Villámkritikák: Bebukottak; Káin gyermekei
2016. március 06. írta: danialves

Villámkritikák: Bebukottak; Káin gyermekei

bebukottak-1.jpgBebukottak (1985)

Mész András nagy botrány kiváltó dokumentumfilmje a tököli fiatalkorúak börtönébe kalauzol el minket, ahol az elítéltek meglepő nyíltsággal beszélnek bűneikről, az intézmény körülményeiről, és a benne kialakult sajátos rendszerből. A Bebukottak egészen minimalista eszközökkel dolgozik, nagy részét az említett interjúk adják, feltöltve a börtön mindennapjai, illetve a sajátos rituálék dokumentarista bemutatásával. (Bár ez utóbbinak a valódiságát nehezen hiszem el, nem gondolom, hogy az őrök egy komplett stábot bezártak volna a srácokkal egy cellába, hogy zavartalanul örökíthessék meg például az újoncok csicskáztatását.) Éppen ettől lesz a produkció egy sokkoló portré a szocializmus végnapjaiban létező büntetőintézetek reménytelenségéről, lakóik tehetetlenségétől, és az egész büntetés-végrehajtás emberi életeket teljességgel megnyomorító hatásáról. A Bebukottak azonban pont arra képtelen, hogy az igen részletes és módszeres pillanatkép mellett mélyebb betekintést engedjen a rendszer mozgatórugóiba, kissé mögé lásson azoknak a dolgoknak, amelyeket a kamera elé ülő srácok készségesen elmeséltek, vagy éppen személyessé tegye azt számukra. Ezt az űr töltötte most be a Káin gyermekei.

A Bebukottak teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

kain_4.jpgKáin gyermekei (2014)

(Az alkotás a Magyar Filmhéten volt lehetőségem megtekinteni.)

Gerő Marcell munkája bizonyos szempontból folytatásnak is tekinthető, habár teljesen más koncepcióból indul ki: a 3 legsúlyosabb gyilkosságot elkövető fiúnak ered nyomába 30 év múltán, de nem kizárólag őket szólaltatja meg, hanem inkább családjukra helyezi a hangsúlyt. Ez egyrészt jelenti a címből is adódóan gyerekeket, exeket, de ennek híján (vagy éppen emellett) szülői hátteret is igyekszik feltérképezni. Gyönyörűen teljesedik ki benne ez a koncepció, egyszerre láthatjuk a 80-as évek évszázadokkal ezelőttinek tűnő társadalmi berendezkedését, a bűnözői életmódra kárhozatott rétegek sziszifuszi kitörési küzdelmeit, és a mélyszegénységbe és reménytelenségbe belesüppedt szereplők még pislákoló élni akarását. A Káin gyermekeiben egyszerre látjuk szemtől-szemben ezeket a figurákat, ugyanakkor a szülők, gyerekek és ismerősök nézőpontjából is, ezzel pedig 3 rettentően tragikus és tanulságos emberi sors rajzolódik ki előttünk. A 30 éves bevágások a gyilkosságok történeteivel hirtelen új értelmet nyernek, ahogy megtudjuk, pontosan mi lehetett a kiindulópont egy apa-fiú kapcsolatban, amely előbbi meggyilkolásáig fajult, mi lett a boldog családi életet tervezgető elítéltből, ezek a mozzanatok pedig még súlyosabb és nyomasztóbb élményt adnak, mint amire a Bebukottak sokkhatása valaha is képes volt. Hazánk egyik dokumentumfilmes csúcsteljesítménye ez az alkotás.

A Káin gyermekei teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr738447572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása