saulról nem nagyon esett szó, de aki ott volt megérthette, hogy miért tudta eljátszani Géza hitelesen a szerepet.

ervin2 2016.03.28. 22:22:40

Egyetértek vuellával. Olvastam, láttam az interjúit, ezért kezdtem érdeklődni a versei iránt, először a neten A tapasztaltak alapján megvettem egy régi ezt a új verseskötetét. A versei fantasztikusak, EGYEDIEK, méltók a magyar költészet legjobbjaihoz. Nekem, is, mint sokan másnak sikerült váltani vele néhány szót. . Ez az ember maga a HITELESSÉG, és a TERMÉSZETESSÉG, ebből következik, hogy nem kompatibilis a mai rohaó világunkkal! Én fordított utat járok, mivel olvastam verseit, láttam interjúit, megismerhettem, ezért fogom megnézni a filmet, melynek főszereplője.

Poroltó Ernő 2016.03.30. 11:43:11

A gyökér, aki a cipőjében hordta az embert:-D
süti beállítások módosítása