Harry Brown (2009)
2016. március 16. írta: FilmBaráth

Harry Brown (2009)

harry_brown.jpg

Michael Caine túl a sokadik X-en sem ment nyugdíjba, menőbbnél menőbb filmekben tűnik fel még ma is. Igaz, általában mellékszerepeket játszik ezekben az alkotásokban, de a számára rendelkezésre álló játékidőben mindig bebizonyítja kivételes tehetségét. Azonban nem csak nagy költségvetésű mozikban tűnik fel, bátran szerepet vállal akár még egy elsőfilmes rendező által dirigált alkotásban is. A kiváló angol színészről mindenki tudja, hogy drámában, vígjátékban egyaránt remek alakítást nyújt, de azt viszonylag kevesen nézik ki belőle, hogy van egy saját Bosszúvágy-filmje is. Nagy tisztelője vagyok Michael Caine-nek, ezért halvány fogalmam sincs róla, hogyan maradt ki eddig az életemből a Harry Brown, de egy olvasói kérésnek eleget téve most pótoltam ezt az elmaradásomat. Meglepően jó film, kőkemény dráma, amelyből azonban sajnálatos módon hiányzik az igazi formátum, rengeteg emlékezetes jelenet található benne, de egyiket sem fogjuk könnyes szemmel emlegetni baráti összejöveteleken. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, de csodát ne várjunk tőle!

Harry Brown (Michael Caine) nyugdíjas tengerész, aki felesége betegsége, majd halála miatt nem sokat törődik az őt körülvevő világgal. Azonban, amikor egyetlen barátját, Leonard-ot (David Bradley) megölik a lakótelepen élő fiatalok, rácsodálkozik arra, hogy milyen erkölcsi fertő közepette tengeti a napjait. A rendőrséghez nincs értelme fordulni, ezért a saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást...

Nyugdíjas mozinak indul, aztán olyan kőkemény drogos film lesz belőle, hogy csak lesünk kifelé a fejünkből. A rendező nem kispályázott, első játékfilmjében jól beletolta a pofinkba, hogy mi zajlik az angol utcákon. Egy lepusztult lakótelepen zajlanak az események, ahol kegyetlen drogos bandák tartják rettegésben a környéket. A rendőrök sokszor tehetetlenek, aztán, amikor a zéró tolerancia lép életbe (vagyis nem kímélik a bűnözőket, a törvény minden szigorával fellépnek ellenük), véglegesen elszabadulnak az indulatok. Mit tehet ilyen körülmények között egy idős ember? Reményt adhat, hogy van kiút ebből az ördögi körforgásból, és belátható időn belül biztonságosabbak lesznek az utcák. Nem menti fel az önbíráskodás alól a rendező a főszereplőt, de nem is ítéli el a tetteiért. Harry Brown nem hős, de nem is áldozat, ő egy egyszerű ember, aki a saját útját járja, azt teszi, amit helyesnek gondol.

Nagyon jó az a rendezői koncepció, hogy Harry Brown szemén keresztül mutatja be a történetet, amelynek során a szomorúan telő magányos napoktól egy elképesztően erős leszámolási jelenetig jutunk el, olyan csavarral, amely meg tudja hökkenteni a nézőt. A békés öregember átmenet nélkül lakótelepi Rambóvá válik, és olyan elegánsan számol le a latrokkal, amelyre csak egy angol úriember képes. Éppen ez a vonás a legnagyobb erénye a filmnek, senki sem gondolná az idős úrról, hogy egymaga képes szembeszállni a fiatal (és mint később kiderül, idősebb) bűnözőkkel, ezért nagyon hatásosak tudnak lenni az olyan jelenetek, amelyben gondolkodás nélkül fejbe lő több embert is. Nem élvezi a vérengzést, szenvtelenül gyilkol, ahogyan azt egykoron a katonai kiképzése során tanulta. Mert egy elit katona még nyugdíjas korában is rendkívül veszélyes tud lenni.

Meglepő módon nem erkölcsi kérdéseket feszeget a film elsősorban, inkább azt mutatja be, mennyire tűrhetetlenek az állapotok a lepusztult környéken, a rendőrök hiába tesznek meg mindent, amit lehet, a napi állóháború mellett nem igazán foglalkoznak egy nyugdíjas meggyilkolásával, Alice Frempton azon feltételezését, hogy Harry Brown felel a banda tagjainak haláláért, fantazmagóriának tartja a felettese. Aztán amikor kitör az utcai harc, amely véres véget ér, őt igazolják az események. Nagyon erős jelenetek sora található a filmben (különösen földhöz vágós az rész, amikor a főszereplő betér fegyvert vásárolni egy drogtanyára), mégsem remekműről van szó, összességében inkább megdöbbentő, mint felejthetetlen filmélményt kapunk.

harry_brown2.jpg

Michael Caine simán zseniális, eddig is tudtuk róla, hogy gyakorlatilag bármit el tud játszani, de azért hetvenegynéhány évesen ilyen laza eleganciával akcióhősködni még tőle is meglepő tud lenni. Természetesen elviszi a show-t mindenki elől, pedig remek színészi alakításokkal büszkélkedhet a film, különösen Emily Mortimer, Sean Harris, Liam Cunningham és Jack O'Connell tűnik ki a többiek közül.

Daniel Barber erősen nyitott a filmiparban, már első rövid filmjét Oscar-díjra jelölték, a Harry Brown is figyelemre méltó alkotás volt, azóta azonban megtört a lendület, a 2014-es The Keeping Room nem volt kiemelkedő siker. Nem kell még leírni emberünket, hiszen a tehetség adott, rengeteg ideje van még bizonyítani, reméljük, a Harry Brown csak egy ígéretes kezdet volt, nem pedig a pálya csúcspontja.

8/10

A Harry Brown teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr708479672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gabroca 2016.03.17. 22:23:12

már 2x láttam, de másodszorra is kedvencem volt.

Szekfű Gyula 2016.03.18. 21:03:57

Frankó egy film, így igaz