Duplakritika: Moth (2016)
2016. február 16. írta: Werewolfrulez

Duplakritika: Moth (2016)

moth_2p.png

Ahogy az Elekes Gergő-Gallai József páros előző filmje, a Bodom esetében, úgy most is szeretnénk köszönetet mondani a produkció készítőinek, hogy lehetőséget adtak számomra a Moth "premier előtti" megtekintésére. A filmmel kapcsolatban a mű facebook-oldalán juthattok hozzá folyamatosan frissülő információkhoz.

"Feljövünk, mint a talajvíz" - ez volt az első gondolatom a Moth című magyar-angol-amerikai minimál költségvetésű kézikamerás horrorfilm megtekintése után. Az Elekes-Gallai rendeződuó új produkciója ugyanis határozottan erősebb lett, mint a Bodom című előző nekifutás, és kifejezett bizakodásra ad okot a magyar horror jövőjét illetően. Na nem azt mondom, hogy a Moth versenyre kelhetne mondjuk egy The Babadookkal, de például a Paranormal Activity n+1-edk folytatása mellé pironkodás nélkül oda lehet tenni, a hasonló költségvetésű Dead Kansas-féle próbálkozásoknál meg fényévekkel jobb.

A film történetét nagyon nem bolygatnám, jó found footage szokás szerint ez elég szűk keresztmetszet. Egy fiatal egyetemi tanárnő és a diákja Magyarországra érkezik, hogy nyomozzanak a titokzatos Molyember után... aztán persze minden rosszra fordul. Keretnek ez a sztori nem sok, de amire kell, arra elég.

Hogy mi fejlődött a Bodomhoz képest? Lényegében minden. Színészi játék, fényképezés, operatőri munka, zene, forgatókönyv, hangulat stb. Menjünk is sorban! A film itt is kevés szereplőt mozgat, viszont ezúttal a két fő karaktert - a Thora nevű tanárnőt és a tanítványát, Adamet -  alakító Szabó Lídia és Gallai József meglepően jó munkát végeznek. A filmben a szereplők angolul beszélnek, ezért kicsit szoknom is kellett az akcentusokat, de mivel a szereplők deklaráltan nem angolok (Thora pl. ukrán származású), így nem lehet egy szavam sem. Az eyecandynek sem utolsó Szabó Lídia nagyszerűen megoldotta a nem is olyan egyszerű személyiségű Thora megformálását, Gallai József pedig némileg halványabban, de látható örömmel és beleéléssel hozza a folyton nyűgösködő Adam karakterét - azok a vész órájában kiabált "Fuck you"-k bizony nagyon ízesen hangzanak a szájából. A többiek közül Rob Oldfieldnek igazán nem sok szerep jutott, Tábori Kata viszont kiváló a nyúlfarknyi szerepében, Egri Bálinttal azonban elégedetlen voltam, őt hiteltelennek éreztem, és a kiejtése is borzalmas volt.

moth_1.jpg

Vizualitás szempontjából sokkal átgondoltabbnak találtam a Mothot, mint a Bodomot. A nyitó és a záró képek nagyon hangulatosak, a fényképezés dicséretes. A kézikamerás horror bevett látványelemeivel láthatóan rutinosan bántak a készítők, itt is van a szereplő háta mögött felbukkanó titokzatos árny, van sátrat mozgató rém, és persze az elmaradhatatlan éjjellátós üzemmód is befigyel. A Moth képileg és történetben is hatalmasat tiszteleg a found footage alapmű Ideglelés (The Blair Witch Project) előtt - hogy nem csak lop tőle, hanem tiszteleg előtte, azt a film végi csavar teszi helyre, de nem akarok ennyire előre szaladni. Hogy viszonylagosan eredeti operatőri megoldásokról is szóljak, ilyennek láttam például azt a jelenetet, ahol Adam vall az édesanyjával és a barátnőjével történtekről: Gallai József feje mellett végig ott van a kocsi hátsó ajtajának ablaka, azon túl pedig a sötét éjszaka. Mivel az ablak a kép több mint felét elfoglalja, én végig azt vártam, hogy VALAMI meg fog jelenni az üvegen túl... egyszerű, de hatásos megoldás a feszültségkeltésre.

Az audio oldal szintén sokat fejlődött. A Molyember jellegzetes hangeffektje, a nyugtalanító zörejek, a stáblista alatti zene mind-mind profi munka. Külön kiemelném a film legvégén hallható hidegrázós bugyborékoló suttogást, amitől tényleg borsódzott a hátam (tegyük hozzá, hogy fülessel követtem végig a filmet). 

Igazából mindez kevés lenne az oldal alján terpeszkedő kövér 8-as pontszámhoz, ha a történet végi csavar nem tenné helyre úgy igazán a dolgokat. A Gallai József által jegyzett forgatókönyv egészen a fináléig egy sablonos talált kamerás erdei horrornak tűnik, amely igen erősen az Ideglelés nyomában lépked, a végjáték során azonban minden átértékelődik, és pontosan kiderül, hogy Gallai nagyon is tudatosan és megfelelő mértékű iróniával áll hozzá a found footage műfajhoz. Nem mondom, hogy még soha nem láttam hasonló megoldást (láttam, nem is egyet), de ebbe a filmbe dramaturgiai szempontból nagyon kellett, és nagyon illett ez a fordulat.

moth_3.jpg

Persze azért a Moth sem tökéletes, javítani való momentumok akadnak benne szép számmal. A film végi eszmei kontextusba helyezés, jelesül az arra való rávilágítás, hogy mi is fontos az életben, álláspontom szerint kifejezetten súlytalan, szájbarágós és összességében felesleges momentum lett. Ha én írom a forgatókönyvet, én a két főszereplő közötti kapcsolatot is markánsabbra faragtam volna, még akár valami szerelmi szálat, vagy erotikus felhangot is el tudtam volna képzelni a két karakter között, mert így bár egyenként jól hozták a figuráikat, párosuk csak egymás mellett létezett, nem együtt. Aztán még az áldoku horrorok örök rákfenéit, az unalmas felvezetést és a bántó logikátlanságokat is felróhatnám, meg az elég szűkmarkúan mért ijesztgetéseket is... de inkább nem teszem.

Szinte biztos, hogy ahogyan a Bodom esetében sem voltam képes objektívan pontozni, itt sem tudom megtenni. Hiszen olyan ritka a magyar horror, hogy muszáj megbecsülni minden próbálkozást. A Moth pedig egy kifejezetten ígéretes nekifutás, ami komoly fejlődést mutat a 2014-es Bodomhoz képest, a szintén magyar érdekeltségű 2013-as Gingerclown-t pedig úgy alázza porba, ahogy azt kell. Én mindenkinek ajánlom ezt a filmet, aki még nem mondott le véglegesen a fond footage formátumról. A Moth egy rohamléptekkel fejlődő alkotópárost mutat, akiknek a következő filmje már lehet, hogy simán hozza mondjuk a Shyamalan-féle The Visit szintjét.

Csak így tovább!

8/10

(Werewolfrulez)

---------------------

Nem kívánnám tovább ragozni, amit Werewolfrulez kolléga felettem már leírt, a Moth szerény lehetőségei ellenére tényleg működik horrorként, és abszolút megállja a helyét a (valljuk be, azért nem túl acélos) found footage mezőnyben, a vége pedig különösen is tetszett. Én sokkal inkább arra szeretnék fókuszálni, amikor a produkció nem feltétlenül horrorként, hanem egyszerű filmként funkcionálna - és amire a legtöbbször nem képes.moth.jpg

Nyilván egy talált kamerás horrorhoz jó alapszituációt nyújt a titokzatos lény utáni nyomozás, és az ennek nyomán összezárt karakterek, de a Moth koncepciójában éppen ez a két dolog hibádzik. Egyrészt ahhoz képest, hogy egy komoly mitológiával rendelkező teremtményről lenne szó, Thora villámgyorsan ledarált előadásán kívül szinte semmit nem foglalkozik ezzel a forgatókönyv - és sajnos maguk a karakterek sem. Még csak addig a horrorfilmes trivialitásig sem sikerült eljutni, hogy a helyzethez két teljesen különböző módon álló figurát láthassun, ráadásul a szereplők úgy viselkednek, mintha kényszerből indultak volna erre az útra. Ahhoz képest, hogy elvileg ezzel foglalkozik, illetve ő maga szervezte meg az utazást, éppen Thora képviseli a szkeptikus vonalat a film során, de a szimplán csak "mítoszbuzi"-ként aposztrofált kollégája is robotpilótaként járja végig a történetet egy-két jelenet kivételével.moth2.jpg

Ezen kívül pedig semmi más nincs, ami a narratívát előre mozgató ellentétet verne hőseink közé, egy-két közhelyes háttérsztorival kiegészítve többnyire azon veszekednek, hogy az adott helyzetben mi lenne a helyes cselekvés, márpedig sajnos a Moth annál jóval nagyobb mértékben támaszkodik az ő interakcióikra, hogy ez elég legyen. Az pedig még csak pénzbe sem került volna, hogy a found footage motívumok felsorolása mellett a film forgatókönyve tartalmazzon valami olyan mélységet, amely például a tavalyi Backcountryt is kiemelte a túlélő-horrorok közül. Érdekes módon azt az alkotást a "felejthető" jelzővel illettem, ugyanakkor szűk egy év múltán azt tudom mondani, bár egyes jelenetei vagy a hatása nem feltétlenül maradtak meg, ez a megkülönböztető jellege viszont igen.

Ez az ambíció pedig az az egy dolog, amely biztosan nem kerül pénzbe egy mű esetében, és éppen ezért borzasztóan sajnálom, hogy a Moth alkotóiban az igény nem volt meg. Ha a Gallai-Elekes páros azt szeretné, hogy néhány év múlva a Paranormal Activity nagyon sokadik felvonásához őket válasszák, ahhoz jól haladnak, de ha az a vágyuk, hogy Magyarországról, pár százezer forintokból dolgozva is olyan produkciókat tegyenek le az asztalra, amelyekre sokan fogják felkapni a fejüket, ahhoz az írói oldalán is sokkal többet kell dolgozni ezeknek. Minden más már adott.

5/10

(danialves)

A Moth teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr38379950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása