A filmet a Scope100 program keretében volt lehetőségem megtekinteni
Az izlandi filmgyártás egyre inkább helyet követel a hazai piacion, tavaly már két mozival is képviseltették magukat (Fúsi, Kosok), és idén is lesz már biztosan egy, hiszen (SPOILER) a szóban forgó darab nyerte a Scope100-at, így ez kap majd magyar forgalmazást. Ennek kapcsán most bizonyára azt várjátok, hogy ódákat zengjek a filmről, de tulajdonképpen a Sparrows nem egy korszakos remekmű - pusztán egy abszolút szerethető és emberi mozi.
Ennek megfelelően nem is foglalkozik többel, mint a klasszikus felnövéstörténetek: főhősünk, Ari (Atli Oskar Fjalarsson) édesanyjától édesapjához költözik, amely egyben azt is jelenti, hogy kénytelen elhagyni Reyjavíkot, és az eleve nem túl urbánus ország egyik legvidékibb szegletébe költözni. Új lakóhelyén pedig a beilleszkedés mellett meg kell küzdenie apja alkoholizmusával, a teljesen ingerszegény környezettel, és azzal, amit ez kihoz a körülötte élőkből.
Fel is sorakozik a felnőtté válás összes fontosabb mérföldköve: látjuk az első munkát, az első szerelmet, önállóságra ösztönző tragédiát. Mindezt Izland tájai által megfestve, amelyek most kevésbé mint természeti szépség jelennek meg, és sokkal inkább mint egy végtelenül sivár és magányos környezet, amelyre a rajta feltűnő épületek és alakok egytől egyig igyekeznek ráerősíteni. Legyenek bár Ari életének epizódjai, útjának fordulópontjai viszonylag jellemzők a műfajra, ezek az apróságok gondoskodnak arról, hogy a film mégis egy egyedi hangulatvilággal rendelkezzen. A (nyár lévén) soha le nem menő nap, de akár olyan Izland-független elemek, mint az apa-fiú interakciók bája vagy az őket körülvevő karakterek mérhetetlen vidékisége mind hozzátesznek valamit a mű sajátos atmoszférájához.
Amely származzon bár Európa legtávolabbi sarkából, ha lebontjuk róla a ezeket a kuriózumokat, valójában pont egy olyan emberi történetet találunk, amely játszódhatna bárhol, és amelyhez valószínűleg sokan tudnak majd kötődni. Hozzáteszem, ez mind még alapvetően kevés lenne, ha a finálé nem kerekítené le döbbenetesen és gyönyörűen az egész addigi élményt. Nem jelentős mértékben, de ezen a ponton a Sparrows képes műfajtársai fölé nőni, és kiszakadni a felnövéstörténetek tipikus keretei közül, így ha magára az élményre nem is, de a lezárásra mindenképpen azt lehet mondani, hogy lenyűgöző.
Ettől függetlenül az első bő egy órában sem lehet sok kifogást találni, még annak ellenére is, hogy nem ostromol korszakalkotó magaslatokat, és talán éppen ezért is választottuk szinte egyhangúlag a válogatás legjobbjának: mert egy nem túl nehezen emészthető, mindenki számára működő, de mégis tartalmas mozi, amely képes lehet újat mondani egy legtöbbször csak elhasznált motívumokból dolgozó zsánerben.
7,5/10
A Madárkák teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán